Végre vége a nyárnak, semmi gáz nem volt vele, csak felesleges offseason.

Voltam pár fürdőben, volt pár társas, kétszeri nekifutásra megvolt az Augusztus 20-ai múzeum és állatkert és Városliget látogatás is, de alapvetően nem történt semmi.

Nem úgy majd most:)

Az életem olyan, hogy amikor kellene valami akkor nem kapom meg, később megkaphatom, aztán vagy kell vagy nem. Ilyen az utazás is, Durrell gyermekkori egyik kedvenc íróm, Korfu így viszonylag hamar, de már az is a 30-as éveimben szerintem megvolt, így még várt rám egy túra Jerseybe is, de mivel csak nem úgy alakult az életem, hogy Londonban élhetek és alapvetően innen pedig drága és bonyolult eljutni oda, így ez várt is a 40. születésnapomig. A királynő már nem tudta megvárni, így fogata magát és belerondított a halálával a születésnapomba (hülye halálkultusz, ami az embereket jellemzi). Szóval így maradt, hogy egyedül megyek, behatárolt időbe, mert amúgy temetés miatt zárva, temetés miatt nem jár a busz, temetés miatt zárva a boltok.

1. nap.

Mindenesetre szombaton útra keltem, előbb Londonba majd onnan Jersey-be. Az utazásban semmi extra nem volt, ellenben a legnagyobb hasgörcs, ennyire szenvedős utam talán nem is volt, ha nem számoljuk a hosszú utak fájdalmait. Innen busszal be St. Heiler-be, kicsit korábban leszállva, megtekintettem a partot, majd elsétáltam a szállodáig, ami egy elég régi épület volt. Nem tudtam két éjszakára foglalni mert teltház volt, csak 2x1 éjszakára, így első nap egy egyágyas kis tetőtérit kaptam, majd másnap már nagyobbat és földszintit. Barangoltam még kicsit, szereztem egy szendvicset a boltból, fürödtem egy keveset a medencébe és máris este lett.

2. nap
Elbuszoztam nyitásra az állatkertbe, így szinte egyedül sétálhattam az első órában. Elég nagy területen, viszonyleg kevés állatot lehet látni, de nagyon szép hely, könyvekből részben ismerős (nyilván már nem úgy néz ki és nem azok az állatok vannak benne), van egy kiállítás is, de főleg azok érdekeltek, amiket nem rácsok meg üveg mögött lehet megnézni, pl. a mindenfelé szaladgáló selyemmajmok, a közelről megnézhető denevérek, a nagy, nyílt területen lévő gorillák vagy a lemúrok akik szabadon napfürdőztek.
Mivel még volt időm az állatkert után is, így egy közeli, 5000 éves temetkezési dolmenhez mentem, majd még sétáltam a parton és úgy vissza a szállásra és át az új szobába. Délután még szintén a parton sétáltam meg néztem az apályos naplementét.

 3. nap
Szóval a királynő temetése miatt nem járt az a busz, ami a túrám elejére vitt volna, csak 4 km-rel messzebbi végállomású busz. Mondom oké, nem gond. Aztán kiderült, hogy gond, mert nem vízszintes 4 km, hanem szurdokba le, szurdokból fel és a 4 km után még volt másik 8-10. Mindenesetre lesétáltam szorgalmasan, óriás Pufin szobor, egy vár bejárati rom és némi II. világháborús maradvány mint látvány színesítette, meg persze a tenger. Épp elértem a buszt, amivel elvileg még a világítótoronyhoz ki szerettem volna menni, de mivel szomjanhalltam és fáradt is voltam, ezt csak a buszból néztem meg és egyből mentem a repülőtérre, gondolttam ott tudok inni és valóban. Aztán sok várakozás, késéssel indulás Londonba majd onnan még nagyobb késéssel indulás Pestre (legalább így elértem) és másnap hajnali 3-kor már aludhattam is.