Ismét vége egy évnek, rettentő rövid volt, bár ez nem hátrány, főleg ha épp az ember kvázi parkólpályára rakta az életét, amíg nincs több információ amivel bármit tervezhet és így nagyrészt semmibe nem foghat bele, mert nincs hozzá elég infó, hogy be is tudja fejezni. 2019-ben kb. semmi sem sikerült, ami el volt tervezve, rengeteg terv, fantáziálás, ígéret, de marad a 90%-ban csendes hétköznapok hétvégén is. Az országot szinte el se hagytam, egy kisebb, két mégkisebb és egy mostmárlegyenvalami nagyobb utazás volt, de bőven belefért volna 3x ennyi is.
Munkahelyzet változatlan, fizetés nem nőt, munka maradt, szabadság csökkent, ami még rosszabb, az a napi +30 perc, ami nem csak több hét összesítve évre bontva, de tényleg soknak számít néha már.
Magánélet meg várakoztat, de remélhetőleg van miért és már nem sokat.
Kedv nincs többet írni, remélhetőleg majd 2020-ban felfelé ível bármiképp is, amihez csak információ kellene.

Mivel úgy alakult, hogy már egy éve nem voltam pár napnál és párszáz km-nél távolabb kishazánktól és a többi desztináció le volt foglalva páros utazáshoz, így idén vissza indultam Ázsiába, immár harmadszor.

1. nap

Rövid repülés után Moszkvában átszállás és már vége is ennek a napnak:)

2. nap.

Reggel érkeztem Bangkokba, ahol hosszabb átszállásom volt, mert volt pár templom egy közeli városban amit meg akartam nézni. Lebeszélt taxisom volt, elég drága, de a többi taxison spóroltam.
Első körben kiderült, hogy míg chatelek a taxissal, addig jön egy másik, tök máshogy kinéző, de ő lesz, a leírtak változatlanok.
Aztán kimentünk az Ancient city nevű helyre, ami egy Thaiföld alakú területen elterülő, Thaiföld nevezetességeinek replikáit tartalmazó múzeum. Hatalmas. Nem is ez a poén, hanem, hogy lehetett golfkocsit bérelni és azzal bejárni. Szóval kocsikáztam magamba és megnéztem, top 3-as élmény már az első órákban.

Nem messze tőle volt egy templom, pontosabban kettő, Wat Asokaram és a névtelen, de az is volt olyan szép, csak másképp.

Innen nagyobb túra  Wat Samphran-hoz, ami meg egy henger alakú templom, amit egy óriássárkány teker körbe. A sárkányba belül fel is lehet menni a tetőre, fel is mentem, bár majdnem kihaltam mire felértem, nem igazán szellőzik és nagyon magas. Fentről nem sok kilátás, de láttam egy teknős alakú templomot is, szóval oda még elsétáltam.

Aztán irány a szállás, kis fürdés még a medencében és alvás.

3. nap
Taxis jött reggel és indultunk Ayuthaya felé. Útközben még beugrottunk a Dhammakaya templomot megnézni, ami egy nagy cintányér szerű épület, meg Halálcsillag hozzá, területileg az egyik leghatalmasabb, de igazából csalódás volt, ez felülről és éjjel szép valószínű.
Aztán Ayuthayya, ahol a királyi palotával kezdtünk, ami nem egy nagy szám, mert nincs palota csak kis park, sövény, néhány kisebb épület. De itt hosszú nadrág dukál, az enyém nem az, szóval kölcsönözni kellett, de az meg nem a méretem, szóval vég fogni kellett egy kézzel le ne csússzon. Innen aztán jött még jópár templom meg óriás arany buddha, mindezt ezer fokba, de nagyrészt érdekes templomok voltak, Angkor Wat csak jóval kisebbe. A végén egy rémes ebéd drágán majd hozott haza a taxis, de szerintem ki is hagytuk a fő templomot, amiért mentem, de volt elég helyette ez tény.

4. nap
Reggeli után még a taxisnak volt egy utolsó köre a reptérre, aztán rövid repülés és érkezés Mandalay-ba. Egy rozoga, bár állítólag az ország főútján keresztül bejutottunk a városba. Bár mondtam nem vagyok éhes elvittek egy étterembe, ott ettem valami burmait aztán eltűnt  a kocsi így csak vártam. Végül egy tök másik kocsi jött, de bizonygatta a sofőr, hogy ő az, aki az előbb is vezetett, szóval mondom oké. Elvitt a királyi palotába, ott elkérték az útlevelet, azt nem is adták vissza mondták menjél nézegesd az üres fa épületeket, aztán a végén visszakapod.
Aztán még elmentünk 3-4 templomba, voltak fehérek, aranyak, fák majd a végén fel a hegyre, pedig még másfél óra volt a naplementéig. Ide is mezítláb lehetett csak felmenni, szóval jópár mozgólépcsőn keresztül csupasz talppal. Érdekes. Kis unatkozás, közepes naplemente majd a szállás elfoglalása. Még szereztem némi foodot és alvás.

5. nap
Reggel jött a taxis és mentünk körbe, most a 4 régi várost megnézve. Ami már tegnap is egyértelmű volt most még tovább erősödött, a burmaiak ritka nagy paraszt népség. Persze addig kedvesek amíg fizetett munkások, vagy bíznak benne, hogy veszel valamit, vagy el tudsz vegyülni és nem vesznek észre. Ahogy kitűnsz az átlagból mert mondjuk túlsúlyos vagy, már te vagy a város bohóca. Akinek telik telefonra azt stikába vagy nyíltan de fotót csinál rólad, üldöznek, beállnak és várnak, mutogatnak és nevetnek, a sofőrrel poénkodnak a vendég terhére.

No, ennyit róluk, ez minden helyen így volt, főleg Baganban, talán a parton kevésbé és persze csak Burmába, Thaiföldön miért néznének meg ilyen miatt.
Szóval mentünk Mingunban, Sagaingba, Kaunghmudaw Pagodába, Amarapurába, igazából csak idemásolom, egy kivételével fogalmam sincs melyik melyik, de csomó különböző templomba. Aztán egy kis csónaknál letett a taxis, hogy menjek át, jó lesz. Átmentem a csónakkal a túlpartra, ott étterem volt majd lovas szekérbe kellett szállni, kb. ha akartam ha nem, az vitt ide-oda, semmi extra inkább kellemetlen, mint látványos helyekre. Aztán vissza, megnéztük még az U Bein Bridge-t és mentem a szállóba.

6. nap
Mandalayból Baganba több út vezet, vagy egy rövid repülő, vagy egy 4,5 órás kocsi vagy egy 9 órás hajó. Gondoltam ráérek, meg még hajó nem volt a programban így előbbit választottam. Hajnali kelés, 6-kor már a hajón, napfelkelte, még elviselhető időjárás, pár óra kint a tatban majd le a légkondicionált belső részben és olvasgatás. Aztán délben mondták most kiszállunk, gondoltam ebéd vagy program. Hát utóbbi de csak sétálni kellett és köcsögöket mutattak meg köcsögégető kemencéket. 70 fokba az ezer fokost. Nem normálisak. Vissza a légkondiba, de persze így egy órát késtünk, de a tuk-tukosom kedves srác, ha már mondta, hogy ingyen bevisz a szállásra meg is várt. Szinte este volt mire kipakoltam, gondoltam elsétálok valami kaját vagy boltot keresni, de full sötét utcák voltak, szóval negyed óra után örültem, hogy visszataláltam és nem lett bajom.

 7. nap

Szóval két napra volt tuk-tukosom, nekiálltunk felfedezni a templomokat. Ez kényelmes módja is volt a felfedezésnek, mindenhol annyi időm volt amennyit akartam, de igazából ha 5 egyforma templomot végjár az ember, akkor a 6. már nem köti le annyira. Mert mind ugyanolyan, négyzet alakú folyosó bent, Buddhával a bejárattal szemben. Szóval kb. tucat után mondta a sofőr, hogy oké, de így el fog fogyni, mi legyen. Mondtam neki, hogy mivel pont most merült le a fényképezőm, együnk valamit, vissza a hotelbe és aztán naplementére jöjjön vissza értem, így még van 2-3 óra pihenés, töltés időm. Így is lett, aztán időben vissza is értünk a naplementére, de sajnos a nap nem jól ment le, felhős idő volt, így sokmindent nem lehetett látni.

 8. nap
Ha már a naplemente nem jött össze, gondoltam felkelek a napfelkeltére, főleg azért mert a szállást is azért foglaltam ott ahol, hogy van teteje és lehet látni a ballonosakat. És hát sokat kellett várni és teljesen messze voltak a ballonosak, de nem rossz napfelkelte és ballon volt végül, de azért nem egy Kappadokkia.
Aztán jött a tuk-tukos és mentünk lezavarni a többi templomot. Sok volt na.  Délután ledobott a következő szállásomnál, ott én ledobtam a szennyest mosni, mentem medencézni meg pihikézni.

9. nap
Már ma elkezdödőtt a pihizés, igazából semmi dolgom nem volt, így olvasgattam, többször medencéztem, kisétáltam naplementét nézni, de nem igazán látszott, amúgy chill egész nap.

10. nap

Reggel kivittek a kicsi reptérre a kicsi géphez, ami előbb leszállt Heho-ba, majd ment tovább velem Thandwe-be a partra. Ide kb. délre értem, gondoltam azért ebédelni kell, 500 méterre talált is a net valami kajáldát, de hát a melegtől az ember ezt is nehezen tette meg,aztán még vissza, úgyhogy innentől napközbe már nem mentem ki:) Na jó de, de keveset. 5 körül viszont ki a partra és hát kb az utazás második és utolsó fénypontja a naplemente és az utána lévő fények körbe-körbe, miközben az ember lebeg a vízben és körbeveszi a giccses rózsaszín-lila fény és pálmafák árnyéka. Szép na.

11. nap
Szóval napközben nem lehetett kimenni, így reggel mentem ki egyből, elsétáltam a közeli halászfaluba, ott lementem a partra, épp kezdték a halászást, előkészítést, de halat még nem láttam, aztán a parton visszasétáltam. Chill a szobába, közeli kínaiba kaja, újabb chill, újabb fürdő és el is ment a nap.

12. nap

Másnap délelőtt jöttek a másik szállásról és átvittek magukhoz. Ez kb 5-10 km-re volt, egy másik partrésznél. Ez kisebb és talán szebb is volt, elhagyatottabb is. Viszont nem volt net. Mondták van, de csak a recepción (értsd udvar), de aztán ott se, az meg ugye kell, szóval útra keltem és bekéredzkedtem egy közeli kis motelbe, ahol kínaiak voltak a tulajok és kiparancsolták a nagyfiúkat, hogy beszéljen velem, mert ők nem tudnak angolul. Aztán mondták, hogy persze miért ne, nyugodtan üljek le ott az előszobába azt netezzek, addig ők nézik az indiai műsort a tévében. Így is tettem, meg persze fürödtem a parton a szokásos 17 órás kezdés körül.

13. nap
Itt is volt egy teljes nap, de igazából nem tudom mit csináltam, voltam a kínaiaknál netért és este mondták a szálláson is, hogy van net és akkor kint telefonáltam sokat. Voltam a parton és elvesztettem a sapkámat az óriási hullámokban. De kb. ennyi. Pihenés.

14. nap
Reggel kivittek a reptérre, majd repültem Yangoonba. Igazából magam akartam végsétálni, de az időjárás miatt már láttam, hogy ez nem fog menni, így itt is béreltem taxit. Kevés feladata lett volna, de azért vitt oda is ahova nem kértem. Beugrottunk egy templom felé, de mondtam ilyet már láttam, de azért kívülről lefotóztam, aztán mentünk egy buddhista iskolába, nem igazán érdekelt meg nem is volt látványos, de oké mutassa. Aztán jött a fő park, azt már akartam, mert látványos hajós étterem van, meg rálátni a fő pagodára meg maga a park is szép. Aztán próbáltuk megtalálni az elhagyatott vidámparkot, de nem tudott bejáratot találni így mentünk tovább. Ledobott egy piacnál, ott elkapott egy csávó és követni kellett egy darabig, de aztán látta végre, hogy én nem veszek semmi vackot, így hagyott, aztán bevásároltam még egy szupermarketbe és mentünk tovább taxival a kikötőbe, ez sem érdekelt, de úgy tűnik muszáj:) Végül ledobott a Swendangon pagodánál, ott sétálgattam egyet a lemenő nap fényében és este meg feküdtem is mert másnap korán kelés.

15. nap
Szóval utolsó nap reggel jött a taxis, elvitt a reptérre jó korán, onnan visszamentem Bangkokba a kisebb reptérre, egy óra alatt átértem a nagyobba, ott vártam még fél órát és elvittek a szállásra, ami nem szállás, mert nem szálltam meg, csak túl sok átszállási időm volt, akkor meg valahol csak pihenni kell. Itt újrapakoltam a táskámat, voltam három boltba, kétszer kimentem a piacra, egyet medencéztem és már indulhattam is vissza a reptérre és irány Moszkva.

16. nap

Hajnalba érkeztem Moszkvába, vagy 4 órát várni kellett félálomban, nagyrészt ülőhely nélkül. Aztán pár óra és Pest és végre otthon:)

Idén is öregebb lettem, de most került az ünnepsorozatba meglepetésfaktor is, úgy húzhattam programokat. Kajával nem volt szerencsénk, mert bezártak a helyek, meg nem is voltam éhes, utána viszont mentünk VR-ozni ami igen remek volt és öltük a zombikat, ahogy kell. Aztán húztam, hogy Home és otthon lett mindenféle, rakott krumpli és hasonlók, remek. Másnap aztán megismételtük húzás nélkül az ebédet vacsorára ami egy remek hamburger volt és még utolsó nap elmentünk a Street Food Festiválra. Remek pár nap volt újra, csak kár, hogy pár:(

Úgy alakult, hogy hosszabb szünet lett volna, mint ildomos, de össze tudtunk szervezni egy találkát Sheffieldbe, ahova a madár se jár, ígyhát egy random kedden hajnalban már a Robin Hood Airporton voltam, majd a városba, majd egy hülye buszosnak hála tettünk egy kört a város temetői körül jó másfél órában. Vietnami kajálda, botanikus kert, másnap meg Winter garden, sokkal esősebb idő, de azért séta és jól elvoltunk, ismét egy nap és hajnal és már jönni is kellett vissza, de valamiért bár Sheffieldbe nem érdemes menni és senki nem megy, a repülők telítettek heti háromszor Pestről is, szóval valami biztos van ott.

Szerencsére már a nyár felét túléltük (mindig ez a legnehezebb). Valamiért túl sűrűn járunk a Szimpla kert közelében, voltunk ismét szabadulószobázni is és megtartottuk az első közös születsénapot is high teával, csokimúzeummal, roof top italozással, hambis vacsorával, jó volt nagyon. Aztán még július végére befért egy egynapos ráckevei wellnesshotelezés óriásviharral és aztán most megint szünet sajnos.

Szóval persze az előző hónapokban is történtek dolgok, ha kicsit muszáj is digitálisan tölteni az idő nagy részét, mert máshogy nem lehet. De azért voltunk Trónok harcás szabadulószobában, fánkfesztiválon, sétáltunk majálisként a szigeten, stb-stb.

És május elején elmentünk Görögországba ha jól emlékszem főleg azért mert olcsó a jegy.

Kedd

Korai indulás, hamari odaérés, némi bolyongás helyijárattal majd egy hosszú kacskaringos buszút le Ouranaopoliba, mert hát Thessalonikin nincs semmi, ezért feleztük az időt a vidéki tengerpart és a város között. Itt a szállás a hegyen, remek kiáltással, este meg séta le meg fel némi görög tállal.

Szerda

Reggeli után lementünk a hajóhoz ami aztán Athos partjai mentén haladt le a félsziget végéig majd ugyanúgy vissza. Athosban 1400 férfi él és még állatból sem teheti hivatalosan a földjére nőnemű a lábát, de hát azért ne maradjunk le a jedikről, küldtek párat csónakkal, hogy imádjuk őket és vegyünk tőlük szappant meg szentképet. Egy főjedinek csak az volt a feladata, hogy mindent (értsd szappan, pénztárca, homlok, kulcstartó, stb) lehúzzon 4-5 szent ereklyén, mintha utána becsipogna. Meg eltegyen bevásárlólistákat és 50 eurókat néniktől, mert az jó. De közben meg persze lehetett nézni a hegyre épült kolostorokat és voltak igen érdekesek is. Visszaérve megebédeltünk majd a parton sétálgattunk, beleraktuk lábunkat a vízbe és hasonlók, vacsi, naplemente és vége is a napnak.

Csütörtök

Sajnos már itt kellett hagynunk a vidéket és visszamenni a városba, de ráérősen sétálgattunk le, aztán zsúfolt buszon vissza Theszalonikibe. Itt olyan szállásunk volt, hogy egy kisebb jakuzzi is volt a hálóba, amit este kipróbáltam, de előtte persze még sétálgattunk a városba, főleg a parton meg a semmire nem jó piacon és egy hamburgert is ettünk a közelben.

Péntek
Szép időnk volt és egy egész napunk felfedezni Thessalonikit. Így kb. délbe indultunk és a reggelit ebédidőben a város legjobb wrapos gyroszosánál kezdtünk, igazán finom volt. Innen felsétáltunk a Rotundába, ami ilyen római kerek templomocska, onnan lesétáltunk a partra, megnéztük az eserenyős szobrokat és felültünk egy hajóra, mert ingyen vitt, ha túl drágán vettél rajta italt. Szóval hajókáztunk kalózokkal fél órát, kicsit pihentünk a lakásban, majd kaját vadásztunk, de végül ugyanaz lett, mint ebédnél a reggeli, de azért még mindig jó volt.

Szombat
Nem maradt más hátra, mint visszajönni, még reggeliztünk valami szendvicset, végszenvedtük a zsúfolt buszt a reptérig aztán még idejébe hazaértünk, hogy lássuk, hogy már 3-4 napja ázik a bojlerből kifolyó víztől a lakás...

Szóval ja, emlékszem én még 2009-re amikor megszűnt a Sláger, az durva időszak volt búcsúkoncerttel, lázadással, elhallgatással. Aztán lett NEO FM és azt is megszüntette a kormány 2012-ben. Majd most újra. Szóval már nincs sírás, mert mindig van valahogy, de ettől még rosszul esik és továbbra is érthetetlen, hogy nem az igény, a piac, hanem a politika irányít valamit, ami kell a napi rutinhoz. Szóval Music FM RIP, utolsó nap véghallgatva, de hát Sigur Ros 24,5 órás albumát is véghallgattam, szóval nem újdonság mostanság:) És mielőbbi viszonthallás, abban meg csak bízunk, hogy még élvezhető lesz és csak picit romlik a következő verzió, Bumeráng már nem lesz soha valószínű.

Asszem negyedszor voltam Londonban, de valószínű majd megyek mostanában többször, de ha már volt látnivaló is a programban, akkor írok erről is:)

Szóval volt itt Hawaii-i étterem, hosszú fagyos séta, Sky Garden, Bond in Motion, Borough Market, burritók, M&S fánk és Flamin' wrap, mindez kicsit túl gyorsan és túl hidegben, de azért jó volt.:)

Lepörgött gyorsan a 2018 is, sok különbség nem is volt az eddigiekhez képest.

Gyors átolvastam 2017-re mit írtam, hát tényleg csak az fokozódott.
A munka front további lejtmenetben van, bár az évben némi fizetéskiegészítéssel talán anyagilag kicsit többet lehetett megengedni, de ez nem menti a többi dolgot és a kormány teljesen kinyírja a közszférát, jelenleg pl. nem tudom mennyit keresek (de min. 90 ezerrel kevesebbet, mint előző hónapban), nem tudom hány nap szabadságom van (de min 7-tel kevesebb, mint előző évben) és évi egyéb 20+ nap fizetetlen többletmunka van és a bérlet sem fog kafetériából térülni, nincs ruhapénz, nincs orvosi vizsgálat és kb. senki nem dolgozik itt már aki régen. Szóval nyilván 2019-ben még borzalmasabbak lesznek a körülmények, vagy épp, hogy nem, de akkor nem itt.
A már vagy 6 ember helyett dolgozok dolog miatti minimális ideiglenes többletbérből azért a lakáson pofozgattam egy-két dolgot, a nappali teljesen átalakult, át lett rendezve, új kanapé, szekrények, konyhabútor lettek berakva, stb-stb, de ettől még állandó a harc a lakás életbemaradásért, mert hol a földből jön elő víz, hol a lépcsőt féltem, hogy leszakad, szóval látszólagos jóság van, de bármikor összeomolhat.
Utazások terén, és hát ez az egyik legfontosabb elég jó évet sikerült zárni. Év elején a Kanári szigetekből jártunk be kettőt, elég jól sikerült, utána az USA keleti partját jártam be, bár fájó lábbal, de rengeteg élménnyel és kb. fillérekből a 2017-ben vett error fare-os jeggyel. Aztán üdültem egy hetet Törökországba, ami miatt most egy évig nem adhatok vért és bár teljesen máshogy alakult, mint ahogy terveztem és rengeteg stresszel járt, de ősszel máris vissza lett térve az USA-ba és a Nyugati-part is abszolválva lett. És mindezt egy apró hosszúhétvégés hazai körúttal meg is koronáztuk. És hát nyilván a többesszám magánéletben egy remélhetőleg tényleg sok-sok-sok évre szóló valami kezdete.
Hogy mit hoz a 2019? Ahogy mondtam munkában mindenképp változást, ha minden marad is borzalmasan alulfizetett, túlterhelt ember lennék, tényleg 3-4x annyi munkával mint előző években tényleg kb. fele pénzért mint előző években, nem beszélve arról, hogy egy sima recepciós több pénzt kap vagy egy buszsofőr, mint egy statisztikai szakértő? Vicc. Egy fodrász meg 2-3x annyit keres. És nyilván ha a magánéleti változások valóban túlviszik az évet, akkor a legjobb év lehet bármily módon. És persze utazásban sem kell nélkülözni, a terv Mexikó bizonyosan, egyéb ügyekben talán az Amerikai kontinens nem is egyszer, de ezek még nem konkrétak, csak valószínűek és igazából nem is mind valódi utazás, úgyhogy ennél valószínű több és új helyre sikerül majd eljutni, de jelen pillanatban még szabadságot sem adnak ki márciusig utazásra, ami kb. jobban fáj, mint a fizetéscsökkentés. Szóval előreláthatólag a változások éve lehet és talán jó irányban, ha nem, úgy biztos, hogy további lejtmenet.

Szerencsére az év vége még a pozitív változásokról szól csak (a rengeteg felsőbb körökből érkező változás csak jövőre érezteti legtöbb hatását), így tettünk egy kis kitérőt az ország nyugatabbi felébe.
Hó sajnos nem volt, mert az csak most esett le, pár dolog kimaradt, de összességében több, mint remek volt.

1. nap - dec 8.
Szóval szombat reggel elindultunk nyugatnak. Első megállónk az Úrkúti-Őskarszt volt, ami egy régi bányaszerűség, remek mohás sziklákkal, itt és a faluban is tettünk egy kisebb kört.

Második állomás a Fekete-kastély volt Balatonedericsen. Ez egy elhagyatott kastély, romos, vadregényes és kalandos dzsumbuj-kerttel, egészen nagyszerű;)

Ekkor már éhesek voltunk, így tettünk egy téves kört Keszthelyre langallóért, de nem adták hagyma nélkül, úgyhogy skeep. Lett volna a végére alpakka farm is, de nem reagált az üzemeltető, meg dolgozott aznap, így az nem jött össze majd később. Szállás Lentiben, este meg egy lovagi étteremben kaja.

2. nap - dec 9.

Reggel még bementünk a Tescoba bevásárolni, majd valahogy úgy haladtunk, hogy nem volt idő ismét beszúrni az extra programokat így egyből Szágyra mentünk. Ami egy mini zsákfalú, de ott volt a házunk medencével, jakuzzival, minigolffal, csocsóval és főleg egymással és a csönddel. És bár a jakuzzi nem fűtött fel rendesen, csak 30-32 fokra, azért mindent kipróbáltunk, főzőcskéztünk is, szóval jól zárult a nap.

3. nap - dec 10.
Pihizős napunk volt, de azért elautóztunk Bőszénfára, ami előző nap nem fért bele. Itt Szarvasfarm van, de azért van sok más állat is, pont alpakka nem, amit előző nap írtak, hogy de van. Aztán az idő is elromlott, így visszamentünk, további jakuzzizásra és színes burgerek rendelésére vacsira.

4. nap - dec 11.
Reggel még odaégettünk egy melegszendvicst, én pihiztem kicsit jakuzziban (a medence irtó hideg volt vég), majd Pécsen vásároztunk kicsit meg meglátogattuk tesóékat, aztán jöttünk haza este.