Rengeteg élmény volt így áprilisban, köszönet érte, akit illeti. Voltunk Rejtő kiállításon, bár ez nem volt túl nagy szám, de valószínű egy író nem is ideális alanya egy kiállításnak. Ellenben voltunk rom forrócsokizóban rengeteg plüssmedvével és limlommal, az már jobb volt, ahogy péntekre még befért a Budai arborétum másodszori meglátogatása is.

A hónapzáró viszont a Rám-szakadék volt, ami már régóta váratott magára, mert valahogy mindig kimaradt, de azért sokat hal az ember róla, tényleg alaptúra. És bár őrülten rossz a közlekedés oda (40 km 85 perc), onnan már sétafika a szakadékig és maga a szakadék meg abszolút hozza az elvártakat, hihetetlen zöld erdő és moha, vízesések és a bennük való haladás, szóval tényleg remek volt. Fenn aztán megszavaztuk, hogy nem Dobogókő, hanem a Lukács-árok lesz a folytatás így minden időben és jó időben történt, mint a papíron.

Egyszó, mint száz valószínű az április lesz idén a kedvenc hónapom, főleg, hogy szinte üres a naptáram, de azért lassan remélhetőleg telítődik programokkal.