Apa szülinapjára ráfogva a hétvégét ismét a Hollókő-Ipolytarnóc vonalon töltöttem, ahogy a cégesekkel is pár éve. Szóval ismétlés, de azért most csak mindennek a széle, vagy más szemszög a gyerekek miatt, némi éjszakai csillagnézéssel jakuzziból, csikorgó kerékkel és nyitott ajtóval kocsiból kidobással a végén. Mostmár csak ki kellene ezt pihenni.

Ja meg második hullám is van. Amilyen ritkák a bejegyzések (részben összefüggés is lehet), így minden bejegyzés új hullám.:) Csak most nem csinálunk semmit, hiába 10x annyi az esetszám, ami nem is baj, csak így a múltkorinak sem volt semmi értelme, ahogy látszott már akkor is. Ellenben már a folyósón is bohóckodni kell és a liftben is megtartani a másfél métert, ami miatt nekem a plafonra kell másznom ha más is van ott, mert minilift.