Mivel úgy tűnt idénre már nem fér bele egy nagyobb út, gondoltam megnézem egy korábbi célpontomat az Atlas Studiot, ha valamivel össze lehet párosítani. Találtam aztán egy privát riádot meg visszafelé Valenciát, így már egésznek tűnt.

Sajnos már 3 éve nincs közvetlen járat, így átszállás kellett mennem. Valamiért azt gondoltam a repülőtársaságok postcovid betegsége a nyárra korlátozódik, és 2plusz óra átszállási idő elég lesz. Ami persze elég is lett volna. Még akár 1 órás késéssel is. Aztán hónapokig figyeltem és egyre valószínűbb lett, hogy nem tudja megcsinálni egy órás késésen belül, de azért még voltak poztiv jelek, 1-1 gép, ami nem késett annyit.

-2. nap

Szóval hétfőn munka után kimentem a reptérre, jó korán, hogy amennyiben bevallják, hogy késnek még tudok venni más repjegyet esetleg. De állították meglesz az, hát azt írja On time, akkor biztos úgy is van, még akkor is, ha a gép el se indult még Nurnbergből, amikor már itt kellett volna lennie. Szóval csak kicsivel indulás előtt vallották be, hogy akkor ez 90 perc lesz. Ha valamennyit behoz és valóban oda parkol, ahova eddig szokott még mindig lett volna esélyem elérni a gépemet. Nem így lett. Még lassabban ment és még a terminált is kicserélték neki így, így bár odaértem Barcelonába mielőtt elindult volna a másik gépem, már nem tudtam odaérni. Szóval jöhetett az este 11-kor keresni szállást (drága), keresni repjegyet (még drágább), írni a másik szállásnak, hogy csak holnap érek, lemondani a másnapi túrákat, lemondani a 4. napi túrákat, szervezni oda a másnapit, hívni taxit,stb.

Mire a szállásra értem már törölték az akkor vett repjegyemet is, így újabb vészrepjegyek, másnap, 5 órás átszállási idővel Sevillán keresztül, éjfél körüli érkezéssel Marrakeshbe.

1. nap
Szóval előző nap csak bevásároltam, meg utaztam meg várakoztam, ma meg hajnali 2-kor érkeztem a szállásra, így kimaxoltam a check out időt, közben kimentem szerezni folyadékot, majd gondoltam taxival elmegyek a díszes kertbe, megnézem, amíg a rendes szállást nem tudom elfoglalni. De taxi app nem adott taxit, ezért mondom oké, végülis csak 4 km, átmegyek gyalog. Tömeg, legyek, ezer motoros, pár szamár, 34 fok, én pulcsiban ,10 kilós hátitáskával egy labirintusvárosba. De végül elértem és így láthattam életem leghosszabb sorát, ami a jegyvásárláshoz vezetett volna. Nyilván semmi kedvem nem volt 2 órát állni még sorba, hogy aztán bejussak oda, ahova ha ez mind bejutott, akkor már hely sincs. Szóval tök feleslegesen kutyagoltam, így kis pihenés és sok próbálkozás után csak jött egy taxi, amivel közelebb jutottam a szálláshoz. Persze utána még volt 2 km kóválygás, mert tényleg labirinus ez és semmi sem ott van, ahol a térkép jelöli. Node megérkeztem a Riádomhoz, várt a francia nő, aki semmit nem tudott kommunikálni, csak franciául, úgyhogy szerencsésen távozott is hamar. Én meg kipakolásztam, ettem, ittam, próbáltam belemenni a 22 fokos minimedencébe, amúgy meg olvasgattam kb végre nyugiba.

2. nap.

Reggel 9 után jött csak a házinéni, meg kellett várni, mert valami kis reggelit csinált. Aztán mondtam neki lelépek, agyő. Kisétáltam a labirintusból és elmentem a királyi palotához. Teljesen üres szintén labirintus szerű palota, érdekesebb plafon és szőkőkútgrafikákkal. Innen kijőve egy vár is volt a közelben, ezt is bejáratam a pincétől a padlásig, valamivel talán érdekesebb volt, mint az előző. Aztán mondom egynek jó volt, menjünk vissza a szállásra.Hát a házinéni még mindig ott lebzselt. Mindenesetre a nap további részében olvasgattam a tetőn meg az ágyban és hasonlók, semmi különös, de kellemes.

3. nap
Ismét megpróbáltam taxit fogni reggel, hogy a másik szállásra menjek, ez ismét nem sikerült. Ellenben kiértem a Jemaa el-Fna térre, ami valamiért híres, amúgy csak egy közespes nagyságú koszos és zsúfolt, semmi látnivalót nem ígérő tér. Mindegy, kb 3 km és elértem a célomat, ledobtam a táskámat, elmentem kajálni, majd vissza. Eztán kerestem a medencét, mert ez miatt lett szállás váltva, hogy legalább legyen benne kis medencézés. Mondták, hogy persze, itt van, egyszer mehetek be 30 euró. Mondtam, hogy aha, hát annyiért nem érdekel a medence. Szóval így ez is ugrott, így maradt a pihengetés délután/este.

4. nap
Eljött végre a nap, ami miatt az egész szervezve lett és aminek az első nap kellett volna lennie. Reggel 7-kor kijelentkeztem, gyors reggeli majd már várt a sofőr. Irány át az Atlas hegységen az Atlas stúdióig és vissza. Ez kb 4 óra oda, 4 vissza, 2000 méter feletti magasságban átkelve egy amúgy elég rossz állapotú úton. De az átkelés is látványos, megálltunk itt-ott és aztán az első megálló pontunk még ez előtt volt, a Hills have eyes benzinkútja, ami tiszta Amerika. Rövid stop majd irány a stúdió. Ez egy viszonylag nagy stúdió, ahol nem bontják le a díszleteket, mint más stúdiókban általában, így percek alatt az ókori Egyiptomból, Tibetbe majd berber középkori utcarészletbe találhatod magad. Elvileg nem lehet egyedül csámborogni, de nem láttam, hogy ezt bárki akadályozta volna, így külön remek volt, hogy teljesen üres helyekre is bementem, míg a csoportok valahol mögöttem mászkáltak. Egyértelműen csúcspontja volt a napnak. Közben Ryanair közölte, hogyha nem nyomtatom ki a beszálló kártyát, akkor 70 euró, szóval keresni kellett ezután egy nyomtatós helyet, ami nagy nehezen meglett, közben még ebéd és a belvárosban is van egy filmes múzeum, ami igazából külön megéri a pénzét, mert itt is komplett szettek vannak beállítva, némi kellék és technika bemutatásával is.
Innen már haza indultunk, de megálltunk az Ait Benhaddou nevű kasbánál, ahol szintén rengeteg filmet forgattak a Kingdom of Heavontól a Trónok harcáig. Fel nem mentem a városba, mert fel nem szeretek menni és onnan csak lefelé látsz a nagy semmit, hisz rajta állsz azon, amit nézni kellene:) De körbejártam az érdekesebb helyeket majd már tényleg mentünk vissza.
Este lett, mire visszaértünk Marrakeshbe, majd közölte a sofőr, hogy akkor ő nem visz el a szállásig, sétáljak. Ami nem lett volna katasztrófa, mert kb 800 méter, de ez alatt 400.000 emberen kellett átvágni. Rémes élmény volt, tolongani, lökdősődni fáradtan, minden cuccal, óráknak tűnt. De aztán visszaértem az első napi szállásra mert csak pár óra alvásra jó volt az is, de nem így lett. Ugyanis a hülye utcagyerekek hajnalig kiabáltak, sikitoztak, fociztak az utcán, ahova az ablak nyillott, kb két méterre a fejemtől, szóval kb nem aludtam semmit.

5 .nap

Hajnalban indultam, persze nem jött a taxi, de legalább megírta, hol van, úgyhogy vaksötétben ismét kereshettem, de oké. Hosszú sorbanállás majd irány Valencia. Itt könnyedén bejutottam a városba, csak átszállásnál nem szólt a rendszert, hogy 90 percenként jár a busz, így ott vártam vagy 40 percet, az alatt oda is sétálhattam volna. Mindegy, megnéztem az Art and Science részt a sok Westworldos épülettel, szuperek voltak.

Aztán még járkáltam a belvárosban is, lecuccoltam a szálláson és elmentem egy jópofa macskaház falfestésre, ami nem volt messze. Eztán még fürödtem a szobába, mert beépített igen nagy kádféleség volt a szobába és még melegvíz is elég, hogy megtöltsem, szóval ez is remek. 

6. nap
Másnap már csak haza kellett jönni, a közvetlen járatomat törölték, szóval Milánón keresztül, de ez már zökkenőmentes volt.