Mivel régen voltam már Pécsen, így májusba lementem családlátogatóba, abaligeti házat nézni nagyon távolról, denevérmúzeumot kívülről, csülök éttermet belülről, némi fürdéssel, kis erdővel, sok esővel és másnap a Mancs Rancs látogatással, ami remek állatos program.

Utána következett Sokoropátka, ami akkor került fel a térképre, mikor odaértünk, mivel itt lett a legnagyobb székely kapu a szállástól séta távolságra. Gyenge szállás, rossz kaja, eső útközben, de láttuk Déget, ami kellemes séta egy kastélyparkban, Pannonhalmát, ami felesleges de végül is séta, kilátót, forrást, majd mivel konkrétan másnap délután már nem volt semmi program és esőre is állt, én egy nappal előtt leléptem, amit az eső után a többiek is követtek.

Június végén még belefért egy kis urbex Solymáron majd a Gomba szikla közeléig egy túra unokatesóval, de az utolsó emelkedő már kifogott rajtam és három napig csak húztam a lábam, szóval annyira az se volt jó, mégha kell is a lépésszám.

Végül július elején elmentem Monorra, mondván, hogy árban és közelségben és medencében jó és vasárnap a kutya sincs ott. Tévedtem. Egy kutya volt, a Zwack unoka vizslája és még 3 ember. Medencébe ahányszor voltam embert nem láttam, vagyis egyszer jöttek, amikor épp befejeztem. Ettől még unalmas volt, a szálloda sem valami hűdejó, de elvonulásnak ideális.

És még a Koldoko séták 2-3. része hiányzik, ami lehet a Postapalotával együtt még a héten meglesz szintén.