Továbbra is több éves tervezhetetlenségi és programtalansági időszak folytatásaként nem volt semmi a nyáron és mindjárt vége. Júliusban egy szombaton mentünk rövid kocsi kirándulásra a kb. egy éve már látogatott helyszínek mellé. Kezdetnek Visegrádra és egy romszállodába, majd Dömös-re a prépostsági altemploma (érdekes), Esztergomba csak úgy sétálni majd a közben egy szénrakodóromot megnézni végül felmászni egy hegyre.
Utána még volt az Olimpia, amit szűkítettünk Team USA basketball tournament-re és ennyi, sok időt nem vett el. És mivel japán volt még hétvégén kimentem Zuglóba a japán kertbe, ami meg, hát egy abszolút kis területű semmiség, szóval nem érte meg a kimenetelt, pláne belépőt, max tényleg zuglóiaknak éri meg, akik amúgy nem nagyon hagyták még el a kerületet.

Mivel itthon már lassan kipörgettem a sétákat amit gondoltam (legutóbb a Népszínház utca szépségeit fotóztam, legalább láttam letartóztatást élőben:), plusz 2 nap szabit el kellett használni, plusz menjünk már, így a hétvégén kimentem Lisszabonba.
A város maga nem nagyon érdekelt, de Sintrában volt egy kút, ami már régóta érdekelt. Szóval szombaton repültem, szálláson medence, közel az amúgy remek metrómegállóhoz.
Másnap volt a város felfedezése, reggel elmentem a Water Park-hoz, ami nem igazán üzemelt, legalábbis kevés vizet tartalmazott, de azért érdekes volt. Innen elmentem a Maat-hoz, amit előző nap találtam és a neve miatt megetetszett, kiderült, hogy elég jó kilátás van róla a hidra meg a vízre, szóval nem bántam meg az extra sétát. Nem messze tőle volt a komp kikötő és pont ment a komp, így vettem rá jegyet a semmibe meg vissza, de alig lehetett kilátni az ablakon és elég hamar vissza is ért, szóval kidobott pénz. Innen átsétáltam a St. Jeromos templomhoz vagy mihez, ami elvileg egyik legérdekesebb lett volna, de ami bejáratnak tűnt, ott mondták, hogy nem, ami meg megint bejárat lehetett az meg már tengerészeti múzeum volt.Szóval nem jutottam be. Innen már csak a Belem tower volt, az elég szép kis park, ha semmi extra is. Innen haza és pihi.

Aztán hétfőn már Sintra volt. Korán kivonatoztam, majd gyalogosan mentem a Quinta da Regaleira-ba, ahol a már említett kút volt. Mivel így már 10 előtt ott voltam, első voltam a kis sorban és egyből trappoltam is fel a hegyre, ahol a kút volt. Szóval senki a parkban, csak én, meg is lett a kút, le is fotóztam és aztán leereszkedtem az aljára, ahol egy vízes barlangszerűségen keresztül kellett kijutni a parkba. Itt további szintek, bástyák, barlangok, stb-stb, elég érdekes nagy park volt. Innen egy messzi parkba akartam kijutni, elvileg lett is volna busz, de rendeltem taxiszerűséget is. A busz nem jött, mert nem jár többet, a taxi jött, majd meghallotta, hogy oda akarok menni, amit leokézott az appban, akkor azt hazudta, hogy oda nem lehet menni, szálljak ki és csá, de azért elrakta a kuponos eurómat. Így visszasétáltam a központba és hívtam egy Ubert, aki azt mondta, hogy persze, hogy lehet oda menni, igaz jó nagy kerülővel, ezért nem akart a másik. Szóval irány a Palácio de Monserrate. Itt maga a palota nem sok vizet zavart, de nem volt csúnya, ellenben a kert még nagyobb, még szebb, dúsabb és itt is volt egy rom, amit nagyon akartam, itt is egyedül voltam kb. szóval remek volt. Sajnos a Pena palota így kimaradt, mert egy palotáért már nem veszek napi jegyet és már idő se volt oda felsétálni.
Utolsó nap már 13-ra ki kellett érni a reptérre, de azért még terveztem sétálni a városba. Azzal nem számoltam, hogy a táskám itt már tele, vettem még pluszba két óriás mangót, aminek súlya is volt, szóval miután megnéztem az St. Domingos templomot és a felvonót és 20 perc után sem talátam meg a Carmo Conventet, úgy döntöttem, hogy már örülök, ha hazajutok, szóval irány a reptér, hosszú várás és indulás haza.
Szóval volt ami kimaradt, de két, nekem érdekes meg belefért, így talán megérte.

Persze csak kérdés, hogy a visszatérés a régi élethez az melyik régi élethez való visszatérés, utána eldöntöm, hogy akarom-e. Most mindenesetre nem jó. Régen meg ugye, minden jó volt.:)

Szóval a lényeg, hogy két hónap után újra ki kell járni, mert be kell járni, ami egyrészt jó és várt, másrészt persze elég lenne belőle kevesebb is.
Az idő jobb, így jóval hidegebb van már bent, mások meg kályha mellett ehetik az epret.
Meg lett tartva a márciusi szülinapi hétvége is május végén Kaszón és környékén. Láttunk vidrákat, jártunk lombkoronatanösvényen, vadasparkbetekintésen, szóval egynek jó, legalább nem otthon passzívkodtunk.

A bármilyen régi élet meg még persze messze, az irányt se lehet látni, mikor lesz szabad úgy utazni, ahogy én szeretnék, de valószínű alternatív-, pót- és tartalék semmirenemjó utazások már talán csak lesznek, a többi meg nem érdekel, ami meg túlságosan is, abba meg nem tudok úgyse beleszólni.
Addig meg különböző kis sétákkal egészítem ki a napjaimat néha.

Lassan kezdődött a 2021, legalábbis nem történt semmi az első 3 hónapban. Minden úgy alakult, ahogy várható volt, folytatódott, esetleg még lejtemnetbe is ment a 2020-as összevissza intézkedés sorozat. Ennek hála az elméleti 2 hetes zárás első hete után mi is haza kerültünk, logikusan úgy, hogy fogd a PC-t a monitorral és menj haza. Persze magához a PC-hez nem férsz hozzá, de rajta keresztül egy virtuális géphez igen. Mert így logikus.

Szóval mától otthon, nyilván nem még egy hétig, majd meglátjuk, sok dolog van.

Közben több kimozdulás is volt, amikor az idő engedte. Két hete megbeszéltünk egy túrát, aminél a többiek A pontból indulnak, velem B pontban találkoznak és megyünk C pont felé, én meg B pont előtt még megnézek valamit. Na, ebből az lett, hogy én B pontban voltam ők meg egyre távolodtak, mert már az elején rossz irányba indultak, szóval nem is találkoztunk.
Ennek ellenére én voltam a Hármashatárhegyen (taxival:), majd onnan letúráztam valami barlanghoz és haza. Előtte meg a Munkaügyek irodaházhoz zarádokoltam, ahol ugyan már voltam régen recenzió átvétel miatt, de akkor még nem néztem  a sorozatot. A Covid időszakban meg a Munkaügyek volt az a sorozat, amivel úgy érezhettem magam otthon, mintha a közigazgatásban dolgoznék:) Namost annak a sorozatnak vége, de elkezdtem a Spin-off-ját a Tóth Jánost, ami ezerszer rosszabb, viszont itt forgatták a kerületbe, szóval másik nap meg a Tóth Jánosos házhoz mentem el, amivel szemben van a Presszónak a hült helye.

Most hétvégén meg kocsis túrára mentünk a lányokkal. Első állomás a Hegyikastély és csillagvizsgáló romjai, Bicske. Ebből a hegyikastély nem lett meg, de a másik igen illetve a mazulóleum, érdekes hely. Aztán jött volna az óbaroki orosz laktanya, de egyrészt le volt zárva az út, meg rájöttünk, hogy ott már voltunk:) Úgyhogy mentünk tovább Csákberénybe a földből kitörő metrókocsit megnézni. Meglepően sokan voltak ott, de később még többen lettek a többi állomáson. 

Eztán következett Miska huszár szobra Pákozdon, majd a Pákozdi emlékhelyet is megnéztük volna, de oda már nem lehetett felsétálni, mert a covid rádugrik az ösvényen. Mellette 100 méterre az arborétumban viszont nem, így ott annyi kocsi és ember volt, mint egy jó Stadion koncerten.
Eztán felmentünk  a Bence-hegyi kilátóhoz, bár magára a kilátóra nem, de onnan is lehetett látni a tavat.
A végső állomás pedig Vál és a Love szobor, ahol szintén sokan voltak, de már régóta érdekelt a szobor, igazából régebb óta, minthogy az országban van, de hát ki gondolná, hogy egy random tetsző szobor végülis megvásárolható és kiállítható:)

2020 semmiben nem más, mint a többi. Igen, gyengébb, mint a 2019, bőven gyengébb, mint a 2018, de nem biztos, hogy rosszabb, mint a 2021.
Ami negatív, hogy a kormány(ok) mostmár ténylegesen belefolytak az életbe, amit én próbáltam elkerülni mindig is. Teljes inkompetenciával, nevetséges döntésekkel, a logika minden formájának hátrahagyásával, egymással és magukkal ellentmondva, másolva az ésszerűtlenséget, hozva kizárólag politikai döntéseket vírusügyben és napi szinten kommunikálva viccesebbnél viccesebb öntömjénező egyértelmű hazugságokat, aminek ha nagyon optimisták lennénk egyetlen előnye majd csak 2022-ben mutatkozik meg.

Szóval persze beleszóltak, embereket, iparágakat tettek tönkre, ami nálam abban csapódott le, hogy az év nagy részében nem utazhattunk és ezzel együtt nyilván a kapcsolat is 1 hét/évre csökkent (bár túlzás lenne ezt teljes egészében erre fogni). Cserébe kaptunk pár hét home office lehetőséget, nagyon gyenge világvége hangulatot és kb ennyi.
Szóval ha jól számolom idén egyszer voltam egy felemás, ráadásul betegen átélt wellnessen, egy hét felemás, de fürdés szempontjából megfelelő Rodoszon és egy nap mentünk körbe Visegrád környékén barátokkal, ami elég jól sikerült és pár napot a családdal Észak-Magyarországon. Szóval az egész megvan két hét alatt, a többi meg át olyan amilyen, nagyrészt lustulás, ami meg is látszik és 2020-ban még támogatott, sőt hősies is.
Meg felújítattam pár dolgot a lakásban, úgy mint új fürdőszobabútor és felburkolat a nappaliban, ami inkább csak stresszforrás és pénzkidobás volt, de valamire csak jó.
Szóval erről ennyit, 2021 sok felé kanyarodhat, de sok jóra nem számítok, remélhetőleg majd újabb az eddigiekkel ellentmondó és azokat megkérdőjelező döntésekkel némileg szabadulunk, csak nem kellene azt gondolni, hogy minden után van még lehetőség a folytatásra, visszatérésre, de reménykedni lehet.

Szóval október vége felé elkezdtem néha köhögni, de ez nálam előfordul, meg előtte hétvégén savas érzésem volt is, mondom reflux-szerű valami, majd elmúlik. November első napjaiban azonban már tényleg gyengültem, kedden már kiírtam magam szabadságra másnapra és estére hőemelkedésem is lett. Másnap aztán a hőemelkedés estére lázzá álakult, a köhögés bedurvult, a gyengeség és betegérzés megjött, úgyhogy ki is írtam magam a többi napra is. Aztán csütörtökön beszéltem dokival, mondtam ez lehet Covid is küldjön tesztet. Az jött hétfőn, megállt az utca végén, mondta menjek szépen, 2 perc alatt meg is voltunk. Az csütörtökre lett meg, hogy pizitív. Addigra elmúlt a minden nap jelentkező láz, ellenben a köhögés maradt. Aztán tompult, de a hangom elment, rekedtség, néha köhögés, így viszont nem engednek vissza. Jó, mondom, akkor így nem fogunk visszajutni a civilizációba, kérek még egy tesztet 3 hétre. Kértem, már nem jöttek ki, de mondták menjek, mentem, negatív lett. Így 3 hét után visszamehettem, bár továbbra is néha köhögök és a hangom sem tért vissza és még kell mennem vizsgálatokra és fél óránál többet nem tudok nagyon üldögélni tünetmentesen.

Ami érdekes, hogy egy percig sem voltam hivatalosan karanténba, nem küldtek papírt, nem hívtak, nem kerestek, tesztnél sem kellett magamat semmilyen formában igazolni első alkalommal.

Folyt.köv.

Apa szülinapjára ráfogva a hétvégét ismét a Hollókő-Ipolytarnóc vonalon töltöttem, ahogy a cégesekkel is pár éve. Szóval ismétlés, de azért most csak mindennek a széle, vagy más szemszög a gyerekek miatt, némi éjszakai csillagnézéssel jakuzziból, csikorgó kerékkel és nyitott ajtóval kocsiból kidobással a végén. Mostmár csak ki kellene ezt pihenni.

Ja meg második hullám is van. Amilyen ritkák a bejegyzések (részben összefüggés is lehet), így minden bejegyzés új hullám.:) Csak most nem csinálunk semmit, hiába 10x annyi az esetszám, ami nem is baj, csak így a múltkorinak sem volt semmi értelme, ahogy látszott már akkor is. Ellenben már a folyósón is bohóckodni kell és a liftben is megtartani a másfél métert, ami miatt nekem a plafonra kell másznom ha más is van ott, mert minilift.

Mivel már nagyon viszketett, hogy november óta nem voltam 100 km-nél messzebb és már az is vész megoldás volt, most meg, úgy összeszínezték a térképet fent, hogy sok lehetősége nem maradt az embernek, így lett Rodosz, ami alapesetben nem lett volna soha, mert hát nincs ott semmi, minek mennék oda. De 2 órára van, zöld és van tenger, szóval ez lett. Sajnos egyedül, de hát ezt meg kell szokni.

1. nap.

Még bejöttem, és dolgoztam, mint ahogy szoktam, aztán haza, utolsó simítás és ki a reptérre. A reptér továbbra is üres, a gépen azért már voltak. Este repültem és még estébb értem, volt transzferem, ha nem is a szállodánál tett le, de betaláltam, aztán az ágyba kb éjfélre.

2. nap

Covid miatt nem volt étterem, bár erről nem szóltak előre, ellenben kis doboz volt, ha benne nem is túl sok vagy változatos reggelivel. Ezt kicsit később hozták, mint kértem, gyors befaltam, fogtam a táskám és irány a város. Vagyis előbb az óváros, ami térképről már gyanús volt, és be is igazolódott, hogy bár elég nagy, vég van kerítve várfallal, várárokkal. Na, nekem sikerült betévednem a vár helyett a várárokba. Ez azzal járt, hogy örök kárhozatra ítéltettem, mert onnan se ki se be, gyakorlatilag a fél várost kerültem egy elhagyatott várárokba, jártam közben teljes sötétséges várlabirintusfélébe is, míg végre jött egy lépcső és kiszabadultam. Utána már jó volt:) Ellenben sokminden néznivaló így sem volt, egy utca, egy kapu, aztán irány északi irányba a parton a kolosszus hűlt helyére majd vissza a szállásra és délután még kiugrottam megfürödni a nem túl élvezetes strandféleséget, ami egy fel/lejáró nélküli medencében leledzett, de hát végre vízben:)

 3. nap
Mivel tényleg azért választottam azt a szállodát, mert tetszett a medence mellett a kis bebújók és odaképzeltem magam olvasva így reggeli után még lementem és bár hideg volt a víz belementem aztán még olvasgattam 30-40 percet aztán újra séta le a buszállomáshoz és onnan el Falirakiba. Itt volt a második bázis. Sajnos wi-fi nem járt, pedig írták, és nem is 3 méterre volt a parttol, hanem vagy 5 percre, de amúgy tengerre nézett, szóval nem volt rossz. Asszem mást nem is nagyon csináltam aznap, egyszer kimentem felfedezni a tengert ami nem homokos hanem sziklás volt, összefüggő sziklamező, de annak is megvan a bája, szóval eltornázgattam én azokon átmászva beljebb kerülve:)

4. nap

 Lementem az első busszal Lindoszba, ami a legdélebbi állomás. Itt egy akropolisz volt a hegyen, de olyan hegyen, hogy előbb le kellett menni a völgybe és úgy a hegyen, ami nem tűnt ésszerűnek, meg hát minek menjünk fel valahova, ami lentről jó. Persze lentről sem jó, legalábbis abból a szögből, út közben volt egy kanyar, na onnan néz ki jól. Ellenben voltak fehér házas labirintusszerű város és azon keresztül lementem az öbölbe, ami szintén sziklás, csak nem strandszerű, hanem tényleg mély víz és alatta meg közben vannak óriási sziklák, ott fürödtem egy jót, aztán ettem egy gyroszt és mentem is vissza. Délután meg a helyi strandra mentem még ki fürödni, szigorúan amikor már a nap lefelé ment, mert már az előző fürdés is vörössé tett, de szerencsére az egész utazást megúsztam igazi leégés nélkül.

5. nap

Ma fürdős nap volt. Busszal elmentem a nem oly messzi Anthony Queen-öbölbe, ahol két öböl is van. A színészről elnevezett elég zsúfolt és teljesen köves volt, a másik homokosabb, de annak a másik oldalán meg szikláról lehetett belemenni a mélybe, inkább azt választottam. Aztán a homokos partnál ebéddel bevártam a vissza buszt és go, délután meg a saját strandon voltam egyszer kint, de nagyrészt pihi, olvasgatás, ilyesmi.

6. nap
Ma a Seven Springs nevű hely volt terítéken. Igazából képekről nem volt meggyőző, de kb. mindenki top3 helynek rakta a szigeten, meg muszáj megnézni, hát legyen. Kb. 15 km-re volt, kb egy óra alatt odaért a busz. Vagyis nem oda, hanem a egy behajtóba, ahol írták, hogy ott van a hegyen a Seven Springs. Szóval felmásztam a hegyre. Aztán az erdőben volt egy folyó, ami egy szűk alagúthoz vezetet, ezen keresztül lehetett eljutni a forráshoz. Ez tényleg szűk volt, mindkét vállamat horzsolta, fejem lehúzva, 100% sötétség, előbb bokáig majd comb fölé érő jéghideg víz és mögötted meg üvöltő külföldiek. De igazából ez a varázsa azt mondják. Ezzel nem is volt baj, nem élmény, de ha ez kell az élményhez, belefér. Aztán kiértünk és nem volt ott semmi. Volt egy műzuhatag, ami általában az út mellett szokott lenni és ember nem áll meg, hogy megnézze és csak azért van ott, mert így lehetett műszakilag megoldani. Ennyi, ezt nézték az emberek. Aztán visszamentem ott megint csak egy étterem volt és minivizesésekkel, de igazából, ahogy ezt Visgrádon sem, itt sem fotoztam le, mert tényleg nem látványosság, az ember bármilyen közepes túrán lát ilyet. És ennyi és aztán két óra várás a buszra. Teljesen semmi hely (sajnos a sziget nagyrésze ilyen).
Délután a golden hour-ba lementem újra a strandra és még messzebb elmerészkedtem, elég szép sziklaformációkat lehetett látni.

7. nap
Mivel semmi jobbat nem sikerült kitalálnom, így ma felfedeztem végre a helyet, ahol megszálltam. Faliraki teljesen szélén voltam, de egy 4-5 km-es körben be is lehetett járni a város belső részét. Egy kis parti templommal kezdtem, aztán megfürödtem egy sokkal jobb beach-en, mint eddig, aztán felsétáltam egy másik, nagyobb templomig, közben ettem egy gyroszt majd vissza. Sok látvány nem volt, de ezzel is el lehetett lőni pár órát.

8. nap
A repülő csak éjjel indult, a szállást 11-ig el kellett hagyni, vagy 20 euró. Ez is egy verzió lett volna, de végül 35 helyett 25-ért láttam egy hajókirándulást, ellenben már zárva volt az iroda, így reggel az első busszal visszamentem Rodosz city-be. Vagyis majdnem nem, mert a busz ment szépen tovább a főúton és be se kanyarodott az én mellékutas megállómba, szóval integettem, szaladtam, míg megállt. Aztán ahogy leszálltam és a kikötőbe értem láttam, hogy a hajóm mellett van egy másik ami meg épp indul, kérdeztem őket mennyi, az is 25 mondom, akkor uzsgyi. Szóval még utolsóként felugrottam, 1 perc és már indult is. A cél Symi sziget volt, az én célom meg, hogy estig kitartson:) Előbb egy monostor szerűségnél álltunk meg, egy kikötő, egy templom, egy óra, de a belső freskók tényleg elég érdekesek voltak. Aztán megkerültük a szigetet és gondolom az egyetlen városban kötöttünk ki. Symi városa meg szép, színes házak vég a domboldalban, látványos. Ellenben kevés. Elmentem egy irányban, pár szintet feljebb mentem, vissza a túloldalra, bóklásztam, megettem a legdrágább étkemet, ettem rá egy fagyit és vártam, hogy induljunk vissza. Onnan meg ki a reptérre és vissza Pestre.

Elég is volt igazából. Akkor azt mondtam volna, hogy nem érte meg, merthát egyágyasban nem olcsó, a kaja nem olcsó, spórólósan akár Thaiföld is kijön ennyiből, nem spórólósan csak egy repjegy és hát abszolút nincs semmi Rodoszon. De mennem kellett, mert már nagyon be volt ragadva minden a vírushelyzet miatt, nem bírom én, hogy nem hagyhatom el sokáig a várost és hát aztán egy hétre rá újra lezárták a határokat, szóval még jó, hogy elmentem, mert most már nem is mehetnék. Azért még nincs eldöntve, hogy idén most utoljára, de sajnos a szülinévnapos Svájcot biztos keresztbe húzták a kis ésszerűtlenek. Tudom, én vagyok a hülye, miért nem valami jó kis tömegrendezvényt választottam szülinapomra, miért a tiszta levegőn és hegyekbe bóklászást kevés emberrel, gondolkodjak már, hát egy jó kis foci mennyivel jobb pártízezer üvöltő emberrel. Meg még vírusszempontból is, ha más nem. De talán ha kifizetem a miértnemjónekedabalaton különadót, akkor még talán októberben valami összejöhet, igazából kevés nagyobb vírusgóc van, mint itthon maradni, csak ha van eszük ők tényleg zárnak előlünk.

Szóval mostmár nincs #Maradjotthon, voltunk a budai hegységben is túrázni ahogy lehetett, a lányt is beengedték, bár már újra nincs itt, szóval sokat nem számít.

Felemás élményekkel voltunk Tatán is, kis wellness, több séta főleg fájós háttal.

Voltunk budapesti állatkertben is, bár a dóm még mindig nem épült meg, szóval sok újdonság nem volt, sőt némi elkerítések is, más okokból főleg.

Most hétvégén meg Visegrád. Kezdtük a lepencei strand romjainál, folytattuk a Fűvészkertnél egy elég szép dzsungelvölgyben, megnéztük a Királyi Várat, mert mindig csak a Fellegvárba szoktunk menni, ezt meg lehet nem látta senki az elmúlt 20 évben és zártuk a Gundel kúriánál. Kellemes nap volt, bár jóval melegebb volt és van most is, amit még kellemesnek lehetne nevezni. És hát mindjárt talán el lesz hagyva ez az ország is, ha közben nem színez a vezír.

Bár még mindig minden nyitott és semmi komoly akadálya nincs, hogy az év felfelé íveljen vagy akár a legjobb év legyen, de azért pár szót a Covid-19-ről, ha már jelenleg a legbizonytalanabb időszakba sodort a ráfogott változtatások.

Szóval most épp szünet van, úgy csinálunk, mintha nem pont ugyanaz lenne, mint amikor úgy csináltunk, mintha tök más lenne. Nagy vonalakban, mert ettől még maszkban kell bohóckodni, amit le lehet vezetni, hogy habár a vírustól nem véd, de te véded a többieket, de ez meg max akkor igaz, hogyha fertőző vagy, annak meg továbbra is nem releváns százalékos esélye van.

Kezdődött ott márciusban, hogy a közalkalmazottak nem hagyhatják el az országot. Igazából mai napig felháborít, hogy bármelyik kormánynak bármi beleszólása van, hogy én hova mehetek vagy hova nem mehetek. Mindez akkor, amikor még ezeregy azonos vagy korona szempontból biztonságosabb hely is volt a nagyvilágban, mint Magyarország. De a szabályokat nem logika alapján hozzák, ez kb. 1400x bebizonyosodott az elmúlt hónapokban. Hanem kényelmi és politikai szempontokból. Egyszerűbb azt mondani, hogy egy egész halmaz nem utazik, mint külön beírni, hogy nem utazhat az orvos, a tűzoltó, a rendőr, de amúgy az aktatologatókra igazából nincs annyira szükség. Ahogy egyszerűbb azt mondani, hogy nem mehetsz sehova, mint mindig frissíteni, hogy ebbe a 180 országba mehetsz abba a 4-be épp nem.
Aztán már senki nem utazhatott, vagy ha nagyon akart, akkor nem jöhetett vissza vagy 2 hét karanténnal. Onnan is, ahol egy beteg sincs, oda is ahol 1000x több, pl. BP.

Aztán szóltak, hogy #maradjotthon. A csapból is ez folyik ezer helyről, minket is hazaengeddtek, hisz minden megvolt otthon, amivel dolgozni lehet. Kedden. Aztán szerdán visszavonták a rendeletet és gyere be dolgozni, ahogy eddig, hisz nagyon fontos, hogy bent legyél. Szóval bejártam, míg kint mindenki maszkban és amúgy meg bent, nekünk üres folyósokon kellett sétálgatnunk és járnunk az utcát, igaz akkor még nem kellett kötelezően maszk, bár a mostani helyzetnél rosszabb számok voltak.
Aztán ez is megoldódott.
És igazából best year ever.
-végre nem kell korán kelni
-feleslegesen bent maradni
-ugyanannyit kell dolgozni, de nekem megfelelően osztom be
-ugyanannyit kell otthon maradni, de én szeretek otthon maradni
-ha ki is kell menni, majdnem optimális ember van az utcákon, kicsit több a boltkban
-több tartalom van, ami engem érdekel és most inkább elérhetővé tettek neten, mert úgyse tudsz elmenni megnézni
-olyan éttermek is hoznak haza kaját, amíg még rendeltem, ahova nem lehetett vagy bonyolult lett volna eljutni
és persze ez nem igaz, mert
-persze le van zárva a park, hogy ne lehessen mozogni és kosarazni akár egyedül, így a kilók csak másznak felfelé
-és nem lehet utazni sehova
-és hát főleg a barátnőmet nem láthatom, hisz nekem tilos utaznom, ő utazhatna, de karanténba raknák, akkor viszont engem is, nekem viszont néha be kell mennem, meg hát azért 0-24-ben 26 nm-en min 2 hétig nem egészséges lenni, kell azért a minimális kinézés akár csak egy boltba.

Szóval most itt tartunk, szünet van, újra be kell járni 5 napból 5x, sőt jobban, mint eddig, maszkban bohóckodni, utazni továbbra sem, de legalább már itthon akár, de hát ahhoz is be kellene engedniük a lányt.
Folyt.köv.