A december már gyorsan elment, a kötelező szabik miatt, ami miatt majd a január is gyorsan el fog menni és amúgy a 2023 is gyorsan el fog menni, de ez már a kórral és a neurologiával van összefüggésben:)
Még az állatkertesekkel bejártuk a Biodomot, az érdekes volt, aztán első napján a szünetnek lementem Miskolcra találkozgatni, szabadulósszobázni, pizzázni, wellnesselni és másnap a barlangfürdőt megfürödni. Remek volt, főleg amíg egyedül voltam.

Aztán szokásos karácsony majd mivel kaptam születésnapomra egy wellenesshétvégét, a kormánytól meg felesleges szabadidőt, így lementem Egerszalókra fürdőzni. Azért nem Bambara, hiába ugyanaz a tulaj, de jobb, mint otthon. A fürdés és evés mellé felmásztam két kaptárkőhöz is. Aztán, ha már ott voltam még egy napot ráhúztam Egerben, mert ott van egy tematikus mini hotel, ahol van Gyűrűk Urás és hasonló szobák is, plusz jó kaja, plusz parkban, plusz közelben a török fürdő. Szóval ott is megszálltam egyet, középkorian étkeztem, törökül förödtem, amúgy Sikideget néztem a törpös házimozin, igazából pozitív csalódás volt. És akkor indulhat a 2023...

Mivel úgy tűnt idénre már nem fér bele egy nagyobb út, gondoltam megnézem egy korábbi célpontomat az Atlas Studiot, ha valamivel össze lehet párosítani. Találtam aztán egy privát riádot meg visszafelé Valenciát, így már egésznek tűnt.

Sajnos már 3 éve nincs közvetlen járat, így átszállás kellett mennem. Valamiért azt gondoltam a repülőtársaságok postcovid betegsége a nyárra korlátozódik, és 2plusz óra átszállási idő elég lesz. Ami persze elég is lett volna. Még akár 1 órás késéssel is. Aztán hónapokig figyeltem és egyre valószínűbb lett, hogy nem tudja megcsinálni egy órás késésen belül, de azért még voltak poztiv jelek, 1-1 gép, ami nem késett annyit.

-2. nap

Szóval hétfőn munka után kimentem a reptérre, jó korán, hogy amennyiben bevallják, hogy késnek még tudok venni más repjegyet esetleg. De állították meglesz az, hát azt írja On time, akkor biztos úgy is van, még akkor is, ha a gép el se indult még Nurnbergből, amikor már itt kellett volna lennie. Szóval csak kicsivel indulás előtt vallották be, hogy akkor ez 90 perc lesz. Ha valamennyit behoz és valóban oda parkol, ahova eddig szokott még mindig lett volna esélyem elérni a gépemet. Nem így lett. Még lassabban ment és még a terminált is kicserélték neki így, így bár odaértem Barcelonába mielőtt elindult volna a másik gépem, már nem tudtam odaérni. Szóval jöhetett az este 11-kor keresni szállást (drága), keresni repjegyet (még drágább), írni a másik szállásnak, hogy csak holnap érek, lemondani a másnapi túrákat, lemondani a 4. napi túrákat, szervezni oda a másnapit, hívni taxit,stb.

Mire a szállásra értem már törölték az akkor vett repjegyemet is, így újabb vészrepjegyek, másnap, 5 órás átszállási idővel Sevillán keresztül, éjfél körüli érkezéssel Marrakeshbe.

1. nap
Szóval előző nap csak bevásároltam, meg utaztam meg várakoztam, ma meg hajnali 2-kor érkeztem a szállásra, így kimaxoltam a check out időt, közben kimentem szerezni folyadékot, majd gondoltam taxival elmegyek a díszes kertbe, megnézem, amíg a rendes szállást nem tudom elfoglalni. De taxi app nem adott taxit, ezért mondom oké, végülis csak 4 km, átmegyek gyalog. Tömeg, legyek, ezer motoros, pár szamár, 34 fok, én pulcsiban ,10 kilós hátitáskával egy labirintusvárosba. De végül elértem és így láthattam életem leghosszabb sorát, ami a jegyvásárláshoz vezetett volna. Nyilván semmi kedvem nem volt 2 órát állni még sorba, hogy aztán bejussak oda, ahova ha ez mind bejutott, akkor már hely sincs. Szóval tök feleslegesen kutyagoltam, így kis pihenés és sok próbálkozás után csak jött egy taxi, amivel közelebb jutottam a szálláshoz. Persze utána még volt 2 km kóválygás, mert tényleg labirinus ez és semmi sem ott van, ahol a térkép jelöli. Node megérkeztem a Riádomhoz, várt a francia nő, aki semmit nem tudott kommunikálni, csak franciául, úgyhogy szerencsésen távozott is hamar. Én meg kipakolásztam, ettem, ittam, próbáltam belemenni a 22 fokos minimedencébe, amúgy meg olvasgattam kb végre nyugiba.

2. nap.

Reggel 9 után jött csak a házinéni, meg kellett várni, mert valami kis reggelit csinált. Aztán mondtam neki lelépek, agyő. Kisétáltam a labirintusból és elmentem a királyi palotához. Teljesen üres szintén labirintus szerű palota, érdekesebb plafon és szőkőkútgrafikákkal. Innen kijőve egy vár is volt a közelben, ezt is bejáratam a pincétől a padlásig, valamivel talán érdekesebb volt, mint az előző. Aztán mondom egynek jó volt, menjünk vissza a szállásra.Hát a házinéni még mindig ott lebzselt. Mindenesetre a nap további részében olvasgattam a tetőn meg az ágyban és hasonlók, semmi különös, de kellemes.

3. nap
Ismét megpróbáltam taxit fogni reggel, hogy a másik szállásra menjek, ez ismét nem sikerült. Ellenben kiértem a Jemaa el-Fna térre, ami valamiért híres, amúgy csak egy közespes nagyságú koszos és zsúfolt, semmi látnivalót nem ígérő tér. Mindegy, kb 3 km és elértem a célomat, ledobtam a táskámat, elmentem kajálni, majd vissza. Eztán kerestem a medencét, mert ez miatt lett szállás váltva, hogy legalább legyen benne kis medencézés. Mondták, hogy persze, itt van, egyszer mehetek be 30 euró. Mondtam, hogy aha, hát annyiért nem érdekel a medence. Szóval így ez is ugrott, így maradt a pihengetés délután/este.

4. nap
Eljött végre a nap, ami miatt az egész szervezve lett és aminek az első nap kellett volna lennie. Reggel 7-kor kijelentkeztem, gyors reggeli majd már várt a sofőr. Irány át az Atlas hegységen az Atlas stúdióig és vissza. Ez kb 4 óra oda, 4 vissza, 2000 méter feletti magasságban átkelve egy amúgy elég rossz állapotú úton. De az átkelés is látványos, megálltunk itt-ott és aztán az első megálló pontunk még ez előtt volt, a Hills have eyes benzinkútja, ami tiszta Amerika. Rövid stop majd irány a stúdió. Ez egy viszonylag nagy stúdió, ahol nem bontják le a díszleteket, mint más stúdiókban általában, így percek alatt az ókori Egyiptomból, Tibetbe majd berber középkori utcarészletbe találhatod magad. Elvileg nem lehet egyedül csámborogni, de nem láttam, hogy ezt bárki akadályozta volna, így külön remek volt, hogy teljesen üres helyekre is bementem, míg a csoportok valahol mögöttem mászkáltak. Egyértelműen csúcspontja volt a napnak. Közben Ryanair közölte, hogyha nem nyomtatom ki a beszálló kártyát, akkor 70 euró, szóval keresni kellett ezután egy nyomtatós helyet, ami nagy nehezen meglett, közben még ebéd és a belvárosban is van egy filmes múzeum, ami igazából külön megéri a pénzét, mert itt is komplett szettek vannak beállítva, némi kellék és technika bemutatásával is.
Innen már haza indultunk, de megálltunk az Ait Benhaddou nevű kasbánál, ahol szintén rengeteg filmet forgattak a Kingdom of Heavontól a Trónok harcáig. Fel nem mentem a városba, mert fel nem szeretek menni és onnan csak lefelé látsz a nagy semmit, hisz rajta állsz azon, amit nézni kellene:) De körbejártam az érdekesebb helyeket majd már tényleg mentünk vissza.
Este lett, mire visszaértünk Marrakeshbe, majd közölte a sofőr, hogy akkor ő nem visz el a szállásig, sétáljak. Ami nem lett volna katasztrófa, mert kb 800 méter, de ez alatt 400.000 emberen kellett átvágni. Rémes élmény volt, tolongani, lökdősődni fáradtan, minden cuccal, óráknak tűnt. De aztán visszaértem az első napi szállásra mert csak pár óra alvásra jó volt az is, de nem így lett. Ugyanis a hülye utcagyerekek hajnalig kiabáltak, sikitoztak, fociztak az utcán, ahova az ablak nyillott, kb két méterre a fejemtől, szóval kb nem aludtam semmit.

5 .nap

Hajnalban indultam, persze nem jött a taxi, de legalább megírta, hol van, úgyhogy vaksötétben ismét kereshettem, de oké. Hosszú sorbanállás majd irány Valencia. Itt könnyedén bejutottam a városba, csak átszállásnál nem szólt a rendszert, hogy 90 percenként jár a busz, így ott vártam vagy 40 percet, az alatt oda is sétálhattam volna. Mindegy, megnéztem az Art and Science részt a sok Westworldos épülettel, szuperek voltak.

Aztán még járkáltam a belvárosban is, lecuccoltam a szálláson és elmentem egy jópofa macskaház falfestésre, ami nem volt messze. Eztán még fürödtem a szobába, mert beépített igen nagy kádféleség volt a szobába és még melegvíz is elég, hogy megtöltsem, szóval ez is remek. 

6. nap
Másnap már csak haza kellett jönni, a közvetlen járatomat törölték, szóval Milánón keresztül, de ez már zökkenőmentes volt.

Múlt hétvégén az Inotai Erőművet jártuk be unokatesómmal szervezett lehetőség keretében. Közel volt, visszafelé meg fel is hozott egy másik sétáló, a hely meg érdekes volt, hütőtornyok és hasonlók.

Most hétvégén meg az állatkerti önkénteskedésemet kezdtem Eugen-nél az aligátornál 2-3 órában, majd folytattuk sétaként és fekete-fehér fotozással délután, amivel lehet zárult is idénre az állatkertezés, mert mostmár jön a hideg, irodában is max 18 fok lehet, szóval beteges időszak és fázás, otthon meg a melegben gubbasztás pláne kényszerszabadság által.

Végre vége a nyárnak, semmi gáz nem volt vele, csak felesleges offseason.

Voltam pár fürdőben, volt pár társas, kétszeri nekifutásra megvolt az Augusztus 20-ai múzeum és állatkert és Városliget látogatás is, de alapvetően nem történt semmi.

Nem úgy majd most:)

Az életem olyan, hogy amikor kellene valami akkor nem kapom meg, később megkaphatom, aztán vagy kell vagy nem. Ilyen az utazás is, Durrell gyermekkori egyik kedvenc íróm, Korfu így viszonylag hamar, de már az is a 30-as éveimben szerintem megvolt, így még várt rám egy túra Jerseybe is, de mivel csak nem úgy alakult az életem, hogy Londonban élhetek és alapvetően innen pedig drága és bonyolult eljutni oda, így ez várt is a 40. születésnapomig. A királynő már nem tudta megvárni, így fogata magát és belerondított a halálával a születésnapomba (hülye halálkultusz, ami az embereket jellemzi). Szóval így maradt, hogy egyedül megyek, behatárolt időbe, mert amúgy temetés miatt zárva, temetés miatt nem jár a busz, temetés miatt zárva a boltok.

1. nap.

Mindenesetre szombaton útra keltem, előbb Londonba majd onnan Jersey-be. Az utazásban semmi extra nem volt, ellenben a legnagyobb hasgörcs, ennyire szenvedős utam talán nem is volt, ha nem számoljuk a hosszú utak fájdalmait. Innen busszal be St. Heiler-be, kicsit korábban leszállva, megtekintettem a partot, majd elsétáltam a szállodáig, ami egy elég régi épület volt. Nem tudtam két éjszakára foglalni mert teltház volt, csak 2x1 éjszakára, így első nap egy egyágyas kis tetőtérit kaptam, majd másnap már nagyobbat és földszintit. Barangoltam még kicsit, szereztem egy szendvicset a boltból, fürödtem egy keveset a medencébe és máris este lett.

2. nap
Elbuszoztam nyitásra az állatkertbe, így szinte egyedül sétálhattam az első órában. Elég nagy területen, viszonyleg kevés állatot lehet látni, de nagyon szép hely, könyvekből részben ismerős (nyilván már nem úgy néz ki és nem azok az állatok vannak benne), van egy kiállítás is, de főleg azok érdekeltek, amiket nem rácsok meg üveg mögött lehet megnézni, pl. a mindenfelé szaladgáló selyemmajmok, a közelről megnézhető denevérek, a nagy, nyílt területen lévő gorillák vagy a lemúrok akik szabadon napfürdőztek.
Mivel még volt időm az állatkert után is, így egy közeli, 5000 éves temetkezési dolmenhez mentem, majd még sétáltam a parton és úgy vissza a szállásra és át az új szobába. Délután még szintén a parton sétáltam meg néztem az apályos naplementét.

 3. nap
Szóval a királynő temetése miatt nem járt az a busz, ami a túrám elejére vitt volna, csak 4 km-rel messzebbi végállomású busz. Mondom oké, nem gond. Aztán kiderült, hogy gond, mert nem vízszintes 4 km, hanem szurdokba le, szurdokból fel és a 4 km után még volt másik 8-10. Mindenesetre lesétáltam szorgalmasan, óriás Pufin szobor, egy vár bejárati rom és némi II. világháborús maradvány mint látvány színesítette, meg persze a tenger. Épp elértem a buszt, amivel elvileg még a világítótoronyhoz ki szerettem volna menni, de mivel szomjanhalltam és fáradt is voltam, ezt csak a buszból néztem meg és egyből mentem a repülőtérre, gondolttam ott tudok inni és valóban. Aztán sok várakozás, késéssel indulás Londonba majd onnan még nagyobb késéssel indulás Pestre (legalább így elértem) és másnap hajnali 3-kor már aludhattam is.

Az úgy volt, hogy pünkösdkor a három napos hétvégén kigondoltam, hogy elugrom Kazahstanba, de mivel Nur Sultanban nincs 3 nap, ellenben a wizzair útvonalak így adják ki Abu Dhabival párosítom, így a három jegy kerül annyiba, mint a 2 amúgy és többet is látok.

Aztán Wizzair úgy gondolta, hogy törli a Budapest-Nur sultánt, így azt ugyan visszakaptam, ellenben a többi leutazhatatlan lett, így bukta. Ezt megmentendő legalább az Abu Dhabi utazást megtettem volna, de nyilván Abu Dhabiba sem érdemes lemenni meg vissza semmilyen szempontból.

Ígyhát átnéztem az útvonalakat és a b kategóriás érdekességeket és megszületett, hogy előbb Ciprus, majd Egyiptom és úgy Abu Dhabi.

1. nap.
31-én mentem le, mert ugyan Cipruson sincs túl sok program és elég lett volna elsején, de 31-én olcsóbb volt a jegy, így valami visszajött legalább a szállás árából. A terv nem volt bonyolult. Hajnalba ki a reptérre, Paphoson fogad a taxi, el a Mesogiban lévő szállásra és medencézés, olvasgatás és ennyi. Aztán hajnalban lemondták a paphosi taximat és úgy döntöttem, hogy amúgy is, felesleges rá költeni, mert ráérünk, szóval bebuszoztam a városba lassan, vártam csomót, elbuszoztam Mesogiba, elsétáltam a szállásra és onnantól ami fentebb le volt írva. Egy három szobás házam volt elég jó privát medncével, szóval elvoltam:)

2. nap

Délelőtt maradt ez a semmittevés, aztán 11-re hívtam egy taxit a hajóroncshoz, ami érdekesnek tűnt, csak messze mindentől. Aztán mondtam neki, hogy várjon meg itt, aztán vigyen a legközelebbi buszmegállóba és jó lesz neki. Így is lett, lefotoztam a hajót majd mivel amúgy is vissza kellett mennie a városba, be is vitt teljesen a szálláshoz. De így meg még 2 előtt voltam, nem engedtek be, de szerencsére le lehetett rakni a cuccot és a közelben volt a Tombs of Kings, amit addig be tudtam járni. Ez egy nagy terület mindenféle sírokkal, vannak érdekesek is köztük.
Után bejelentkezés, majd kimentem a közeli strandra, ahol bár tömeg volt, de a víz pont jó, 23,5 fokos ebben a melegben.
Este aztán még medencéztem is, valami miatt ahogy lemegy a nap, mindenki elhagyja a medencét és környékét, hiába van még világos, szóval két medencém is volt egyszerre, talán még egy ürge volt rajtam kívül az egyikben.

3. nap
Délelőtt maradt a medencézgetés majd délben elindultam a Kato Paphosi romokhoz. Ez még nagyobb terület, mozaikok, világítótorony és amfiteatrum is van. Jó nagyot sétáltam majd ki a fő buszállomásra ott órákat vártam a napi egyetlen buszra Ayia Nappába és aztán go. Itt a szállás egyből ott volt, ahol le kellett szállni a buszról, ellenben elég gagyi és még a medencében sem volt víz.

4. nap

Ciprus egyetlen dolog miatt szerepelt a B helyszínek listáján, az Varosha. Ez az a város, amit elhagytak a 70-es években, azóta is üresen áll, némi ENSZ és egyéb katonai fenntartókkal. De mostmár látogatható. Persze nagyon túristásan sikerült csak, tehát bőven több volt oda és visszajutni, mint amennyit ott lehetett tölteni, azért szerintem dupla annyi idő is jó lett volna ott, de hát ez van, ha nincs kocsid, bár úgy is bonyolult lenne. Szóval kb 2 óra volt a városra, ami kiderült, hogy nagyobb, mint, hogy 2 óra alatt bejárjam, főleg papucsban, de azért sikerült az egyik végébe elmenni és fürödni pár percet, majd vissza és még a bejárat környéki strandon is csobbani. Közben meg végjárni az elhagyatott utcákat.

Vissza Ayia Nappába, de már a másik szálláshoz, itt gyorsan vettem a Lidliben egy gyümölcssalátát majd megnéztem a hires Nissi beach-t, ami nem igazán tetszett, csak a tömeg, semmi extra. Délután még medencézés és el is ment a nap.

5. nap
Reggel jött a fuvar, el Larnacaba és onnan el Cairóba. Kb. egy órás repülés, voltunk vagy 20-an a gépen, szóval kényelmes volt. Kairó a legtávolabbi hely, ahova leghamarabb megérkezhetünk, nagyon túlzsúfolt romhalmaz, de tekintélyes méretű. Egy uber fuvarral át is mentünk rajta gyorsan és egy külvárosban lévő szállodába érkeztem, amit nagyrészt a medencéje miatt választottam, amikről kiderült, hogy nagyrészt díszek, de azért volt elegendő normális is. Fürdésen kívül újraterveztem a következő napot, mert úgy tűnt, hogy mégse kivitelezhető az uberrel.

6. nap
Szóval reggel jött egy taxis és ő vitt ide oda a megadott tematika szerint. Szakkarába mentünk előbb a lépcsős piramist és a mellette lévő sírokat megnézni, tömeg, lehúzás, de magában a sírokban pl. volt, hogy egyedül voltam és nem is volt érdektelen. Aztán következett a Vörös piramis és a másik, aminek a dőlésszögét változtatták meg építés közben, de be nem mentem bele, csak kívülről néztem. Aztán még Memphis kis múzeuma, ami teljesen érdektelen volt és szerintem már lehet, hogy voltam is benne anno. Visszafelé nem a szálláson tetettem le magam, hanem a plázába, bevásároltam mindenféle üditőt normális áron aztán vissza, kis medence és készülés másnapra.

7. nap
Ezeket már mind megírtam, de eltünt rejtélyes módon pár hét után a bejegyzés vége. Na, mindegy. Szóval Uberrel majd busszal Alexandriába mentem, ott megint volt kis kavarás, míg Ubert találtam, azzal elmentem egy katakombába, ami egy kútból nyílt, kb. mint Sintránál, elég érdekes volt, majd átverekedtük magunkat egy újabb Uberrel az Alexandriai könyvtárhoz, az udvarról megnéztem majd irány a szállás, ami megy egy 13 emeletes, sötét, koszos sikátorból nyilló AribnB volt, közepesen gáz volt maga a lakás, de azért sokmindent nem tudtam csinálni, vártam már, hogy hazamehessek kb. Azért este még kimentem fürödni a tengerbe, ott is le akartak húzni, szereztem valami kaját aztán vissza gyorsan.

8. nap

Reggel újabb kavarás a szállással, mert a lift csak tokennel működik, a tokent le kell rakni a lakásba, szóval sétálhattam le az első kudarc kísérlet után. Aztán el a reptérre majd el Abu Dhabiba, ahova már este értem. Elég jó szállás, jó kilátás a holnapi néznivalóra.

9. nap

Reggel fürdés a tengerbe és a medencébe is, ezt ismételtme még kétszer, közben kisétáltam a Qasr Al Watanba, ahol első látogató voltam, így kb még minden üres és jól fotozható, érdekes épület. Kettőig maradhattam, így utána léptem, de a Visit Abu Dhabi oldal nem árulta el, honnan megy a busza, hiába leveleztünk csomót, így persze nem jött, kereshettem wifit az 55 fokban nagy csomaggal kmeken át. De lett, így taxi is, aztán irány a mecset, ami nagyon irányított, csak adott útvonalon mehetsz, csak adott helyen fotozhatsz, de egy gyors sétát megért. Még  az utolsó Uberressel elmentünk a Diving Giant szoborhoz, amit nem értett, de hát nem is neki kell értenie, és irány a reptér és go home, ahova másnap hajnalban értem.

A májusi kirándulás az a családi Nagykanizsázás volt, illetve mivel az nem tartalmazott rendes fürdési opciót, így ki lett egészítve privátba, visszafelé útközben Siófokkal.

Szóval csütörtökön le Venyimre, pénteken el Nagykanizsára, ott mindenki összetalálkozott, kaja majd irány a tó melletti szállás, játszóterezés, ilyesmi a gyerekekkel.
Másnap Azaleás-völgy felfedezése és erdei túra és asszem kb. ennyi volt a program, amin részt is vettem.

Vasárnap aztán irány Siófok, ahol mozi, Balaton megnézése és fürdés az egész jó medence és jakuzzi komplexumban, úgy, hogy mindig egyedül tudtam lenni. Ja és a szobák is design szobák voltak, igaz az enyém valami nagyon retro, szőrös fallal és hasonlókkal, láttam már jobbat:)

Sokminden nem volt az elmúlt hónapokban, pár barátos társas meg április közepén egy Hans Zimmer koncert ami ismét remek volt, de a székek még mindig nem optimálisak és teljesen kiszámíthatatlanok, vagy 4 féle széket raknak le a küzdőtérre és nem ár alapján jobb és jobb, más van jobb és bal oldalt, szerintem épp, ami jut, de lehetett volna rosszabb is.

Mindenesetre mivel sikerült egy viszonylag jó áru jegyet vennem ilyen árfolyamoknál is és a Maldiv szigetek egy határeset volt, mert még nem olyan távoli repülésben, de ezzel együtt drágább és kevésbé változatos mint akár a szokásos Ázsia vagy Dél-Amerika, így egy hét fürdést irányoztam elő magamnak.

0. nap.

A repülő Bécsből ment, de Bécsbe is kivitt egy kisebb repülő, jó átszállási idő, sajnos maszk és a repülőn sikeres no szomszéd foglalás, így túlélhető volt a repülés első szakasza, ami éjjel zajlott, bár alvás nélkül.

1. nap.
Szóval olyan 8 felé értem Maléba. Innen speed boat-tal lehetett menni és mivel a legtöbb szigetre csak délután 3-kor indult, de a fő szigetem melletti szigetre 11-kor is így azt a szigetet közbeiktattam. Kivártam a 11-et az akkor durván párás melegnek tűnő nyitott várakozóhelyen majd másfél óra hajózás után megérkeztem Dhagethi szigetére. Itt már várt egy srác golfkocsival és elvitt a szállásra, kis frissítő majd megkaptam a luxusszobámat. Igazából már vendég nem is akadt, akkor ment el egy család a szomszédból amikor jöttem, de mással nem is találkoztam. Az ágyból kilátás a 20 méterre lévő tengerre, pálmafák, a fürdő nyitott tetejű. Kis pihenés majd kimentem a strandra, egyrészt szívességből kellett egy fotót készítenem egy ismeretlennek, majd magamnak sokat és bele a vízbe. Igazából nagyon kicsinek tűnő bikini beach volt és ott sem túl jó a víz alja, de első fürdésnek megtette. Este még vadásztam ételt naplementés fürdéssel egybekötve (sajnos nem túl extra egyik sem) és már vaksötétben, este 6-7 fele értem vissza a szállásra.

2. nap

Másnap reggel kimentem ugyanoda, csak most apály volt, több száz méterig be lehetett sétálni kvázi száraz lábbal, max 20 centis víz volt itt-ott, amúgy fehér korall-homok. Érdekes látvány volt. Azért fürödtem is kicsit, amennyire a víz engedte illetve bejártam a kis sziget lakott részét. Kora délután jött egy hajó, azzal átmentem Dhigurah-ra, de valamiért a szállás nem küldött embert, pedig több helyre megírtam, mikor jövök, na mindegy. Szóval 38 fokba még húzgáltam a böröndömet a porban az első szállásig. Ez a parton volt, de bár ez jól hangzik, egyrészt a vízben nem lehetett fürödni, mert Allah nem nézi jó szemmel, másrészt a part és a szoba között hiába volt 30 méter, oda még elfért egy út, amin azért mentek a motorok. De amúgy remek szállás volt, szintén kinti fürdős, elég tágas és itt is ágyból ráláttam a vízre. Délután azért itt is tovább sétáltam és rendes vízben fürödtem, de még itt sem volt tökéletes, köves, szúrós volt alul a part.

3. nap
Dhigurah arról híres, hogy egy marha hosszú sziget és vég strand van mindkét oldalon. Ez kb 2x4 km strandot jelent. És kb. ennyi gyaloglást is, ha el akarsz jutni a végére a sziget közepén végfutó utacskán. De hát ezért jöttem. Szóval reggeli után egyből útrakeltem papucsban át a dzsungelen. Ahol fedett a pálma ott bírható is volt, ahol csak a nap, ott kevésbé. Egy helyen megálltam félúton strandolni de bár kitűnő partszakasz volt, de hát továbbra sem ideális fürdésre a sekély víz, rossz alj párosítás. Végül kiértem a végére, ahol sand bank-be folytatódik, vagyis már nem volt mi takarjon a naptól, csak a fehér homoksáv, amin vég lehetett menni egy darabon. Fürdés itt is, pár ember már volt is itt, pár fotó azt vissza az árnyékba. Visszafelé féluton jött egy bácsika a kis háromkereküjével kérdezte, hogy felugrok-e, mondom, hát, hogy a viharba nem, a végén kapott 5 dollárt de fél órával kevesebb melegben való séta. Délután még további fürdések, ha jól emlékszem itt már megtaláltam a megfelelőt, ahol elég mély is volt és az alja is elég jó volt.

 4. nap
Hogy történjen is valami a pihenésen kívül, plusz, hogy több féle szállást is kipróbáljak, ezen a szigeten három szállásom volt. Úgyhogy ezen a napon áthúztam a táskámat a másikhoz, ami kb. ott volt, ahol fürödni szoktam. Persze ott mondták, hogy az emberük most ment el értem, de hát ez van, miért nem szóltak? Na, mindegy. Ennél a szállásnál az volt a trükk, hogy kiadtak egy 4 szobás apartmant is, amin csak a szoba lett volna az enyém, minden más közös használatú, ami rém kellemetlen lett volna, de figyeltem, hogy nem foglalnak a másik három szobába, így az egész ház az enyém lett. Nagy volt, az ajtótól pár méterre fürödhető tengerrel és privát medencével. Ugyan a fickó vagy 3-4x bejött ezt azt szerelni, meg voltak kajás fennakadások és a vizeim egy részét is elzárta egy másik konyhába, de találtam mosógépet, úgyhogy futattam azt is, de a fő attrakció az volt, hogy volt saját medencém, így podcasteket hallgattam miközben áztam, nekem remek:)

5. nap
Bár a szobaárban nem lett volna benne, de azért adtak reggelit, ezért ott ebédeltem is, majd kb 200 métert mentem a következő szállásra, ami igazából azért lett választva, mert van jakuzzijuk. Ez már sajnos egy rendes szállodaszerűség volt, több emelet és ezzel együtt több vendég is, elég zajos volt, a szoba sem olyan nagy, mint eddig megszoktam, semmi extra. Felmentem a tetejére, ahonnan látszott az előző szállásom, tényleg szerintem oda tudtam volna dobni egy követ rá. A jakuzziban viszont nem volt víz. További, immár legális fürdés, este vihar és vége is a napnak.

6. nap

Úgy volt, hogy maradhatok a 14 órás hajómig, de aztán mondta a szállás, hogy mégsem, hagyjam el az épületet 11-ig. Mondom oké, de a hajó 2-kor jön. Na, mindegy, mivel amúgy sem volt 100%, hogy jön a hajó, a következő szigetnek írtam, hogy esetleg küldenének értem hajót és mondták, hogy persze, van az a pénz. Ami pont fele annyi volt, mintha ez a szállás vitt volna át.
Mondtam ezeknek, hogy akkor legalább jakuzzi, he. Mondták oké 10-r megvan, aztán, hogy majd 2-re, mondtam akkor már nem leszek itt, jó akkor talán 10-re. Lett is 10-re, de nyilván teljesen hideg. Ami teljesen jó is volt, mert 40 fokban inverz jakuzzizni jó:)

Szóval jött a másik sziget, Dhidhdhoo-ról az ember meg az öccse és átmentünk kb 10 perc alatt. Elég basic szállás volt, de hát ez az egyetlen szállás a szigeten és amikor az egyetlen másik vendégek épp búvárkodtak, akkor én voltam az egyetlen turista a szigeten, ami azért jó.
Kb. középen volt maga a szállás meg a falú és mindkét oldal felé pálmaerdő, de azért nem akkora, mint az előzőn. Ígyhát délután még megcsináltam egyik felé a túrát, aminek valószínű a fénypontja a közeli beach ahol rengeteg rák volt, amit eddig még csak minibe láttam, de ezek terebélyesek és sokan voltak és jöttek is közel, de az erdőben is nagyon vigyázni kellett, hogy ne lépjen rájuk az ember.

7. nap

Csak délután indultam vissza, így délelőttre maradt a sziget másik fele. Megint megnéztem a rákjaimat azt indutam a dzsungelbe. Semmi extra, viszont a sziget végén a legjobb part volt, amit eddig láttam. Megint apály volt, így nem volt nagy víz, belesétáltam, de aztán korallmezőkre leltem, rengeteg hallal, akik nagyon nem is zavartatták magukat, így csak álltam közöttük és néztem őket.
Visszaérve kiderült, hogy nem jó a bank elérése, így nem tudok kártyával fizetni, meg ramadam miatt nem is jön be a hajó, de gratisz visszavisznek Dhigurah-ra ahol átugrok a másik hajóra és ha megérkeztem majd talákozom a tesójával, akivel elmegyünk ATM-hez és megkapja a pénzét. Így is lett majd irány a szállás, ami teljesen lerobbant munkásszállás volt, de a célnak megfelelt, estétől reggelig kibírtam. Kétszer kimentem, hátha találok kaját, de ez nem sikerült aznap. Plusz megnéztem a közeli jedi templomot nappal és éjjel.

8. nap

Korán keltem, majd taxival ki a reptérre, majd sajnos már nem oly kényelmesen de repülővel Bécsbe. Mivel itt 5-6 órát kellett volna várni a csatlakozásra, így vonattal be Bécsbe ott kis Spar bevásárlás, majd kényelmesen vonattal a Keletibe és órákkal előbb otthon:)

Még novemberben voltam last minute a Bambara Hotelbe, ami évek óta a kívánságlistámon van és most harmadáron sikerült okosítanom és nem is volt rossz, a medence tetszett, voltak szurikáták, kenguruk, bolyongtam labirintusba, pihentem pár napot, nem mintha a többi napom nem pihenéssel tölteném. Aztán pár társas, egy két hetes ünnepi otthon pihi, egy unalmas január, majd pedig már annyira untam, hogy inkább elszöktem 4 napra Máltára, mielőtt azt is túlbonyolítják covid ügyileg.

Málta közepesen érdekes, ellenben könnyű célpont, közel van, olcsó a jegy, olcsó a közlekedés, nyáron igazából nem is rossz, mert azért láttam jó fürdőhelyeket. De most tél volt, 16 fok, meg covid így a fele busz nem járt vagy máskor és másfelé. Szóval az utazás nagy része buszok várása és buszozás volt, de hát ez van. Azért első nap megnéztem a kínai kertet, ami félig zárva volt, de volt rés a kerítésen, a blue grottot, ami egész szép még felülről is és medencéztem kicsit a szálláson. Másnap a red castle volt majd kicsit körülményesen a Popeye village, ami nem rossz, de pénzt azért nem érne meg, de hát ez van. Innen még egy öblöt megnéztem majd ismét haza. Harmadig nap Gozo, ahol előbb jópár óra után elértem a Giggante múzeumot, ahol mondták ,hogy zárva mert covid, aztán egy formás újnak tűnő templomot majd a leszakadt szikla hűlt helyét, de az látványos kis partszakasz volt. Utolsó nap még reptér előtt Valettában megálltam, felső-alsó kert kis séta, kis nézelődés és már jöttem is haza. És most kellene valami hétvégére, mert már nagyon unom.

Már nem tudom honnan jött, valahogy elém keveredett Matera, mint érdekesnek tűnő hely, valószínű még a Wonder Women idejéből, aztán akkor valami miatt nem volt megvalósítható, most újra elő lett véve, mert Bond és kiderült, hogy a legolcsóbb repjegyekkel és némi buszozással oda lehet jutni és nem csak az van, hanem Gravina is a közelben, ami még érdekes lehet és oda is van busz. Szóval egy újabb olcsó és érdekes hétvégének ígérkezett. Kb. az is lett, de azért voltak döccenők.

Wizzair oda is és vissza is 50 percet késett az indulással, ami azért jelentős, mert az út sem sokkal hosszabb. Mivel nem akartam sem este 9-ig Bariban maradni, mert nincs ott semmi és utána menni Materába, és keveseltem az időt, hogy Bariban éjszakázzak és másnap menjek Gravinába, így végülis átszállással mentem volna első nap Gravinába, második nap onnan Materába, negyedik nap vissza Bariba. Az átszállás az vonatról buszra történne, ami a vonatosok szerint egyszerű, hisz a busz a vonat állomásról indul tovább és van rá 8 perc, egybe adták a jegyet, így nyilván meg is várná, ha úgy alakulna. Na én leszálltam ismeretlen városban, kerestem a buszt, de nem volt, eltelt a 8 perc, el a 18, sehol semmi, közelben diákok mondom merre van itt a buszállomás, mondták olyan nincs, itt nem jár busz, csak vonat. Mutattam a jegyet, rácsodálkoztak, hogy tényleg létezik busz, de ettől még nincs. Elkezdtem kóvályogni a városban, de sehol semmi még embert is alig láttam és az eső is elkezdett esni. Közben a szállás pont írt, hogy mikor érek már, mondtam lehet soha, nincs busz. Na ő kinyomozta, hogy alapból nem ott van a busz, de ami nem is ott van azt is áttették egy hete jó messze. Elmentem oda. Ott azt írták innen megy, kivéve ami nekem kell mert az amonnan. Átmentem amoda, ott semmi jel nem volt. Mondom szállásnak, hogy döntsön, mert nem tudok egyszerre két helyen lenni és már csak 5 percem van dönteni, persze ő a másikat döntötte, szóval újra visszamentem, immár vagy 10 km séta után, de pont elértem, beértem, szállást elfoglaltam.
Másnap indultam Gravina felfedezésére. Reggeli járt volna, de kiderült az egy croassan meg egy kávé, a kávé nem cserélhető, a péksüti meg egy semmi, de inkább elhoztam. Megnéztem egy barlangtemplom félét, bár nem volt nyitva, bolyongtam az óváros labirintusába, több olasz is megállított, hogy olaszul mondjon nekem sokat, hiába jeleztem, hogy ez nekem kínai. Aztán elértem a hídhoz, ami végülis az egyetlen lényeg a városban, átsétáltam rajta, ott még voltak valami gödrök meg romok és 1 millió légy. Akik innentől követtek. Bemásztak mindenhova, egyszerre 8-an támadtak, abba nem hagyták a következő 7-8 órában. Vadásztam egy fagyit és a zárt helyen ettem meg, addig békén hagytak, aztán kisétáltam a buszhoz, mert már nem volt mit nézni és itt várakoztam előbb 4 órát, majd még egyet, mert egy órát késett a busz, a hülye legyek meg vég támadtak. Egy játszótéren káromkodtam és karatéztam órákon keresztül, már jött a parkőr is a végén. Na, mindegy végül eljutottam Materába, ott 2-3 km után megtaláltam a szállást, úgyhogy ez is megvolt.

Aztán jött a szülinap és Matera bejárása. Tényleg érdekes város, a szállás mint később kiderült végülis egy hegyen van, innen le kellett ereszkedni, majd fel, majd át még egy hegyre és vissza. Mindezt a 9000 éves város többszáz éves házai között, még labirintusosabb, mint Gravina, szép látképekkel a hegyekről. Mivel kajával nem volt jó tapasztalatom még bementem a boltba vettem burgernek valót és otthon kisütöttem, bár ez se lett túl jó, meg a felét ott is hagytam.
Utolsó nap hajnalban még kisétáltam a buszhoz, el Bariba, ott is körbementem de tényleg semmi érdekes nincs, aztán már a reptéren vártam a késést. Szóval rengeteg üres idő, 3-4 óra élvezet, de sajnos ez várható, amíg nem egy zárt kocsival teszi meg az ember a 6x ennyi utat ennyi idő alatt. Bár lehet akkor meg drágább, meg hát nem választható.

Hazaérve még névnapon kiegészítettem egy Spa-ba menéssel, ami mivel hétköznap és munkaidő így azt jelentette, hogy kvázi az enyém volt az egész hely. Elején még volt egy pár, aki előttem érkezett, de ők távoztak 20 perc után, utánna 4-6 medence csak az enyém, szóval jártam egyikből a másikba. Tegnap meg még a barátokkal ettünk egy unikornis burgert, bár csak kint az utcán, a forgalomba, mert nem engedtek be az étterembe, mondván hiába foglaltam és jelezték vissza 2x, ők azt nem látják és amúgy is telt ház lesz. És aztán bent üresen kibiccelték azt az időt, amíg el nem mentünk, zero teltház.

Augusztus 20-ai hosszú hétvégén meg is volt az idei görög ill. idei fürdessük meg a testünket project. Valahol láttam egy remek sziklaszigetet, kiderült megy oda gép, kiderült olcsón, kiderült jó időben, kiderült szállás is van a közelben így elmentem. Koson amúgy állítólag meg utánanézés alapján más sincs, így semmi program nem is volt, csak a szálloda és környékén fürdés. Már első nap elmentem a strand közelében (strandon végülis) található romokhoz, amik szintén megértek egy rövid sétát, aztán pedig napi 2-3 strandolás a nagyrészt homokos és kitűnő partokon. És persze a sziget sem maradt ki, kiusztam, megkerültem félig, felmásztam, megkongattam a harangot, egy ideig birtokoltam egyedül, majd amikor a kong után megindult pár vizibiciklis a sziget felé leléptem és visszaúsztam. Teljesen élvezhető pár nap, több nincs is benne:) Külön extra, hogy egyelőre úgy néz ki, hogy valami Revolut hiba miatt a szállás és az ott fogyasztott kaja ára visszakerült a számlámra.