Volt ez a 20-a, ami nemzeti ünnep, én meg régen voltam múzeumban, úgyhogy összecsaptam magamnak egy múzeum-maratont, merthogy nemzeti ünnepen ingyen adják, és ami ingyen van, az meg jó.

Kezdésként Nemzeti Múzeumba mentem, mert ott már vagy 18 éve nem voltam, plusz, mínusz 3-4 év. Ami tök jó volt, hogy én voltam az első látogató, és mint ilyen teljesen üres termek fogadtak, mindent megnézhettem, semmit nem takartak holmi látogatók. Persze jól rám szóltak, hogy nem szabad fotózni, mert 2000 ft a fotójegy és az nem ingyenes csak a múzeum. Úgyhogy itt álljunk is meg egy szóra. Már azzal sem értek egyet, hogy egy múzeumért fizetni kelljen, hacsak nem valami nagyon extra. Kéremszépen én végjártam London legtöbb múzeumát, vélhetőleg a British múzeum két kistermében több és szebb dolog van, mint az összes magyar múzeumba és mindez ingyért! És a fényképezés is ingyen van. Egyszerűen perverz dolognak tartom, hogy fényképezésért fizetni kelljen külön. Legyen tiltva, vagy legyen ingyenes. Na, mindegy, gyorsan végfutottam, azt irány a következő, ami meg a Terror Háza volt. Itt még nem voltam, mert nem érdekel ennek a korszaknak a történelme. Viszont maga a kiállítás profi és kreatív munka, nem is lényeg mi van kiállítva, hanem, hogy hogyan! Elvileg itt sem szabadott fényképezni, gyakorlatilag mindenki fotózott.

Harmadik állomás a Szépművészeti Múzeum. Persze valami katonai felvonulás és azt ezt bámuló népségen át kellett vágni, de kívülről az egyik kedvenc épületem, szóval, muszáj volt. Itt sem lehetett fotózni, vagyis 300-ért lehetett volna, de vannak elvek is. Itt gyorsan végeztem, mert képeket nem fogok nézni múzeumba, teljesen értelmetlen, a többi gyűjteményük meg szegényes, mármint pl. az egyiptomi gyűjtemény befért volna az Egyiptomi Múzeum spájzába, de hát ugye ez van, ha az ember világlátott, legalábbis volt néhány helyen.

Eztán újra át a tömegen és irány a Közlekedési Múzeum. Itt 1000 ft lett volna, ha fényképeztem volna, ehelyett meg nem, nem tudom hol jó ez nekik, nekem nem volt jó. Mindenestre teljesen másra emlékeztem, pedig itt is voltam kisgyerekként és van egy sejtésem, hogy nem is igen változott azóta.

Itt már elfáradtam, úgyhogy irány haza.