Mexikó már rég a listámon szerepelt, mert már fogytán a világban azon romok listája, ahol még nem voltam, itt meg még volt pár. De Mexikó messze van, így sokáig ki is maradt.

Aztán újra elővettük, mert Londonból nincs messze, tehát már csak Londonból kell egy olcsó jegy és az meg szinte mindig van, úgyhogy össze is lett rakva majd újra lett számítva és aztán meg lett belőle, ami lett.

-1 nap

Munka után kirepültem Gatwickre, olcsó Travellodgbe, semmi extra, problémamentes verzió.

0. nap

Reggel jött az üzenet, hogy két órával eltolták az indulást, túl nagy problémát nem okozott, csak annyit, hogy nem világosban érkeztem így, hanem sötétbe Mexikóba. Mivel szükségem volt SIM kártyára meg cash-re, így egy kamu hotelt adtam meg a transzfernek, amúgy sem ment volna Arbnb-hez. Autómatábaól le a pénzt, SIM-et az Oxxo-ba, némi ital majd hívtam Ubert. Mivel taxi is volt az utcán és a taxi üti az Uber-t (szó szerint), így gyorsan beparancsoltak aztán mentünk a szállásra, ahol ha nem is elsőre, de másodszorra már jó szobába jutottam be és ezzel vége is volt a napnak.

1. nap - El Meco

A szállás a tengerparton volt, reggel ki is mentem naplementét nézni kicsit fürödni, kipróbálni mit tud. Privát és közeli ez jó, de az alját vég tengeri fű fedte, szóval nem kellemes ráállni, de ha nem teszed le a lábad akkor jó azért.
Rendeltem egy reggelit majd elsétáltam a közeli romokhoz. Az El Meco kb 1 km-re volt, szóval nem messze, nem is volt nagy, egy pár fős csoport volt rajtam kívül, meg rengeteg iguána, pár veszett madár és romok. Jó kezdés volt, közeli, kicsi, de egynek jó.
Visszasétáltam, aztán már csak fürdés, olvasgatás, tervezgetés, pihi, ha jól emlékszem.

2. nap - Chicen Itza

És akkor a dolgok lassan rosszra fordultak. Általában minden utazásrészletet magam szervezek, az ajánlásokat nem igazán érdemes megfogadni, de a szállásadó mondta, hogy tud Chicen Itzat benne van minden, 5-re már itthon leszek, árban is okés, mondom oké, egy gonddal kevesebb.

Fél 7-kor indultunk volna, ebből 7:15 lett, ami csak abból baj, hogy több, mint 100, később igen csúnyán elfertőződőtt szunyogcsípéssel lettem gazdagabb, a lábam, mint egy piros pöttyös rudi. Nade jöttek, aztán csúnyán váltották a dollárt pesora, így buktam csomót és aztán elkezdődőtt a túra. Az első 9 órában nem láttam Chicen Itzat és semmi mást sem, buszoztunk, ahol hülyeségeket beszéltek, el akartak adni mindent, ebéd helyett bóvlit adtak, aztán volt egy fürdés, ami jó lehetett volna, de épp nem volt kedvem és annyira nem volt vonzó sem. Aztán a 9. órában volt Chicen Itza, amire kaptunk 1 órát, ami amúgy elég is volt, jó hely, de nem túl nagy még úgy sem, hogy néhány oldal ösvényen elindultam, ha nem is mindenen. Aztán még 3-4 óra míg hazajutottam, közben egy kisebb buszba raktak, ahol egy köhögő kisgyermek sikeresen meg is fertőzőtt. Szóval persze Chicen Itza megéri és muszáj megnézni, de rengeteg szenvedésbe került, inkább fizetnék már kétszer ennyit, de akkor tényleg az legyen a program, a 80%-at meg töröljék ami csak azért van, hogy lehúzzanak. Na, majd legközelebb.

3. nap
Úgy volt, hogy ma is ilyen szervezett túrával változtatok helyet, de elment a kedvem tőle meg voltak is vele hibák, így azt lemondtam, inkább fürdés és pihi délelőtt majd dél körül leléptem és busszal mentem Tulumba. A buszok teljesen jól használhatóak erre. Tulumban a szállásom nem a parton volt, hanem a dzsungel mellett, egy építkezős helyen, de kifejezetten elégedett voltam vele. Gyanús volt, mert két egyforma hírdetéssel volt fenn, így akár az is lehetett volna, hogy már vannak benne, de két teljesen egyforma apartmanról volt szó. És luxi. 3x akkora, mint a lakásom, a tv is nagyobb, két fullos szoba fürdővel, nappali, óriás konyha, terasz és felettem egy vagy inkább kettő privát kis medence. Szóval jó vásárnak tűnt. Meg is fürödtünk, lazultunk, aztán alvás. És éjfélkor arra ébredtem, hogy megállás nélkül köhögök, fulladok, beteg vagyok.

4. nap
Bár volt némi gyógyszer nálam, de nem specifikusan megfázás ellen, ha ez pont az is, plusz a lábamon a 150 csípés is begyulladt, így reggel egyből kiugrottam a gyógyszertárba. Ez egy túlárazott község, így a kenőcs meg a tabletta 16k-ba kerül, innentől már kevésbé érdekelt, hogy a taxi meg 7k-ba, így hívtam egyet és azzal mentem ki a Tulum romokhoz. Beteg voltam, így nem volt túl élvezetes, de végsétáltam az amúgy nem nagy területet majd collectivoval és sétával hazamentem, mert azért a lábamba még volt erő. Délután további pihenés, próbálni javulni.

5. nap

Ma lett volna egy érdekes művészi túra, de túl zavaros volt a szervezés én meg nem voltam túl jól és még drága is volt, így ezt lemondtam. Amit nem, hogy reggel, ahogy feljött a nap, útra indultam az 500 méterre lévő dzusngel mélyén lévő cenotehoz. Ez az egyetlen ingyenes cenote, így itt tömeg szokott lenni, főleg, hogy kicsi, de én reggel voltam. Egy ember jött, sörös üvegeket összeszedni, majd el is ment és kb 20 percig tudtam fürödni a fedett barlangszerű fürdőben.

Majd vissza, délben ki a buszhoz és el Playa del Carmenbe. Itt túl korai voltam, így nem engedtek be, ezért sétáltam a városba, de full tömeg és hőség volt, szóval megnéztem az egyetlen szobornevezetességet, ahol indiánok táncoltak, vettem egy itókát és go vissza. Délután pihi, medencézés a szobától másfél méterre.

6. nap
Korán keltem, hogy a napfelkeltét meglessük, de egy nyomorult kissrác addig szarakodott a patra vezető rács kinyitásával, míg fel is jött. De akkor meg már bele is mentem ha már ott voltam. Mármint a vízbe, nem a napba vagy a kissrácba. Dél körül visszamentem Cancunba busszal, onnan meg uberrel a repülőtér közelében, de dzsungelben lévő szállásra. Tényleg dús növények, macskák, egy kutya, egy medence, itt is végülis pihi volt csak, hogy másnap reggel tudjak innen repülni.

7. nap
Szóval a terv az volt, hogy 10:12-kor repülök el Mexikóvárosba, ehhez már jó régen rendeltem egy transzfert, akir 8:45-re ígérte magát. Én azt sokaltam, ezért még előtte nap is írkáltam neki, hogy biztos elég lesz, stb. Mondták nyugi na. Biztos, ami tuti már 8:15-re kisétáltam a ház elé, hogy jöjjék. 8:45 semmi. 8:55 semmi. Akkor elkezdtem már a főut felé stálni (egy egyirányú út, nem jöhet a transzfer csak szemből), közben írtam, hogy nincsenek itt. Aztán hívtam Ubert-t. Egy idegi jött is, aztán lemondta, 9:20 volt már én kb infartus tájékán. Tovább sétáltam, próbáltam hívni bárkit, kiértem a főútra, ahol araszoltak az autók. 9:40. Már feladtam, de az araszoló kocsisorban láttam egy taxit, odamentem hát, bekopogtam, mondtam az utasnak, hogy mi a szitu, aki ugyan huzakodott, de végül megengedte, hogy beüljek, sőt, hogy előbb az én terminálomhoz menjünk. 10:05 megérkeztem a reptérre. Futás, ellenőrzés, a gépbe már szálltak be, gyorsan én is csatlakoztam a sorhoz, küldetés teljesítve.
Amúgy valamiért fele annyi idő alatt és legkényelmesebben értem a fővárosba. Itt is ubert hívtam és irány az Archeologiai Múzeum, ahol az összes ilyen maja és azték szobor és hasonló ki van állítva, ami számít. Közben nem voltam jól, a magaslat rámnyomódott, alig tudtam mozogni, konstans nyomott érzés. Megjártam a múzeumot, majd szembe a parkot, mert van benne egy panda, amit nagy nehezen és nagyon távolról meg is néztem.

Innen a szállásra mentem, ahol zero angol tudással rendelkeztek, nem értették mit akarok, nem ismerték a foglalásomat, stb-stb, de a végén csak sikerült megkapni a szobát és bár két éjszakára, de egyet fizetettek ki, gondolom a másikat másnap majd, furcsa. A szállás amúgy, mint kiderült nem a legjobb környék és valószínű munkás és szexszálloda. Mindenesetre volt saját jakuzzim, innentől engem nem érdekel, meg továbbra is nyomott a magasság. Valami kaját rendeltem azt pihentem.

8. nap

Reggel uberrel bementem a találkapontra, ami a belváros és máris civilizáltabb látszata volt, a magasság betegség is mérséklődött. Itt buszba szálltunk és indult a napi túra, ami félig olyan volt mint az első napi, csak ott 14 órából 1 volt használható, itt talán 9-ből 1. Előbb egy random templomhoz mentünk, ami mellett panelházak és egy régi azték romok voltak (a templom ezeknek a köveiből épült), igazából ingyenes, ezért vittek oda, a sztorik mondjuk jók voltak hozzá. Aztán a nagy templomhoz mentünk, ami biztos érdekes a jediknek, de nekem csak pár kép erejéig. És végül mentünk a Teotihuacaon piramisokhoz. Amik hatalmasak. Igazából akkorák, hogy közel se kellett menni, itt is inkább eladni próbáltak mindent IS, míg a két piramis között egy úton lehetett sétálgatni. Tetszettek, és kihagyhatatlan, de azért nem volt nagy műsor. Majd vissza a városba, de mivel még világos volt, így mentem tovább sétálni a fő térre, ahol a Spectre Bond film játszódik illetve az ahhoz közel lévő szintén e filmből és más Bondból is ismerős szállodához, ahova sikerült belógni és a lobbyban fotozgatni.
Ekkor már sötét volt, szóval egy jó hosszú és drága uber úttal a szállásra mentem, kifizettem ezt a napot is, kaja, fürdés.

9. nap

A mai nap hosszúnak ígérkezett, Mexico Cityből Cancunba majd Londonba és onnan Bilbaóba, ahonnan majd folytatódna Sevillával az út és végül haza. A repülőjáratot már két hete 3 órával későbbre rakták, így új jegyet kellett vennem, ezt is értem, bár közel sem volt olyan kényelmes mint idefelé és kétszer olyan hosszú is volt az út. De időben Cancunba értem, ahol épp el is fogyott a net a telefonomról, így tényleg minden centire ki volt számítva. De azért felléptem persze a reptér wi-fire, bár nagyon akadozott. Levél a British Airwaytől: ma nem szállunk fel, majd valamikor, később írunk bye. Net meg is szakadt. Full idegesen próbáltam egy ülőhelyet vadászni, de sehol nem volt se a parkba se a reptéren, mindenki zaklatott, pedig nagyobb problémám is volt. Végül kinyomoztam hol a British standja, ami egy másik terminálon volt, oda átbuszoztam még épp ott találtam őket. Mondták majd holnap hazavisznek valószínű, addig is, elvisznek a szállásra meg holnap vissza, no worry. Már két óra eltelt, még egy mire beértünk a városba, leraktak a szállónál, mondván majd holnap ugyanitt felvesznek fél 3-kor, a viszontlátás. Bementünk (még volt két másik ember is), mondtuk mi a szitu, mondták ők nem tudják mi a szitu, itt ugyan nem szállunk meg a viszontlátásra. Ezzel is elment megint egy óra, aztán mondták sétáljunk át a másik szállodába, hasonló a neve, lehet ott jó leszünk. Átsétáltunk ott mondták az egyikünknek, hogy semmi gond, őt megtalálták a rendszerben, kapott szobát. Minket nem, de azért később intéztek. Ekkor már este volt, én tiszta ideg, így gyorsan belementem a medencébe, hogy lehütsön, rendeltem szobaszervízes kaját és vettem másnapra  repjegyet Londonból Pestre egy vagyonért, bízva, hogy fel is szállunk.

10. nap

Reggel a napfelkeltére is meg később is kimentem fürdeni az óceánba és hát na, meg lehetne szokni az 5 csillagos resortokat is. 12-kor ki kellett jelentkeni, a maradék órákra azért kaptunk vochert, szóval enni, inni lehetett, de már fürdeni nem. Közben vég a bizonytalanság, majd azért elvittek a reptérre, bár ott nem akartak beengedni, mondván, hisz már tegnap elment a gép. De aztán fel lettek világosítva. Kényelmetlen hazaút, majd Londonban átvonatozni Gatwickről Stanstendre, ott félálomban a lenti váróban eltölteni 5 órát és végül haza majd érkezés késő este Pestre.

És még egy hónap múlva is beteg vagyok.