Bár az életem visszatért a kezdőkörbe (legalábbis májusi kezdőkörbe), vagy legalábbis jó lenne csak így kezelni, mindenesetre az élet nem állt meg (még).
Kedden, hogy legyen mivel eltöltenem a délutánomat, segítségemre jött a Katasztrófavédelem meg a Honvédség és kiparancsoltak rántottasütés közepén a házból, merthogy majd jól felrobban és ezért jobb, ha kint vagyunk. Szóval kimentem, kicsit nézelődni, meg olvasgatni, a végén meg már el kellett mennem kajáért is, mert a rántottához nem fértem hozzá és a lakáshoz sem kerek két órán keresztül. Aztán persze nem robbant fel, meg csak valami 7 centis gránát volt, szóval túl volt lihegve.
Pénteken Dáviddal elmentünk egy régebben kinézett túraútvonalra itt a környéken, gyakorlatilag Budaörsről átsétáltunk Budakeszire, de a legtekervényesebb verzióban. Szóval volt itt lőtéren való átmászkálás, szöcskemező, laktanya, bánya és kaptárkő is (sőt egy kisminkelt lovat is láttunk), úgyhogy nem unatkoztunk és a tempó is bírható volt.
Hétvégén pedig újabb axival gyarapodott az állatkertem, aki meg is halt másnapra, szóval igazából lelkielg nem vagyok a toppon.