A nagy utazás kiválasztása idén elég későre datálódott, a világ még mindig kicsi része optimalizálható kocsi nélkül és egyedül és nem rendelkezésre álló finanszírozási háttérrel. Így, még idén sem lett USA, de akkor a tavaly elkezdett Dél-kelet Ázsiát folytattam, ahol abbahagytam, hisz a térségben nem csak két hét van, sőt talán nem is mostmár 5 hét, de azért remélhetőleg a folytatás nem jövőre jön hanem helyette valami változatosabb.

Ami biztos volt az Angkor Wat, régóta érdekel, ugyanakkor jövőre még emelnek a belépő árán, szóval ezt idén kellett:) Aztán kellett valami pancsi hely is, ezt volt legnehezebb megtalálni, de végülis a part melletti viskók keresése és a kevésbé turistás hely alapján Koh Phangan lett. Aztán kellett bele egy nagyváros, már csak azért is, mert repülő ott száll le, ott száll fel, és idén már nem akartam Bangkokba bemenni, mert abban annyi van, amennyi tavaly egy nap alatt abszolválható volt, így lett Kuala Lumpur, ami még Bangkoknál is érdektelenebb, de kihagyhatatlan technikailag és akkor már legyen változatos, bár jobban örültem volna, ha Hong Kongos nagyjeggyel lehetett volna megoldani. És aztán még valami kis kultúra is a romok mellé, amiből meg lett Chiang Mai teljes becsapásos indokokkal, de végülis nem lett megbánva.

Indulás - nov 4.

Teljes logikátlansággal nyugat felé indulva mentem Ázsiába, vagyis két óra még Amszterdamig, ahol gyors átszállás és még 12 óra Kuala Lumpur. Hát valahogy ez volt a legolcsóbb, ami nem 20 órás volt. Bár átszállásra tényleg kevés idő volt, és szaladgáltam, de aztán ráhúztak egy késéses indulást, így még halálra is unhattam magam.
Ellenben nem volt mellettem utas, ami igen jólesett a hosszú úton, bár nem állítom, hogy sokat sikerült aludni.

Érkezés - nov 5.

Mivel végállomásra nem tudunk egyből menni, így be kellett iktatni egy alvós napot. Leszálltam, a pénzváltónál sikerült egyből vesztenem vagy 6000-t és már esteledve értem Kuala Lumpur-ba. Szállást a buszállomás közelében foglaltam, így tényleg csak 10-15 perc séta volt, gyors zuhany, gyors sétálgatás a környéken, két bao gombóct bevacsoráztam és már mentem is aludni.

Irány a sziget - nov 6.

Másnap talán a leglassabb reptéri sorral sikerült kezdeni, kb 50 perc kb 20 méter. Kuala Lumurból Surat Thani-ba repültem ami már Thaiföld, itt kellett kicsit várni a reptéren, volt kis összevisszaság is, merthát nem igazán van kiírva vagy kimondva, hogy melyik busszal kell menni és mikor, szóval inkább csak figyeli az ember a többieket. Busszal a kikötőbe mentünk közben már kicsit esett is az eső, majd egy katamaránnal kb. másfél óra alatt Koh-phangan szigére, Thong Sala-ba. Itt már várt egy sofőr aki elvitt a szállásra ami a sziget északi csücskében volt kb 20 percnyire egy hegy tetején. Kb. sötétedéskor értünk már oda, a szállás maga egy első osztályú cölöpökön álló kunyhó, tényleg nagyon jól nézett ki, a fürdőnek teteje sem volt, szóval kint a szabadban lehetett zuhizni, vagy vízeséses zuhizni, ha eső lett volna még úgy is, nekem nagyon tetszett. És bár a terv az volt, hogy legalább naplementére odaérek, de ezt elkéstem, így egy öreg ázsiai mukit kiugrasztottam a medencéből és egyedül fürcsiztem a kivilágított medencében a sötétben pár percet.

Kóválygás a melegben - nov 7.

Nem sokat aludtam, ahogy egyébként azóta sem, így már nagyon korán fenn voltam, olvasgattam és ahogy feljött a nap már útra is keltem. Elősszőr felmásztam a naplemente pontra, hátha látni valamit, hisz legmagasabb pont a szigeten kb. Innen rá is lehetett látni arra a kis szigetre, amit egy vékony, tényleg kb 30 méter széles homoknyelv kötött csak össze a fő szigettel. Egyik dolog, amiért ezt a szigetet választottam ez is volt. Szóval ránéztem felülről, majd lejebb mentem, előbb egy félbehagyott építkezésen majd egy elhagyatott pálmaültetvényen keresztülvágva. A beach még teljesen üres volt, csak 2-3 helyi lakos söprögetett és alig több kutya követett. Persze végmentem a homoknyelven a szigetre, ami szebb korokat is megélt, romos kunyhók, kocsmák találhatók itt, de én pont szeretem az ilyeneket. Utána próbáltam fürödni is, de igazából csak jól néz ki, de talpnak már nem volt megfelelő, szóval gyorsan vissza is húztam a cipellőt. Innen egy építkezésen keresztül egy közeli vízeséshez sétáltam, ha jól értem kalandpark és különböző események helyszíne, de amúgy csak egy szolid vízesés. Innen jött a nagyobb séta, hegynek fel, majd hegynek le épülő utakon egy kínai templom felé. Meg is találtam, a helyén volt, de valahogy túl szerénynek tűnt, nem tükrözte a képeket a netről, így rá kellett jönni, hogy ez csak mellette van és nem is kínai, úgyhogy még 500 méter felfelé és ott tényleg megvolt a kínai templom. Ez sem volt nagy szám, de azért lehetett sétálgatni körülötte.
Miután végeztem itt a strand felé mentem hazafelé, de útközben még megálltam egy másik vízesésnél a Paradise vízesésnél. Ez már érdekesebb volt, az alján kis tóval két szinten, amiben azért le is mostam az út koszát. Eztán már tényleg a strandra mentem ki, ami egy kicsi, fehér homokos strand volt még a sablonos talajszinttel párhuzamosba lehajló pálmafa is megvolt. Rövid fürdés majd még ebédelni is próbáltam, de nem nagyon jött be kivételesen. Innen visszabattyogtam a szállásra, ami már kicsit durva volt, egyrészt közel 30 ezer lépéssel zártam a napot, másrészt 34 fokban, harmadrészt még mindig a hegy tetején volt a szállás, szóval a végére maradt a legnehezebb. Délután pihi, medencézés és felmentem naplementét is nézni, ahol reggel voltam, de nem volt túl szép és ezzel az egész ottartózkodásom naplemente és napfelkeltéit leírtam.

Keleti oldal - nov 8.

Reggel lokális vihar fogadott, így a kijelentkezésig olvasgattam majd taxival elvitettem magam Thong Sala-ba, megkajáltam, váltottam pénzt, de nagyrészt vártam a napi egyszeri rugalmas indulású taxit, hogy elvigyen a szállásra. Közben sikerült megfáznom is. Fél órás késéssel jött is a taxis és elvitt a szállásra Than Sadet partjára, ez egy dombokkal és azon dzsungellel körbevett öböl, ahol ez az egy szállás van. Kis házacskák, enyém a sziklán középtájon öbölre nézve és kb 30 lépcsőfoknyira a víztől. Egy nagy nappali volt szúnyoghálós baldahinos ággyal, egy sziklák közé épült fürdő, ahol még a csaphoz és mászni kellett és volt még erkélyem is. Ágyból nézni a tengert tök jó, ellenben nincs internet, áram sem minden órában, nincs légkondi, nincs bolt, nincs semmi, de hát valamit valamiért ezt a szállást pont ezért választottam. A tengert persze egyből is próbáltam, aztán további pihi.

Betegen - nov 9.

Előző este aztán már 38,4 volt a lázam, aludni nem nagyon aludtam.
Mindenesetre fel volt írva, hogy ma azért bejárom a környéket, szóval bár erőm nem nagyon volt, de útra keltem egy közeli vízesést megnézni. Konkrétan az öbölbe érkezett a folyó a hegyekből, szóval nagyon nem kellett keresni, csak a folyót kellett felfelé követni, ami meg hamar nagyon szolid vízeséshez kezdett hasonlítani, igazából csak zúgó volt, de mivel nem nagyon tudtam volna arra tovább menni, kijövő a folyó mellől meg csak a táblát találtam, ami vissza mutatott így elfogadom, hogy az volt a vízesés. Visszasétáltam még egy emléksziklát megnéztem, ahol pár thai király jele volt gravírozva, de amúgy nem túl látványos. A leírás meg a térkép szerint még egy kisebb öböl is volt a közelben és meg is találtam az oda vezető fából ácsolt hidacskát így gondoltam a kisebb öbölben is fürdőzöm egyet majd vissza. Azonban mint kiderült hamar jött a tábla, hogy Magánterület belépni tilos, kivégzünk, másrészt meg persze tovább lett menve és egy teljesen romos bungalósorra vezetett, bár némelyik romosra azért ki volt teregetve meg hasonlók, szóval valószínű a személyzet errefelé héderelt ingyen, de amúgy teljesen elhagyatott volt, mindenhol tiltó táblák így azért nem fürödtem, hanem mentem vissza, de amúgy érthetetlen, hogy ez is említve van az üdüllő honlapján, ahogy a taxi is egy már évekkel ezelőtt megszűnt kávézó elől indul és még előtte nap is azt adják meg mint találkozási pont. Sejtésem szerint nem igazán tudják, hogy mi van a honlapon, vagy mit küldenek válaszként, csak körülbelül ezt szokták és bemásolják, hisz 5 éve is jó volt.
Más nagyon nem is volt, bent pihiztem, lementem fürödni, vagy az étterembe kajálni, szolid semmittevés, ami fél napban még nekem is jól esik.

Továbbra is az öbölben - nov 10.
Ezen az éjszakán sem nagyon aludtam, betegen már hamar lefeküdtem, így már 23 felé felkeltem, aztán nem is nagyon tudtam aludni, kimentem nézni az erkélyre a tengert, a felettem mászkáló gekkokat meg hasonlókat. Napközben meg fürdés, Twin Peaks könyv olvasás, este thai puddingozás és netezés röviden. Igazából ezen a napon lett volna hajóstúrám, csak nem indították, így maradhatott benn szükségesnél több semmittevés.

Főbb városban - nov 11.

Reggel direkt beállítottam az órát, hogy napfelkeltére lemenjek a partra és így is tettem már jó előre. A part teljesen üres volt, de sajnos bár teljesen keletre néző, semmi extra napfelkeltét nem láttam, igazából a napot se nagyon, de hát már írtam, semmi szép naplemente vagy nepfelkelte nem sikerült. Még kicsit összepakolgattam, majd 10 felé visszafuvaroztak a városba ahol végre légkondis, melegzuhanyos, hűtős kis szobát tudtam bérelni. Sétáltam egyet még a melegben, megnéztem egy hajót, ami vélhetőleg múzeum, elmentem az olcsó kajáldába majd a Tesco-ba is és pihiztem a Sherlock-ra kialakított kis szobácskában nagyrészt.

Elhagyjuk a szigetet - nov 12.

Másnap hajnalban keltem, a jegyem már megvolt, csak nem igazán létező társasághoz és nem létező térképponthoz, de ettől még kigyalogoltam a kikötőben és elmondták, hogy a másik társasággal megyek és már bent is van a komp, uzsgyi rá. Ez már nem gyors komp volt, hanem ilyen helyi járat, kormos, tele thai-okkal, autókkal és lassan is haladt. Más kikötőbe is ért be, nem oda, ahonnan indultam egy hete és várni is kellett, de időben kiértem a reptérre majd repültem Chiang Mai-ba.
Itt a szállás kb 2-3 km-re volt a reptértől, így igen sokaltam a taxit (150-200 baht, a reális 20 helyett), ami kemény 3 percig vitt, de megérkeztem a szállásra is, ami egy családias vendégház volt, lent még éldegélt a család, fent meg volt a szobám sajnos külön a folyosó végén elhelyezkedő fürdővel, de elvileg csak az enyém volt, no és persze 10 percenként a fejem mellől felszálló repülőgépekkel. De amúgy tényleg szép volt a szoba.
Gyorsan lecuccoltam és bár már esteledett lassan még egy közeli templomhoz (Wat Suan Dok) el akartam menni, hogy legyen aznap is valami, úgyhogy oda még elsétáltam és tényleg elég látványos is volt, egy fehér sztupakert meg egy beléptidíjas templom hozzá, belül tele arannyal. Visszafelé még betértem egy piacra is aztán nyugovóra tértem.

 Az 1000 templom városa - nov 13.

hiang Mai-t egyrészt a szép és különleges templomképei miatt választottam, bár az már hamar leesett, hogy a legjobb és leggyakrabban reklámozott Chiang Mai-i templomok nem Chiang Mai-ban vannak, hanem akár tőle órákra. A másik ok a lampioneregetős képek voltak, amik meg teljes kamuk, de majd mindent sorban.
Viszont ettől még tényleg, több, mint 100 templom van egy viszonylag kis óvárosban, szóval volt mit nézni, így egész napos templomjárás volt a program. A szállás viszonylag messze volt az óvárostól, amit négyzet alakban vízesárok határol, amúgy szűk utcácskák.

Szóval előbb el kellett sétálni az óvárosig, találni hidat, találni kaput a városban majd máris egy tervbe nem vett templom után egy parkba érkeztem (Song Buak Haad). Nem sokat időztem, hanem tényleg sétáltam egyik templomtól a másikig, volt tényleg hatalmas, volt nagyon arany, volt ami fából volt, szóval különbözők, de azért nagy általánosságban mégis egyformák, az ember meg vehette le öt percenként a cipőjét, szóval az x-edik után már csak bekukkantottam meg körbesétáltam (bár nyilván a legrosszabbért is százkilómétereket utazna az ember, ha Baranyában lenne mondjuk, de hát ez kb. mindenre igaz).
A templomok mellett és bent azért mindig megemlékezés volt, hisz a király most hallt meg, de szerencsére nem nagyon érintette a programot, sőt néha még random rám is köszöntek, mert "tiszteletből" fekete pólóban járkáltam (vagy csak, mert Buddha örök:).
Közben készültek már a fényfesztiválra is, máshol meg gyertyátöntöttek és a templomkertben meg kirakodóvásáron lehetett olcsón vásárolgatni szuveníreket.
Délután mivel tavaly kimaradt kipróbáltam a thai (de nem thai) masszázst is, az is kellemes volt a sok séta után bár utána még vissza kellett sétálni a szállásra. Közben még felesleges köröket is tettem már bezárt múzeum után, a szálláson mostam és este megérkezett Levi is, aki innentől útitársként csatlakozott (ő Bangkokban és Krabin volt előtte) a közös programokra.

Chiang Rai - nov 14.

Másnapra egésznapos szervezett program volt beiktatva. Thaiföld turistásabb helyei már teljesen le vannak fedve magyar szervezőkkel is, de sajnos itt rendesen rápakolnak az árakra (amik még így is alacsonyak maradnak). Én három túrát néztem ki, az engem érdeklő, vagy látszólag érdeklő helyekre és mivel gyakorlatilag ugyanazok a túrák vannak mindenütt, csak más-más cég pakolja be az embereket a mikrobuszba, így a legolcsóbbat választottam, ami pedig a Travel Hub csapata (www.travelhubchiangmai.com).
Lényeg a lényeg, hogy jöttek értünk mikróbusszal majd indultunk Chiang Rai felé, ami vagy 3,5 óra útra van Chiang Mai-tól északra. Megálltunk egy helyen ahol hőforrások voltak, de nagyon nem volt látványos, vehetett az ember nyers tojást és megfőzhette a vízben vagy a lábát, kinek mi fért bele 10 percbe.
Eztán következett a Fehér templom. Egy helyi gazdag csávó fantáziája, épített egy teljesen fehér templomot, de az egyszínűségével is a legdíszesebbet, legfantáziadúsabbat, amit bárhol lehet látni. Kicsit talán túl is engedte a fantáziát, mert a belső falfestések, aminél a random szerzetesek ugyanúgy leborulnak azért tele van Star Warsos, Mátrixos, Kung-Fu pandás, Transzformerses alakokkal, ahogy a templom parkjában is van egy fa Batman meg Freddy és hasonló alakok fejével díszitve. Fincsi. És itt található a világ legdíszesebb wc-je is, konkrétan egy arany vár/kolostor kizárólag ezzel a funkcióval. Szóval tényleg érdekes volt.
Innen még északabbra mentünk az Arany Háromszöghöz, vagyis Thaiföld, Laosz és Burma találkozásához, ahol volt büféebéd majd hajóra szálltunk és néztük gyakorlatilag a nagy semmit, merthát igazából látványellem nem volt, oké, ez az Arany Háromszög, oké alattunk a Mekong, itt volt az opium fellegvára, de igazából azért mert nincs itt semmi, szóval lehetett kereskedni, most még annyi sem. De azért kikötöttünk Laosban egy piacon, ami ugyanolyan piac volt, mint bárhol máshol, úgyhogy elmentem a végére meg vissza és vissza a hajóra. Eztán még felmentünk egy dombra, hogy onnan is megnézzük a határt (meg egy baromi nagy skórpiószobrot). Hazafelé még megálltunk a hosszúnyakúak falujában. Thaiföld befogadó ország, rengeteg menekül van minden környező és távolabbi országból így a hosszúnyakúak is itt találtak menedéket, aztán árusítják a kelméket és lehet őket fotózni, de nekem ez a fotozzunk furcsa emberekeket nem nagyon jön be, így nem is nagyon fotóztam.
Valahol viszont megcsúsztunk, így 8 helyett 9:30-ra értünk csak vissza a városba, pedig időközbeni információ szerint nem is másnap, hanem aznap van, volt, lesz a lámpásfesztivál 7-től. Szóval ez elmaradt.

Kamu lámpások - nov 15.

Így a napokban sikerült kideríteni, hogy az összes lámpionos Chiang Mai-os kép, amivel reklámozzák, hogy gyere Chiang Mai-ba kvázi kamu, mert nem Chiang Mai-ban készültek, hanem mellette egy kolostorudvarba, ahova 100 dollárért lehet bejutni, de úgy is hónapokkal előbb elfogy a jegy, szóval esélytelen, hogy olyan szépségeket lásson az ember, max nézheti a városban úsztatott pici gyertyákat meg hasonlókat. De ennek ellenére az eredeti terv az lett volna, hogy ma félnapos program, hogy este ott legyünk azon, ami előző nap volt és máshol és vagyonokért.
Szóval mára fél napos túra volt betervezve ugyanazzal a céggel, mint előző nap (elvileg fizetnek az említésért ezért lettek megemlítve:). Késve indultunk fel Doi Suthep hegyre, ami teljesen a közelben van, de azért gyalog magas lett volna. Előtte még megálltunk egy szintén menekültes hegyi faluban, hátha vásárolunk valamit, majd felvonóval felmentünk a hegy tetején lévő templomba, ami nem sokkal volt különb, mint bármelyik lent, de legalább le lehetett nézni.
Úgy beszéltem meg velük, hogy ne vigyenek vissza a szállásra, hanem dobjanak le az állatkertnél, ami útbaesik. A Zoo amúgy egész pofás volt, nagy terület, viszont ebből kiindulóan nagyon szétszortan az állatok és hát az egész vagy 3 hegyre volt felépítve, szóval az ember leizzadt, mire körbeért a nagy melegben. De voltak jópofa vizilovak, plusz pénzért még jópofább pandák, volt állatshow is, némi hüllők és madarak.
Innen Uber-rel mentünk haza, elindítottunk egy mosást majd szintén Uberrel bementünk a városba egyrészt mert éhesek voltunk, másrészt meg fesztivál volt, hátha valamit lehet látni. Hát igazából nem, tömeg tömeg hátán és amúgy a virágkarnevál mintjáráa LED kocsik a halott király képével és tömegfelvonulások az utcákon körben meg emberek, örültem, hogy el tudtunk onnan szabadulni.

Legmagasabban - nov 16.

Ma ismét egész napos tervezett programon voltunk, de már legalább nem olyan messze csak kb. másfél órányira. Kezdtünk ismét egy karen faluval, ahol szegényen éldegéltek, kelméket csinálnak, riszt termesztenek, semmi érdekes. Majd tovább kacskaringóztunk felfelé a Doi Inthanon Nemzeti parkban, előbb megnéztünk egy vízesést ami inkább magas volt meg messzebbi, majd egy másikat, ami meg közeli volt és inkább szélesebb és főleg szép. Itt volt a kaja is, ami valahogy kb. semmi nem volt. Tegnapelőtt még büféreggeli volt, most meg kb 6-os csoportoknak adtak egy emberre is kevés kaját, hogy egyél és úgye, hogy televagy. De tényleg csak rizs volt, tojásrántotta meg zöldbab és csak rizsből sok.
Innen folytattuk utunkat a csúcsra, Thaiföld legmagasabb pontjára, ahol amúgy nincs sokminden csak egy tábla, hogy ez a legmagasabb pont, majd még lehet felfelé menni, szóval szerintem hazudnak. Viszont innen már nem volt messze a duplasztupás hely, ahol a völgy két oldalára 1-1 nagy sztupát tettek fel, egy női, egy férfi, jóféle kilátással, virágoskerttel (a káposzta is virág).
Hazafelé még a Királyi project vagy micsoda kertnél is megálltunk, ami meg egy sima kert, a drogtermesztőket átokították, hogy tenyésszenek rózsát, azt megtámogatja az állam és nincs drog, vagy valami hasonló.
Otthon már tényleg éhesek voltunk a kb 200 kalóriás nap után (nem egyedi), így mentünk kaját vadászni, végül egy helyi étkezdét vadásztunk le, mert volt kaja, ami hasonlított a brassóihoz. De nem az volt, a krumpli legalábbis nem krumpli, a hús talán hús, de ízt nem lehetett érezni csak a piszok csípősséget és ha én azt mondom, hogy csípős az tényleg az volt. Gyorsan továbbmentünk és végül találtunk egy shake-es helyet, a tej meg jó a csípősre az se baj, ha van benne Oreo úgyhogy egy olyat ittunk, és az tényleg finom volt és jó napzárás.

Irány Kambodzsa - nov 17.

Ez a nap az utazásé volt. Reggel még utolsó bepakolós játék, majd még a környéken elcsászkáltam bevásárolni a piacra meg próbáltam az előző napi shake-est megtalálni, de ezt nem sikerült, viszont legalább utcai árusoknál sikerült tűrhető ebédet vadásznom.
Eztán ki kellett jutni a reptérre, de egyrészt ugye a taxi drága volt befele, drága kifelé is, és az Uber-be is beállítottak egy anomáliát és a reális 20-30-ról ha a repteret állítod be, akkor máris 150. Szóval trükkösen reptérközeli címet állítottunk be, de persze ebből meg az lett, hogy az Uber-es csaj annyit kavargott velünk a 3 km helyett, hogy lett belőle vagy 20, bár fogalmam sincs a végén mennyi lett a fizettség. Bangkokban szálltam át, Levi másik géppel ment előttem 10 perccel meg neki át is pakolták a cuccát, én kicheck, becheck mert más társaság, szóval épphogy odaértem az átszálláshoz. Este 9 felé értünk Siem Reap-be ott még vízumintézős marhaságok aztán a tuk-tukosunkkal mentünk a szállásra. A szállás szálloda volt, de lift és hűtő és légkondi nélkül, így Levinek nem is tetszett, felubgradelte, nekem megfelelt, bár a hűtő hiánya nekem sem tetszett, amúgy nem a legjobb környéken volt, de hát hova menjen amúgy is az ember Siem Reap-be. Szóval volt már 11 fele, másnapra viszont napfelkeltét akartunk nézni, szóval talán ez volt a legrövidebb éjszaka.

Kiskör - nov 18.

Reggel 4:30-kor indultunk, hogy Angkor Wat-ban legyünk már a napfelkeltére és még előtte jegyet is kellett venni. Angkor Wat amúgy a környék templomegyüttesének csak egyike, de a nagy egészet is így szokták mondani, úgyhogy majd én is így is, úgy is használom. Szóval hajnalban a sötétben tuk-tukra szálltunk, vettünk háromnapos jegyet majd irány Angkor Wat, ahol be kellett sétálni a tóhoz és meglepetésként ért, hogy már kismillióan vannak és csak jönnek. Szóval tömegnyomor volt, viszont még vagy 40 perc a napfelkeltéig, ami jött is meg nem is, de igazából egyáltalán nem volt látványos, sőt. Angkor Wat-ot meg sem néztük ma, hátraarc és irány a következő templom Phnom Bakheng, ahova nem tudott felvinni a tuk-tuk, így egy erdőn (teljesen európai) sétáltunk fel a dombra majd fel a piramis tetejére. Itt igazából pár munkáson és egy turistán kívül senki nem volt, úgyhogy jó első templom volt.
Eztán jött Angkor Thom, ami már templomegyüttes, nagyobb Angkor Wat-nál és igazából talán látványosabb is. Mindenesetre szebb, mint a Phnom Bakheng, ahol voltunk, bejártuk majd egy másikat is, itt Levi felmászott, én nem, mert ugyanolyan volt, mint az előző, majd két úton újra összefutottunk a tuk-tukosnál, aki már a harmadik templomnál járt. Közben még elkapott egy piacos is és végülis komoly alkudozás árán lett egy pólóm meg egy terítőm, mást talán nem is vettem az egész úton.
Innentől egyszerű volt a téma, tuk-tukra be, az elhajtott a templomig vagy kapuig, mi ki, megnéztük, ittunk vízet, mert meleg volt vagy shake-et és vissza a tuk-tukba és tovább. Így néztünk meg még négy templomot és bár nem is volt nagyon délután, de hát 4-kor kelltünk, szóval azért fáradtak is voltunk. Visszafelé mondtuk, hogy valami shop-nál álljon még meg, ott sikerült egy fekete burgert bekajálni (semmi más opció nem volt) majd a helyi Tesco-féleségben még ajándékokat meg kaját venni.
Otthon pihi és helyi fogás vacsorára a szálloda éttermében.

Nagykör - nov 19.

Mivel ma naplemente volt betervezve így végre nem kellett hajnalba kelni, sőt az utazás első reggelijét is megkaptuk.
Eztán ott folytattuk, ahol tegnap kezdtünk, vagyis Angkor Wat-tal. Most is tömeg volt (amúgy a többi helyen elég vegyes a senkitől a nagyon kevesen át a viszonylag sokig voltak, de nincs tömegnyomor), de nem akkora, kényelmesen körbejártunk, egy helyen kell csak sorban állni, hogy felmenjünk a tetejére, mert csak limitált számú ember lehet egyszerre fenn. Miután itt végeztünk jött még 1000 templom, voltak hasonlók, de volt pl. tó közepén álló is, ahova egy pallón keresztül kellett átmenni, volt látványosabb és kevésbé, de azért a többség remek romos, mohás angkor fás volt, ahogy kell. Aztán mentünk egy távolabbiba, majd egy még távolabbiba, ahhoz kb. egy órát tuk-tukoltunk és közben elég picike kis templom volt, de legalább útközben lehetett látni, hogy élnek a városon kívüli népek, milyen relatív szegénységben. Onnan visszajöve még volt vagy 50 percünk naplementéig, de azért felmásztunk a piramis tetejére és vártuk a csodát, ami abszolút nem jött csak tömeg. Végül feladtuk, a naplemente sem volt szebb, mint a feljövetele és hazamentünk.

Maradék és betegség - nov 20.

Megettük a tegnapihoz hasonló és utolsó reggelinket majd a War Museum-mal kezdtünk. Sok tank, fegyver és hasonló volt nagyrészt szabadtéren kirakva, szóval érdemes megnézni. Majd a Rolous Group-pal folytattuk, ami három különálló templom, ebből a harmadikat renoválták, szóval végülis csak két templom jutott mára.
Ebédre a belvárosba tetettük le magunkat egy órára a Pub Street környékére. Itt sikerült egy krokodil burgert kostolni meg két shake-et még lenyomtam és már mentünk vissza a szállásra és ott volt pihi.
Aztán este még kimentem sétálgatni a közeli piacra, de nagyon kaotikus állapotok voltak, majd visszatérve megrendeltem a vacsorát. Ekkor jött oda a recepciós, hogy a Levi ott fekszik a földön, mert elájult és szarul van. És valóban, sikerült egy ételmérgezést begyűjtenie. Tuk-tukoztunk hát egyet, elkísértem egy klinikára, megnézte az orvos, vettünk gyógyszereket, majd vissza, szóval ilyesfajta negatív izgalommal zárult a kambodzsai utazás.

 Vissza Kuala Lumpurba - nov 21.

Hajnalban irány a reptér, Levi is jobban lett majd go KL onnan meg be China Town-ba. Gyorsan megtaláltuk a szállásunkat, ami a kínai piacutca forgatagában volt egyből. A szoba miniatűr, ablak nélküli, viszont légkondis, jóféle zuhannyal és dohányszaggal. Gyorsan lecuccoltam, Levi aludt a szobájában, én meg kimentem az indiai templomhoz, ami csak két utcával arrébb volt. Hasonló volt Szingapúrban is, csak ott nem mentem be, de most körbesétáltam bent is, bár továbbra is a kapu volt a leglátványosabb.
Innen a cél a Petronas Tower volt, ami kb. az egyetlen ami érdekelt KL-ben és kb. 4 km-re volt, aztán persze jól elkeveredtem egy zsákutcába a KL tower aljában, így kicsit hosszabb volt, de végül odaértem, a parkban pihentem pár percet, majd kipróbáltam az ingyen buszt, de igazából nem arra ment, amerre akartam volna (vissza), így csak egy KFC-ig mentem ott végre ebédeltem, bár a menü fagylalt része mint kiderült krumplipüré volt, sültkrumpli helyett inkább ezzel operálnak menüben, de azért nem volt rossz.
Innen visszasétáltam a szállásra és onnantól pihi volt.

Madarak és majmok - nov 22.

Korán keltem és China Town-ból kisétáltam a Botanikus kerthez, ami egy egész domb és még a munkások is aludtak, így arrafelé senki nem járt, így csak az enyém lehetett, elég mesterséges, vízesés meg orchideakert is volt majd az egyik domboldalban megtaláltam a Madárparkot, viszont még nem volt nyitva, így egy arab párral együtt vártuk a nyitást. Kuala Lumpurban van a világ legnagyobb területű nyílt madárparkja, vagyis egy nagy hálóval le van takarva egy nagyon nagy terület alatta meg sétálnak meg szállnak a madarak, ahogy tetszik, csak némelyik van bezárva. Ez nagyrészt amúgy pávákat, nagy kék csirkéket, kisebb gonosz fehér madarakat néhány gólyafélét jelentetett, de azért voltak papagályok, emuk és hát én nem is értek ezekhez:) De a lényeg, hogy ott sétálgattam egy jó ideig, a madarak meg körülöttem, tényleg közel lehetett menni hozzájuk, nem voltak ijedősek.
Mikor itt végeztem visszasétáltam a szállásra, viszont még estig a gép indulásáig még mindig volt időnk, sőt visszafelé sétálva felfedeztem egy nem túl messzi vonatmegállót, ami pont jó volt, így meggyőztem Levi-t, hogy akkor menjünk ki a Batu Cave-hez, ha nem haldokol már. Félig haldokolt, de azért jött. Szóval kivonatoztunk a város szélére, ahol van egy hegy, a hegy tetejére vezet fel egy baromi hosszú lépcső, amin félszáz majom ugrál, a lépcső tetején meg van egy stadionnyi barlang a hegy gyomrában majd egy másik, aminek meg teteje sincs. Szóval ide felsétáltunk a majmok mellett, de sok látnivaló nem volt fenn, szóval utána ismét le és vissza a szállásra egy zuhira. Más-más géppel mentünk, meg nekem már nem is volt szobám, így én 2-3 órával előbb kimentem a reptérre unatkozni, nézni a felszálló gépeket és hasonlók, majd megjött Levi majd el is válltunk, ő Dubai felé ment haza én Amszterdam felé. Visszafelé újra rosszabb volt, mint idefelé, most középső ülést kaptam, belül nővel, aki persze mindig wc-re ment, kívül meg egy kissé agresszív izmosabb franciával, szóval nem volt kellemes az a 12-13 óra, majd Amszterdamban 5 óra szünet és go home.