Lassan kezdődött a 2021, legalábbis nem történt semmi az első 3 hónapban. Minden úgy alakult, ahogy várható volt, folytatódott, esetleg még lejtemnetbe is ment a 2020-as összevissza intézkedés sorozat. Ennek hála az elméleti 2 hetes zárás első hete után mi is haza kerültünk, logikusan úgy, hogy fogd a PC-t a monitorral és menj haza. Persze magához a PC-hez nem férsz hozzá, de rajta keresztül egy virtuális géphez igen. Mert így logikus.

Szóval mától otthon, nyilván nem még egy hétig, majd meglátjuk, sok dolog van.

Közben több kimozdulás is volt, amikor az idő engedte. Két hete megbeszéltünk egy túrát, aminél a többiek A pontból indulnak, velem B pontban találkoznak és megyünk C pont felé, én meg B pont előtt még megnézek valamit. Na, ebből az lett, hogy én B pontban voltam ők meg egyre távolodtak, mert már az elején rossz irányba indultak, szóval nem is találkoztunk.
Ennek ellenére én voltam a Hármashatárhegyen (taxival:), majd onnan letúráztam valami barlanghoz és haza. Előtte meg a Munkaügyek irodaházhoz zarádokoltam, ahol ugyan már voltam régen recenzió átvétel miatt, de akkor még nem néztem  a sorozatot. A Covid időszakban meg a Munkaügyek volt az a sorozat, amivel úgy érezhettem magam otthon, mintha a közigazgatásban dolgoznék:) Namost annak a sorozatnak vége, de elkezdtem a Spin-off-ját a Tóth Jánost, ami ezerszer rosszabb, viszont itt forgatták a kerületbe, szóval másik nap meg a Tóth Jánosos házhoz mentem el, amivel szemben van a Presszónak a hült helye.

Most hétvégén meg kocsis túrára mentünk a lányokkal. Első állomás a Hegyikastély és csillagvizsgáló romjai, Bicske. Ebből a hegyikastély nem lett meg, de a másik igen illetve a mazulóleum, érdekes hely. Aztán jött volna az óbaroki orosz laktanya, de egyrészt le volt zárva az út, meg rájöttünk, hogy ott már voltunk:) Úgyhogy mentünk tovább Csákberénybe a földből kitörő metrókocsit megnézni. Meglepően sokan voltak ott, de később még többen lettek a többi állomáson. 

Eztán következett Miska huszár szobra Pákozdon, majd a Pákozdi emlékhelyet is megnéztük volna, de oda már nem lehetett felsétálni, mert a covid rádugrik az ösvényen. Mellette 100 méterre az arborétumban viszont nem, így ott annyi kocsi és ember volt, mint egy jó Stadion koncerten.
Eztán felmentünk  a Bence-hegyi kilátóhoz, bár magára a kilátóra nem, de onnan is lehetett látni a tavat.
A végső állomás pedig Vál és a Love szobor, ahol szintén sokan voltak, de már régóta érdekelt a szobor, igazából régebb óta, minthogy az országban van, de hát ki gondolná, hogy egy random tetsző szobor végülis megvásárolható és kiállítható:)