Akkor majd megyek én Mohamedhez, a tehenekhez és nagyrészt völgyekhez, mert a hegyek kellemetlenül felfelé vannak.

Kappadokkiával már régóta szemezgettem igen különleges sziklaformációi miatt, de egyszeri utánanézéssel még pár éve bonyolultnak tűnt, sok átszállással, szétszórt helyekkel, de lehet csak nem volt jól megvizsgálva.

Aztán idén futottam vele még egy kört, hogy ki lehet-e hozni olcsóból, mert bár utazási iroda is ajánl 62+ ezrekért körútat, de egyrészt ott az a plusz, másrészt rossz időben ennyi, harmadrészt egyágyas felárral már bőven nem ez, negyedrészt kevés látnivaló és több nyaralás, nem szerencsés párosítás.

De aztán utána lett olvasva és azt eddig is tudtuk, hogy Isztanbult ki lehet hozni 10 alattból returba, de kiderült, hogy Kappadokkia közeli Kayseri repteret is ki lehet hozni onnan 10 alattból, az meg már majdnem ott van dolog. Majd kiderült, hogy bár van szétszórva itt-ott még érdekes dolog Kappadokkiában (hajózós völgy, földalatti város, 3-6 órányira meg már vízesések meg Pumukkale meg minden), de ha az ember csak pár nap túrát akar, akkor igazából az összes érdekes völgy Göreme Nemzeti Parkban van, aminek közepén meg ott van Göreme, ahol mit tesz istenke filléresek a szállásárak és ráadásul van lehetőség aludni barlangszerű szállásba, ami önmagában is extra is lazán megérne 4-5x ennyit is.

Eztán fel lett fedezve ez az oldal:http://backpackerreport.com/2013/12/08/hiking-cappadocia/ ami nagyrészt az utazás alapját jelentette, hisz konkrét térképes útleírás és pont 2-3 napnyi, ami még kényelmes és hát túra, tehát ingyenes.

Ígyhát pontosan három hónappal az izraeli indulás után indultunk Isztanbulba majd hosszú várakozás utána Kayseri-be, ahol felvett a szállás által küldött transfzercég (2000 ft alatti transzferköltség egy 60 km-rel arrébb lévő helyről, azért az is negatív rekord) és este érkeztem Göremébe, lecuccoltam a barlanglakásban (amúgy inkább régi templomnak tűnt, a tündekémény alá-mellé épített kiegészítés, boltíves, saját szenteltvíztárolóval, két ággyal, fürdővel minden, kezdetben 10 eurós árért reggelivel együtt, ami majd még tovább csökken).

Első túranap

Reggel ugyan korán felkeltem (hülye müezin 5-kor mindig keltett) és a szállás udvarából illetve a szállás mögötti szemétdombról néztem, fotóztam a sok ballont. Reggeli csak 8 után volt, igazából látványos tálca, de nem túl egybeillő, voltak azonosítatlan dolgok, ami meg azonosítható volt az nem arányosan összepasszíntható, mármint túl sok kence, amire lehet olyan meg nem volt, szóval max mézes gyümölcst lehetett volna meg hasonlókat, de ez volt minden nap, mindenesetre pár szem gyümi ehető volt, néha volt egy kemény tojás is meg lafa, szóval nem volt rossz, csak nem volt érhető.

Eztán egyből vettem a zsákom és irány az első völgy a Galamb-völgy. Kb 1 km-ről indult és kb 4 km hosszú volt, de mivel simán belefutottam olyan kereszteződésbe, ahol mindkét irányban a célt sejtették és később kiderült, hogy nem jó fele mentem, így a hossz is növekedett, ellenben még teljesen szűz szemmel minden látványos volt, szóval annyira nem volt gáz mégha sok emelkedővel is járt. Összességében egyébként ez a legkevésbé látványos völgy, tehát jó kezdés. Kiértem Uchisar-ba, ami egy hegytető és rajta a kastély, de sajnos nagyrészt takarták a házak, szóval valószínű rossz felén jöttem fel, viszont legalább nem messze indult a Szerelem/Pénisz-völgy, szóval arra tudtam tovább menni. Ez már hosszabb völgy és meggyőződésem volt, hogy nem is jó völgyben vagyok, mert egyáltalán nem volt járható 30%-ban. Sziklákon kellett lecsuszkálni, vízbe kellett mászkálni, szúrós növények közé bújni, szóval nem tűnt túrista útvonalnak és az előttem 100 méterre haladó ugyanide túrázó pár is eltűnt még a völgy elején és valószínű a völgyet határoló fennsíkon mászkáltak, mert összesen egyszer láttam embereket és inkább csak teknősökkel találkoztam. Aztán pár óra után végül mégis kiértem egy olyan helyre ahol ott voltak a pénisz-sziklák, szóval a völgy mégis ez volt, de valószínű csak az egyik felét szokták a túristák használni, nem végmenni 10 km-en és ezért nincsenek arra nagyon ösvények, vagy csak nem találtam őket. Innen már csak 4 km aszfalt volt és vissza is értem a szállásra, megettem a joghurtomat és pihentettem a lábamat. Ami sikerült is, így este még kiegészítettem egy naplemente-pont látogatással. Ez Göreme felett egy hegytetőn van, de könnyen fel lehet menni, igaz annyira nem is látványos a naplemente, de még ez a kis séta belefért. A napot végül kerek 23 km-rel zártam.

 Másnap

Másnap is korán keltett a müezin, ráadásul a reggeli is késett.

Utána viszont egyből indultam a Vörös meg a Rózsaszín-völgybe. Útközben megállított egy taxi, hogy az messze lesz, hisz 7 km-re van, onnan még 10 végmenni, meg onnan vissza, inkább elvinne középtájra. Persze visszamondtam, főleg azért, mert előző este a szálláscsávó szólt, hogy menne bevásárolni, ha most kifizetem, akkor ad kedvezményt. Így bár megdumáltuk, hogy kártyával fizetek és ezért csak annyi pénzt hoztam, ami elég a kajára, azt is neki adtam, de így a kb 120 lírából lett 80, nekem meg marad 40 két napra közlekedéssel, vízzal, kajával együtt, szóval nyilván nem is költhettem volna 20-at taxira, meg hát nem is lett volna jó, hisz itt az útközben is van olyan jó, mint az út. Pár száz méterre már volt is egy agyagos, köcsögfákkal, meg egyéb díszfákkal. Itt le is tértem az útról be a dimbes-dombos mezőre, ahol volt is ösvény, kiváló sziklaformációk, néhány paraszt és a földje, tehenek, birkák és 1-2 túrista, de inkább qvad-dal vagy lóval járkáltak ők is. Itt haladva elvileg el is értem a Vörös-völgybe, de igazából semmi extrát nem láttam ott így mentem tovább, fel a hegyre, ahol volt egy sziklatemplom (kávézóval meg minden, szóval elvileg ha olyan túrista az ember, aki nem visz magával vizet, csak pénzt, akkor azért pár óránként talál frissen facsart narancslét meg kávét is). Megnéztem ezt a templomot és körülbelül itt már el is vesztettem a tájékozódást, mert azt tudtam, hol vagyok, a templom rajta volt a térképen, mint az egyik legszélső pont, ahova el akartam jutni, de az irányok már nem nagyon stimmeltek. Így lemásztam a hegyről egy völgybe, ahol találtam még egy templomot amiben kántáltak is, de aztán ismét fel a dombra ismét le és újra ugyanott voltam, szóval inkább a másik utat választottam, ami fixen kivezet 4 km-re lévő másik községhez, onnan meg már csak vissza kell haladni. De szerencsére útközben ismét a Vörös-völgybe jutottam, amin van egy kocsiút is, így kértem GPS segítséget, ami meg azt mondta, hogy kivisz 3,4-ből Göremébe, szóval inkább lett az. Vissza is értem, vettem két gyroszt az aznapi kajákra (rendese vagy nagyobb kaja az sajna 22 meg felette líra, tehát nem volt rá pénz) és bár később értem vissza, mint előző nap, jobban is lefáradtam és hosszabbnak is tűnt (hát elvileg ha oda 7, vissza 7 és ott is kóvályogtam, az nem biztos, hogy ennyi), elvileg összesen csak 16,8 km volt, de mindenesetre elég is volt egy napra.

Utolsó nap

Mivel már biztos voltam benne, hogy ötkor úgyis felkelt az ima, nomeg egyébként is szarul aludtam, így felkelés után húztam a nyúlcipőt, hogy megnézzem mégegyszer a ballonokat, de most fenntről a naplementepontról. Hideg is volt, sötét is volt és mint kiderült szél és homok is volt, így aznap mégse szálltak fel a balonok, esszerint van ilyen is. Mindenesetre a nap azért feljött, tehát érdemesnek érdemes volt, hajnalban felcaplatni a hegyre, rajtam kívül is voltak páran, ha a városban nem is találkoztam senkivel. Ha már ott voltam gondoltam leereszkedem a hegy másik oldalán, ahol az utolsó völgy található, ami tervbe volt véve, a Zemi-völgy. Pár km-rel arrébb volt is egy lefelé vezető homokút és azon le lehetett menni a Tündekéményekhez (a vastagabb pénissziklák) és igazából maga a leereszkedős rész volt az aznapi túra, mert a völgyből szinte egyből kiértem, ahogy leértem, bár lehet a másik oldalt fele még folytatódik, de a térképem szerint így volt a terv. Így már 8 után valamikor vissza is értem a szállásra, reggeli, majd bevásároltam, hogy aznapra is legyen kajám és a helyi járatos busszal elmentem Nevsehir-be, szállástváltva a barlangból egy 4 csillagos wellnesshelyre. A busz ledobott a szállodánál és a korai check-in sem volt gond, ellenben állítólag nem lehetett kaját bevinni hanem ott kellett volna megvenni drágán (hár persze) illetve a wellness cucc csak délután 4-től működött. Szóval várt rám jó pár óra pihenés, olvasgatás, majd lementem a medencéhez, ahol elősször pénzért majd végül ingyen is beengedtek és rajtam kívül senkit nem is érdekelt, szóval szolid pancsit csaptam, de túlságosan nem volt izgalmas, viszont tény, hogy odakint egész nap esett, szóval még lehet ez volt a jó megoldás.

Haza

Másnap már csak haza kellett jutni és hát itt volt az egyetlen necces helyzet, mert a gépem 10:10-kor indult, 7:30-kor felszedtek egy gyors reggeli után és az út csak egy óra lett volna, de bizony még 8:20-kor is Göremében kavartunk felszedve a többi transzferre várót, akik közül volt egy öreg nyanya meg egy randa cicababa, akik elég ráérősen nem szálltak be a buszba, hiába kellett már háromszor arrébb állni, hiába dudált rá a soffőr, ők csak trécseltek a recepción. Így persze 4 perccel azután értünk a reptérre, hogy be lehetett volna check-olni, ha nem tettem volna meg már online előző nap, így csak 11-gyel előbb, mint, hogy végleg zárt volna a kapu. De hát megúsztuk és onnan már sima volt az út.