Szóval az úgy volt, hogy túl olcsó volt a repjegy és túlságosan unatkoztam, így elmentem Jordániába, azt igazából nem tudom, hogy jól tettem-e.

1. nap

Munka utáni éjjeli repülés, 22:30-kor indultunk, minden rendben is volt, ajándék lounge belépő, üres sor a gépen, időben indulás. Amman leszállás. Lett volna, de köd volt. Megpróbálta kétszer, nem ment. Mondja, akkor egy közeli reptérre megyünk. Rengeteg van, nem is lenne vele baj. Azonban szerintük ez Sharm El Sheikh-ben volt, ami két országgal arrébb van. Itt közölték hajnali 4-kor, hogy hiába nem lesz köd, nem megyünk akkor sem, mert a pilótáknak pihenniük kell 10 órát. Ez sem lett volna még gond, 14-kor felszállás. 16-ra ki is írták. Persze jobb lett volna, ha buszt bérelnek és elindulunk, de hát ez van. Hotel, reggeli, próbáltam aludni, 13-kor kidobtak, de csak a lobbyig, egy óra várakozás, majd megkérdeztem mégis mikor jön a fuvar, ami 13-ra lett volna, ha most 14 van. Hát majd 17-kor, mert 21 után repülünk. Kaja zero, szóval egy 24 óra kimaradt kaja szinten, még jó, hogy egy kekszet vittem. Unatkozás, várakozás, elrepülés, éjfél után kikecmeregtem a reptérről egy napi alvás nélkül. Mivel a drága buszjegyem így kuka, viszont, ha nem akarom, hogy mindent bukjak, akkor le kell érnem Petrába még hajnalba, így drága taxival 3 órára Petrába mentem. Hideg szoba, 3 órás kóma.

2. nap

Szóval felkeltem 6-7 felé, gyors reggeli, majd irány Petra. Még épphogy jött fel a nap, fény nem sok volt, kicsit szeles és hideg is volt az idő, csak pár turista volt a parkban. Egy 2 km-es úttal kezdődik, ami félig a kanyonban van, ami remek és full csendes, legtöbb időben se előttem, se mögöttem nem látszott senki. Szóval elsétáltam a kincstárig, majd tovább pár sírig és színházig, de tovább nem mentem mert az már nem fért volna bele az időbe, onnan egy hosszabb szakaszt lett volna még a monostor. Innen vissza, akkor már jött a tömeg. Egyből pattantam is buszra és irány Wadi Rum. Itt egy sátram volt booking-on foglalva, illetve túrák félig megbeszélve, mert azért konkrétumot nem tudtam kiszedni az emberből sehogy. Megérkeztem, várt egy romos jeep, azzal nem a sátorhoz mentünk, hanem egy kis faluba, ahol a főboss lakott, bekisértek a nappaliba, ami full szőnyeg, és azon kellett ülni. itt mondta, hogy mondjam le szépen a szállást, mert ő a casht szereti és a túrákra is mondott jó magas árat, de hát egyedül voltam, így örülhettem, hogy csak majdnem duplája. Közben jött a kisfia késsel, a kislánya meg vitte a pénzt játszani, ő meg teázott a pizsijében. Aztán végre elvittek a táborba, ahol egyedül voltam. A sátor okés volt, bár az ablakon alig lehetett kilátni, elég koszos volt. Az lett megbeszélve, hogy mindkét túra másnap lesz, így aznap pihenhetek. Így is volt, még este elvittek vacsorázni, de teljesen feleslegesen. Egyrészt full para volt, hogy vaksötétben az előzőnél is rosszabb állapotú jeepel a sivatagban korzóztunk, semmi úton, túl hosszan béna kajáért, ami mellé még táncoltak is a férfiak. Vártam nagyon, hogy vége legyen.

3. nap

Szóval mára volt a két túra betervezve és összevonva, egyrészt Wadi Rum highlight, másrészt a forgatási helyszínek. 9 órás indulás 8 órás reggeli. A reggeli annyi volt, hogy kisétáltam a központi épületbe, ahol egy csávó aludt és ő csinált két kiflit, az egyiket valami sajtkrémmel a másikat valami édes vacakkal, szóval a felét megettem. A csávó közben kint cigizett. Gondoltam. Visszamentem a lezárt sátramba, elkezdtem pakolgatni, kerestem a visa papíromat, amit meg is leltem, de mintha nem úgy lett volna behajtva, ahogy hagytam. Alatta volt egy telefontartóba dugi pénzem 100 euró és 4 dollár. A két 50-esből azonban már csak 1 volt. Mondom hoppácska. Az ember a közelben volt, mondja, hogy 2 perc és jön a túra, mondom nagyszerű és mi van az 50 eurósommal köcsög. Hirtelen telefonálnia kellett és elment. 10 perc és jön vissza az 50 euróssal, hogy hát sorry. Fel nem fogom, hogy képzelik ezt, gondolom minden vendég pénztárcájából kivesznek ezt azt, úgyse tartja mindenki számon mennyi pénze volt. A 2 perc várakozás utána még egy óra volt, 10-kor jött az ember. Aztán elindult az 5-6 órás jeepelés és Wadi Rum tényleg jól nézett ki, sokszor megálltunk ezt azt fotozni, amíg a pilóta teázott a haverjaival, de igazából kb 5 szót, ha mondott, így konkrét forgatási helyszíneket nem lehetett beazonosítani, egyre mondta, hogy ez az Star Wars meg Martian, de hát az egy nagy terület volt. Nem voltam igazán elégedett, meg hát rengeteg pénzbe került, meg a rablási történet is. A végén lerakott a Visitor Centernél, megvártam a buszt, azzal meg mentem Ammanba 4 órán keresztül. Itt még a taxis ember is rossz felé vitt, így kb 22 volt, mire a szállásra értem, de legalább ez normális szállás volt szinte végig, a taxit is csak később fizettem ki, de hát az is csapdának nézett ki, mint már minden.

4. nap

Reggel kimentem reggeliért, de igazából egy nagy boltban sem volt semmi péksütemény vagy kész szendvics, szóval maradt a joghurt, de nem baj. Majd ki taxival a buszállomásra és el egy 10 fős kompániával Jerash-ba. Ez egy viszonylag nagy területű romai rom, két színházzal, templommal, főtérrel, sok oszloppal, egy kellemes sétát megér. És ezzel vége is volt, ami engem érdekel, de sajnos még nem lehetett hazamenni. Előbb elvittek egy étterembe, ahol volt, aki evett drágán, a fele csoport meg kivárta, aztán elmentünk egy várhoz, ami amúgy teljesen érdektelen és ezer jobb várat láttam már, szóval be nem is mentem, de azért felmásztam a kapujáig, majd újabb várakozás, újabb hazabuszozás, újabb taxi, némi vacsora és fürdés medencében majd korán lefeküdtem, mert másnap 1-kor már kelni kellett és jött vissza a taxis barátom, aki megint bénázott egy csomót, de végülis elvitt a reptérre, kapott is jattot, amiért nagyon örült én meg időben felszálltam és reggel már otthon lehettem végre.