Az év első (remélhetőleg nem utolsó) utazása Izraelbe vezetett. Ennek folyamatábárája legalább teljesen megfigyelhető, a Mortons Travel egyik idegenvezetőjét figyelem Instagrammon és ő tavaly volt itt és tökjó képeket lőtt, majd utánanéztem, hogy jé, az nincs is olyan messze majd jött a jé az filléres úti cél anyagilag is, szóval be volt írva gyorsan. Aztán már csak meg kellett várni, míg pártízezerrel megtámogat rekreációs céllal a cég és a fészen kiírja valaki, hogy megy és egyedül, akit meg meg lehet győzni, hogy lehessen társulni, így meg ugye olcsóbb.

Ígyhát a szünetben megvettem a kemény 12-13 ezres repjegyet (odavissza mindennel együtt, de még így is drága, mert akivel mentem, az megúszta 6-ért), lefoglaltam a szállást és nagyon nem is kellett pakolni, csak pár pólót meg rövidgatyát a fényképező mellett és ahogy elkezdődőtt a munka, már mehettem újra szabadságra.

Nulladik nap

Reggel ráérősen bepakoltam, mert előző nap kicsit hosszúra sikeredett egy randi, majd ki a szokásos citis-váróba onnan meg a simába találkozni az útitárssal. Majd újra külön, mert indult - bár nagy késéssel - a három óránál valamivel hosszabb repülőút. A repülő alig félig volt, az én 6-os soromban pl. csak én ültem, szóval kényelmes volt és olcsó (mint kiderült Izrael állambácsi ad 50 eurót fejenként a RyanAir-nek, ezért éri meg ingyen fuvarozgatni).

Leszállás után körülményesen ugyan, de megtaláltuk az eilat.hu embereit, akik a fuvart is a kinti utazgatást intézték (ajánlott cég), akikkel be is mentünk a városba (a reptér kint van a sivatagban, mivelhogy katonai reptér, a sima meg a város közepén, de nem sokáig), lecuccolás után pedig nyomtunk még egy városnézést, ha emlékeim nem csalnak, próbáltunk valami kaját szerválni, de minden piszokdrága volt (pedig voltam én már Izlandon meg máshol is), végül egy gyroszt ettünk pitában valahol 2000 felett, szóval nem volt vicces.

Első nap

Első napra a Timna park volt betervezve, ami egyébként a félnapos program egyik állomása volt csak. Kocsival mentünk egy tóegyütteshez, ahol sok flamingó éldegél, majd folytattuk utunkat egy állatkert felé. Ez részben szafariparkszerüség volt, így autóval néztük a két és négylábú állatokat, fő attrakciót a néhol feltűnő, majd támadó struccok jelentették, akik jól megkopogtatták az ablakainkat. Eztán még járkálós állatkert is volt, nem nagy szám, de a helyi állatvilág (Bibliai állatkertként én tényleg csak egy jászolt vártam, szóval annál bőven több).

Innen egy közeli kibucba kocsikáztunk és néztük meg autóból pár érdekes infóval kiegészítve.

És aztán jött Timna-park, ami meg egy sivatagos park részben egyiptomi design-nal, jópár érdekes sziklaformációval (csavart szikla, gomba szikla, félgomba, Salamon-tornyai, stb-stb.) Volt sétálós, mászós verzió is, volt egy oázis is, ahol színes homokokat lehetett üvegbe tölteni, szóval elég érdekes és tartalmas park és hát gyalog tényleg nehéz lett volna bejárni.

Délután pihi majd este még kimentünk a világító szökúkút műsorát megnézni (annyira nem látványos meg egy összeprogramozás nem ártana, mert nincs túl sok köze a zenének és a fényműsornak, pedig kis munkával szinkronizálni lehetne ezeket).

Második nap

Másnap a Vörös kanyon felfedezése volt a program. El is indultunk reggel, de az oda vezető út le volt zárva katonai események miatt meghatározhatatlan időre. Így a parton kis szünetre kidobtak minket, szóval végsétáltunk, bár még korán is volt meg kemény porvihar, így semmit sem lehetett látni.

Később újrapróbáltuk és akkor már járható volt az út, úgyhogy el is tudtunk kocsikázni a kanyonhoz. A kanyon maga igen rövid, viszont igen szép és érdekes, mászókákkal megoldott képződmény. Tényleg csak párszáz méter volt, legmagasabb helyén talán 6-8 méter, de látványilag teljesen Arizóna. Szóval végmentünk lent, majd fent vissza és mivel hosszabb verzióra fizettünk be még sétáltunk a sivatagba féldrágakövek után kutatva.

Visszafelé elmaradt a kilátásnézés, mert hát nem volt kilátás a porvihar miatt, de kaptunk ígéretet, hogy másnap még az is belefér, úgyhogy csak ledobtak egy elvileg jó hambisnál, elköltöttünk két-három hambiárát egy egyébként jó hambira, majd pihi volt már aznap.

 Harmadik nap

Utolsó nap korábban keltünk, hogy nyitásra a delfineknél legyünk. A delfinek meg messze voltak, úgyhogy húzkáltuk a kerekesböröndöt 4-5 km hosszan az autópálya mellett a kihalt városban (szombat volt, nem igazán élnek ezek akkor), útközben megcsodáltuk a kissé túltúristált körforgókat, egy kitett hajót, párezer a kikötőben veszteglő eladásra szánt hajót, majd 9 után pár perccel érkeztünk a delfinekhez.

Ennek az a története, hogy ezen az elkerített partszakaszon talán beteg delfineket rehabilitáltak, de nyitva hagyva a lehetőséget, hogy el lehet menni, ha akarnak, de nagyrészt maradtak, aztán egyre több lett, meg gond a halászokkal így végülis ha jól értettem, akkor már nem nyitott, de azért az ötlet jó volt. Szóval a delfineknek van egy nagy elkerített helyük, ahova be lehet menni búvárkodni, körben meg van egy hippiközösségre hajazó rekreációs környezet ágyakkal, padokkal, székekekkel, virágokkal benőtt faépítményszerűséggel, ahonnan lehet nézni a delfineket, ha meg közelebbről akarja az ember, akkor van a vízen is egy úszóstég oda is ki lehet menni és tényleg méterekről figyelgetni őket, szerencsésebb esetben simogatni is. Aki akar meg úszhat, mert van strand is, meg büfé meg ilyesmi. Szóval itt jól nem csináltunk semmit, viszont pihentető volt, meg jó nézni a delfineket na:) Fél 1-kor aztán felkerekedtünk és mivel már elült a homokvihar felmentünk a kilátásra, ahonan lehet látni egyszerre a négy országot, hegyeket, tengert, szóval jól megnéztük, majd ki a reptérre és jöttünk is haza a 20 fokkal hidegebbe.

De mint mondtam ez volt a program előre is, sikerült mindent teljesíteni is, gond sem volt, Izrael piszok drága, de odajutni olcsó, szóval ajánlom mindenkinek, aki kicsit melegedni akar meg a sivatagban túrázás leköti.