0. nap

Tavaly eltörölték a vízumot Törökországgal és az Egyesült Arab Emirátusokkal így már akkor gondoltam rá, hogy össze kéne rakni egy utazást a két országba. Ehhez hozzájött az is, hogy Dubai-ba fillérekért lehet repjegyet venni, ha jókor foglal az ember, ellenben visszafelé már jóval drágább, ugyanakkor Isztanbulba oda és vissza is lehet olcsón (asszem 10 euró volt a rekord) és hát akkor már érdemesebb megvenni a Dubai-Isztanbul repjegyet is, ami még mindig olcsóbb, mint a Dubai-Budapest, tehát kvázi kevesebb mint fél árból meg lehet csinálni a repülést ha egyben vesszük meg a jegyeket.
Mivel tavaly ez a projekt elmaradt, így idénre került és májusban már fel is szállhattam a Dubai-ba menő gépre.
Persze előtte még lett kötve wizzair hitelkártya, hogy az egyébként is olcsó repjegyből még lejöjjön egy húszas így kvázi majdnem ingyen volt, meg mellette kötve lett citis hitelkártya is, amiről kiderült, hogy jó Ferihegyen a VIP váróba szóval pihi, telefontöltés, evészet-ivászat ingyen, mivel jó korán kiértem, mint mindig.
Aztán fel a gépre és 5 óra repülés, 2 óra időeltolódás és máris este van és Dubai, transzferáltuk magunkat a szállásra majd még kiugrottam váltani pénzt mert csak eurót vittem és máris kb. éjfél felé lehetett menni aludni az egyébként igen luxusszállodába (ami egyébként a legolcsóbb szállás a városban és két főre már simán átlagos árnak számítana).

1. nap
5-kor kelés, ingyen reggeli (nem túl nagy választék, sőt inkább indiai és beazonosítható szöttyök, szóval asszem maradt a rántottának kinéző) majd irány venni napi bérletet a metróra (viszonylag olcsó) és aztán irány a legtávolabbi néznivaló a város másik végén (a város úgy 60 km hosszú) az Ibn Batuta Mall. Az úriember, akiről elnevezték valami nagy arab utazó és ahol járt annak design-elemeit építették megy egy vásárközpontnak, tehát arab, egyiptomi, indiai, kínai elemek. Persze zárva voltak az üzletek, de egyébként is antivásárlós vagyok (semmi tárgyi dolgot nem vettem a városba, amit nem fogyasztottam volna el), így ez nem zavart sőt, bár még sok helyen a központi lámpa is le volt kapcsolva, de nem szóltak, hogy mit járkálok egyedül a plázába.
Innen már indultam a város egyik központja felé, ami a Marina, de útközben még az út (a város egy nagy út (van ahol 20 sávos) két oldalán van, az egyik oldalon kb. semmi, a másikon meg szintén, de ott tenger is van és az út mentén meg pár csomópont) másik oldalán is láttam szép felhőkarcolókat egy tó körül, szóval előbb ott sétafikáltam, majd átmentem a másik oldalra és bejártam a Marina egy részét, de a fő cél az lett volna, hogy a villamos elvisz-e a Burj al Arab szállodához, amit le kellett volna fotózni. Nos végmentem a végállomásig, de még mindig messze volt, így gyorsan vissza vele a Marina-hoz és onnan sétával ki a partra kicsit fürcsizni. Szerencsére voltak öltözők és reggel beraktam az úszót, szóval gond egy szál se.
Eztán kerestem egy helyi járatos buszt (egy másik metrómegállóból indult), amivel már közel tudtam menni a fent említett szállodához pár kép erejéig majd vissza a metróra és innen irány a Mall of Emirates mert hát kell nézni plázában síelőket, de nagyon nem lehetett közel menni, szóval csak ablakon keresztül lehetett megnézni, de legalább találkoztam egy életnagyságú Hulk-szoborral is. No meg innen indult volna a busz, ami 2-3 km-es közelségbe visz a Miracle Garden-hez, de a sofőr azt mondta, hogy nem ajánlja, mert az is tök messze van, ember le nem sétálja 41 fokba, menjek a másik busszal majd onnan taxi. Így is lett a busz kivitt a városból jó messzire ott kitett, fogtam egy taxit és irány a kert, ami gyanúsan közel volt, de oké, tényleg meleg volt.
A Miracle Garden meg ilyen virágkarneválos legkert, de persze erősen fotóeditált képekkel hívta fel a figyelmemet meg valahogy érződik rajta, hogy nem tartják már rendbe, de hát tényleg az elültetett Mercik-nek le volt törve már a visszapillantója meg hasonlók. De azért persze érdekes volt.
Innen vissza taxi, busz, metró és vissza az én körzetembe az óvárosba, de már csak másfél órám volt sötétedésig, mert itt 7 felé már abszolút sötét van. No elsétáltam a Dubai Musem-hoz, ami egy erőd 2 perces látvánnyal és egy nagy pincerendszerrel ami meg panoptikumszerűen mutatja be a régi emberek életét, így végülis megérte a kb 200 ft-os belépőt. Majd még kisétáltam a partra, de már hajózni nem maradt kedvem, időm, így tényleg innen már go back a hotelbe és végre idejében sikerült lefeküdni aludni.

02. nap
Kicsekkolás és a napi metrójegy megvétele után kimetróztam az egyik külterületre, hogy delfineket lássak. Láttam már persze delfint tengerbe meg delfint medencébe is, de utóbbit csak pár pillanatra, szóval ideje volt kicsit jobban is megnézni, hogy elítélendő, avagy sem (nem mondok véleményt). Mivel ez napra már nem volt szállásom ezért a gurulós bőröndömmel és hátizsákkal is fel voltam málházva, így már nem egyszerű a közlekedés, ami úgy egyébként sem erős oldala Dubai-nak, mert ha nem a metró mellett van, akkor bizony sétálnod kell.
Node megtaláltam a Dubai Delphin show helyszínét és a fóka és delfin show-t is megtekintettem és nem tűnt úgy, hogy rossz lenne nekik, de persze az ember nem látja az idomítást és a tartás körülményeit, de azért igen látványos mutatványokat is csináltak.
Innen már irány a Dubai Mall és környéke, ahol a napot eltölteni szerettem volna.
A Dubai Mall önmagában a legnagyobb bevásárlóközpont a világon, ami kb. egyáltalán nem érdekel, de azért volt benne pár hely, amit látni kell (pl. dinó) ezért és a rossz tájékozódás miatt jó párszor körbementem főleg a Burj Khalifa bejáratát keresve. Nagy nehezen meglett, a gurulós bőröndömet elszedték, hogy azt nem lehet felvinni majd vegyem át utána és irány a legmagasabb épület 124. emelete. Igazából nem tűnt sem túl magasnak, sem túl magasról való lenézésnek, sok mindent nem lehetett látni, de azért abszolút érdemes volt ennek ellenére is.
Mivel nem találtam a Mall-ban az előző héten egy netes cikkben látott 1989-es Batmobile-t, gondoltam még egyszer rákeresek, ha már a Khalifába ingyenes a wifi és láss csodát új cikk lett, csak most már a Tumbler-ről, hogy két napja látta valaki Dubai-ba egy autókereskedőnél és a cím is meg volt adva, amit gyors lejegyeztem.
Lemenve további Mall-os keresgetések (bőrönd nélkül, mert hát úgyse tudják, mikor jöttem le, szóval otthagytam, majd később érte mentem), majd végül naplementehatárba a Dubai szökőkút show-jának megtekintése. Mivel még volt időm, ezért elmetróztam ahhoz az autókereskedőhöz meg is lett, garantáltan az az üzlet, de sajnos az autónak nyoma sem volt:(
Úgyhogy fogtam magam és irány a reptér, ahol kiderült, hogy én Terminal 2-ről megyek, és valóban van ingyenes busz a terminálok között, de csak terminálon belül, oda meg nem mehetek, így fizessem ki szépen a taxit, ami egy 20-asról indul, mert reptéren vagyunk, szóval bár úgy volt, hogy marad pici pénzem esetleg egy estebédre nos az mind ment taxira.
Kiértem kb. fél 8-8-ra a reptérre, a repülő meg hajnali fél 4-kor indult, szóval csak merengtem jó darabig, majd kis késéssel repültünk is tovább, de azt már a másik napra írom:)

03. nap
Szóval valahogy kibekkeltem a fél 4-et meg a fél óra késést, és irány a repcsi és Istanbul. Persze azt reméltem, hogy alhatok, de persze valami arab anya a kölkével került mellém, akik persze aludtak, de rémálmaik voltak és vég rugdosott a gyerek, szóval nem lett belőle semmi.
Mindegy, leszálltunk, irány a város, Taksim tér, közel a szállás, de még korán volt, így nem oda mentem, hanem le a partra és befizettem egy Boszporusz túrára, így nyugtom is volt másfél óráig, a táska is megállt, meg bemutatták a szoros mindkét oldalát, a hidakat, épületeket, de igazából sok érdekesség nem volt benne. Innen aztán visszakutyagoltam a hegyre, be a szállásra, ami az eddigi 40-50 nm-es szoba helyett volt vagy 6-8 egy nyomornegyed közepén és még a zuhanyrózsa is a wc és a csappal egy helyen foglalt helyet, így mindent lehetett egy időben csinálni, bár aki nem akar wc-t mosni zuhanyzáskor az nem tudom, hogy oldja meg.
Pihentem volna, de hát na, nem lehet, úgyhogy máris a Miniatürk felé vettem az irányt. Gondoltam most kihagyom a 7 km bevezetőt és buszozom, de igazából nem lehet buszjegyet venni, csak felöltőkártyát, aztán feltölteni, aztán lemeríteni és hasonló, ami egyrészt sok idő, másrészt sok pénz, ha valaki egyszer és egy jegyet akar összesen venni, semmi többet. Nade megoldottam zsebbe fizetve és jöhetett a Miniatürk. Ami meg olyan hely, amilyenen voltam többször akár a Minimundus-ra gondolva Graz-ba akár a pici magyar helyekre, ahol már van hasonló, de ez színvonalba Minimundus szintű volt igaz a török emlékekre koncentrálva, de minden megvolt piciben vagy nagyobban. Gondoltam visszafelé azért már sétálok, mert félúton van egy múzeum, amit meg kéne nézni. Végül oda is értem, de volt előtte egy park mondom itt pihentetem a lábam kissé meg nézem a népeket egy jó 20 percig és utána jöhet a múzeum. Ami jó ötlet is volt meg nem is, mert 16:45-kor értem a múzeumkapuhoz, ahol közölték, hogy 17-kor zár a múzeum már nem engednek be, hiába mondom, hogy nekem a 15 perc szinte elég is múzeumnézésre nem egy British Musem-ról beszéltünk. Szóval ez kimaradt sajnos, de legalább illegálba és ingyen visszavitt a busz. Még a helyi Burger Kingbe vettem valamit take away azt pihengettem a szobába másnapra várva.

04. nap
Korán keltem, hogy minden beleférjen és csak úgy toronyiránt elindultam le a hegyről apró kis utcákon bolyongva. Ki is jutottam a partra (közben láttam a híres, de nem látványos tornyocskát is), ahol horgászok fogták nagyrészt a botot. Innen átvágtam a hídon Rüstem pasa mecsetjét keresve, ami meg is lett hamar, úgyhogy előtte még bedobtam egy szezámos perecet reggeli gyanánt ezt úgy kb. mindenhol árulják egy pénzért. A mecsetben nem volt senki, de az se volt kiírva, hogy nem lehet bemenni, szóval cipő le és bolyongtam kicsit a szőnyeges mecsetben, legalább nem zavartak a turisták.
Innen a következő állomás a Nagy Bazár lett volna, de igazából az egész negyed egy nagy bazár csak az utcákon, viszont GPS nélkül ezeken az egyforma piacutcákon az ember hamar eltéved én sem találtam meg elsőre a Bazárt, de amikor meglett az se lett jobb, mert kb. érdektelen. Látványosnak nem látványos ami meg kicsit az, arra ki van írva, hogy nem lehet fotózni, szóval innen egy kör után már fordultam is ki.
A következő megálló az elsüllyedt palota volt, amit megtaláltam könnyedén és itt már sor is volt meg belépő is, de egyébként abszolút érdekes hely, bár aki volt már víztározóba, mint én annak sok újdonsággal nem szolgál, de hát itt fog részben játszódni az Inferno, szóval Hanks előtt pár héttel voltam.
És hát ez már a központi tér egyik oldala, egyből szemben vele a Haghia Sophia, szóval szépen beálltam a sorba és mentem befelé, de ezt meg sajnos felújítják, úgyhogy nagy része állványozva volt, de azért így is voltak látványosabb részei meg hát nagy és a fő jóság, hogy fel lehet menni az emeletre több száz éves körfolyosókon és onnan le is lehet nézni meg ablakon keresztül a Kék mecset sem randa. Ami egyébként szintén szemben van kétszáz méterre, szóval csak át kell sétálni, cipő le, belül meg ugyanolyan, mint mindegyik, mondjuk kívülről is, aki egy mecsetet látott az látta mindet, főleg, ha az Isztanbuli főmecseteket. Itt még próbáltam megkerülni, hogy jobb szögből is lehessen fotózni, de csak azt értem el vele, hogy szőnyegeket kellett néznem egy levakarhatatlan árusnál.
Innen aztán Topkapi Palace és park, de aztán nem volt kedvem befizetni ide is a búsás belépőt, úgyhogy ez csak kívülről van meg. És bár fáradt voltam és mecsetteli, de azt írták a lapomon, hogy van még egy mecset, ami kb. olyan jó, mint a Kék, bár jó messze. Mondom oké, még belefér, hisz alig múlt dél.
Így hát séta vissza az első mecsethez ahol reggel jártam majd tovább és fel egy nyomornegyeden, de tényleg többször fel akartam adni egyrészt mert mondom akkor ez rossz irány, hisz sehol sincs, másrészt tényleg olyan házak, hogy nagyinál a 30 éve megszűnt disznó ólt bármelyik lakó elfogadhatta volna. De aztán láss csodát mégis ott volt a cucc és pont olyan, mint a többi, ellenben szebb kilátás van a kertjéből, merthogy ugye fenn van a hegyen.
Szembe meg a másik hegy, ahol a szállás, szóval még utána kutyagoltam oda is, szóval ez is 30 ezer lépés feletti nap volt (6-30-20-20-30-6 ezer egyébként a sor:)
Szóval vissza a szállásra és pihi majd még este kiugrottam gyrosszerűségeket szerválni vacsira, hogy teszteljük (á, töröknél gyroszt, olasznál pizzát, stb-stb nem eszünk) majd összecsomagoltam fullra és alvás.

Hazafelé

Normál időben keltem, hisz csak fél 3-kor ment a gép, de aztán egyből kimentem a buszhoz, mert messze van a reptér és egy bolgár csókával beszélgetve (ő akarta) ki is értünk úgy 10-re, így további várakozás majd repülés és végre otthon, igazából itt már semmi érdekes nem történt:)

Képek lejjebb, vetítés itt:

https://plus.google.com/u/0/111156818296441604770/stories/79a4a4c0-2e80-372f-a2c2-8fb63e8b607d14d6950b61c?cfem=1