Mivel a munkahelyen még mindig úgy gondolják, hogy kevés napi 8 órát együtt töltenünk és hát otthon nem nézik jó szemmel, ha piál az asszony vagy a férj, ígyhát idén is mentünk csapatleépítésre.
Rengeteg kavarás, habarás után végülis idén én is ott éjszakáztam, legalábbis egyet, mert mostmár három napos és pár év kérdése, hogy kéthetes elfoglaltság legyen.

Szóval pénteken irány Hollókő, majd több éves rekorddal fennmaradás fél kettőig (de legalább társas nem volt, úgyhogy csak kihívás ébrenmaradni, de legalább nem szenvedés), másnap késői indulással irány Ipolytarnócra, ami szinte teljesen más volt, mint gyerekkori emlékeim. Itt erdőjárás, kamuszöveghallgatás, 3 meg 4 D-s mozi és még rágó is belefért az alig 2550 ft-os árba. Innen aztán már haza akartak zavarni, de azért még egy Hollókői rövid séta belefért, mert hát az nem vette volna ki jól magát, hogy csak a szállás házát látjuk Hollókőről. Szóval körbementünk (hűdenagyonnemnagyszám), majd irány busszal haza, míg a többiek még vacsiztak egyet és másnap esőben indultak haza délelőtt.