Szóval ja, emlékszem én még 2009-re amikor megszűnt a Sláger, az durva időszak volt búcsúkoncerttel, lázadással, elhallgatással. Aztán lett NEO FM és azt is megszüntette a kormány 2012-ben. Majd most újra. Szóval már nincs sírás, mert mindig van valahogy, de ettől még rosszul esik és továbbra is érthetetlen, hogy nem az igény, a piac, hanem a politika irányít valamit, ami kell a napi rutinhoz. Szóval Music FM RIP, utolsó nap véghallgatva, de hát Sigur Ros 24,5 órás albumát is véghallgattam, szóval nem újdonság mostanság:) És mielőbbi viszonthallás, abban meg csak bízunk, hogy még élvezhető lesz és csak picit romlik a következő verzió, Bumeráng már nem lesz soha valószínű.

Asszem negyedszor voltam Londonban, de valószínű majd megyek mostanában többször, de ha már volt látnivaló is a programban, akkor írok erről is:)

Szóval volt itt Hawaii-i étterem, hosszú fagyos séta, Sky Garden, Bond in Motion, Borough Market, burritók, M&S fánk és Flamin' wrap, mindez kicsit túl gyorsan és túl hidegben, de azért jó volt.:)

Lepörgött gyorsan a 2018 is, sok különbség nem is volt az eddigiekhez képest.

Gyors átolvastam 2017-re mit írtam, hát tényleg csak az fokozódott.
A munka front további lejtmenetben van, bár az évben némi fizetéskiegészítéssel talán anyagilag kicsit többet lehetett megengedni, de ez nem menti a többi dolgot és a kormány teljesen kinyírja a közszférát, jelenleg pl. nem tudom mennyit keresek (de min. 90 ezerrel kevesebbet, mint előző hónapban), nem tudom hány nap szabadságom van (de min 7-tel kevesebb, mint előző évben) és évi egyéb 20+ nap fizetetlen többletmunka van és a bérlet sem fog kafetériából térülni, nincs ruhapénz, nincs orvosi vizsgálat és kb. senki nem dolgozik itt már aki régen. Szóval nyilván 2019-ben még borzalmasabbak lesznek a körülmények, vagy épp, hogy nem, de akkor nem itt.
A már vagy 6 ember helyett dolgozok dolog miatti minimális ideiglenes többletbérből azért a lakáson pofozgattam egy-két dolgot, a nappali teljesen átalakult, át lett rendezve, új kanapé, szekrények, konyhabútor lettek berakva, stb-stb, de ettől még állandó a harc a lakás életbemaradásért, mert hol a földből jön elő víz, hol a lépcsőt féltem, hogy leszakad, szóval látszólagos jóság van, de bármikor összeomolhat.
Utazások terén, és hát ez az egyik legfontosabb elég jó évet sikerült zárni. Év elején a Kanári szigetekből jártunk be kettőt, elég jól sikerült, utána az USA keleti partját jártam be, bár fájó lábbal, de rengeteg élménnyel és kb. fillérekből a 2017-ben vett error fare-os jeggyel. Aztán üdültem egy hetet Törökországba, ami miatt most egy évig nem adhatok vért és bár teljesen máshogy alakult, mint ahogy terveztem és rengeteg stresszel járt, de ősszel máris vissza lett térve az USA-ba és a Nyugati-part is abszolválva lett. És mindezt egy apró hosszúhétvégés hazai körúttal meg is koronáztuk. És hát nyilván a többesszám magánéletben egy remélhetőleg tényleg sok-sok-sok évre szóló valami kezdete.
Hogy mit hoz a 2019? Ahogy mondtam munkában mindenképp változást, ha minden marad is borzalmasan alulfizetett, túlterhelt ember lennék, tényleg 3-4x annyi munkával mint előző években tényleg kb. fele pénzért mint előző években, nem beszélve arról, hogy egy sima recepciós több pénzt kap vagy egy buszsofőr, mint egy statisztikai szakértő? Vicc. Egy fodrász meg 2-3x annyit keres. És nyilván ha a magánéleti változások valóban túlviszik az évet, akkor a legjobb év lehet bármily módon. És persze utazásban sem kell nélkülözni, a terv Mexikó bizonyosan, egyéb ügyekben talán az Amerikai kontinens nem is egyszer, de ezek még nem konkrétak, csak valószínűek és igazából nem is mind valódi utazás, úgyhogy ennél valószínű több és új helyre sikerül majd eljutni, de jelen pillanatban még szabadságot sem adnak ki márciusig utazásra, ami kb. jobban fáj, mint a fizetéscsökkentés. Szóval előreláthatólag a változások éve lehet és talán jó irányban, ha nem, úgy biztos, hogy további lejtmenet.

Szerencsére az év vége még a pozitív változásokról szól csak (a rengeteg felsőbb körökből érkező változás csak jövőre érezteti legtöbb hatását), így tettünk egy kis kitérőt az ország nyugatabbi felébe.
Hó sajnos nem volt, mert az csak most esett le, pár dolog kimaradt, de összességében több, mint remek volt.

1. nap - dec 8.
Szóval szombat reggel elindultunk nyugatnak. Első megállónk az Úrkúti-Őskarszt volt, ami egy régi bányaszerűség, remek mohás sziklákkal, itt és a faluban is tettünk egy kisebb kört.

Második állomás a Fekete-kastély volt Balatonedericsen. Ez egy elhagyatott kastély, romos, vadregényes és kalandos dzsumbuj-kerttel, egészen nagyszerű;)

Ekkor már éhesek voltunk, így tettünk egy téves kört Keszthelyre langallóért, de nem adták hagyma nélkül, úgyhogy skeep. Lett volna a végére alpakka farm is, de nem reagált az üzemeltető, meg dolgozott aznap, így az nem jött össze majd később. Szállás Lentiben, este meg egy lovagi étteremben kaja.

2. nap - dec 9.

Reggel még bementünk a Tescoba bevásárolni, majd valahogy úgy haladtunk, hogy nem volt idő ismét beszúrni az extra programokat így egyből Szágyra mentünk. Ami egy mini zsákfalú, de ott volt a házunk medencével, jakuzzival, minigolffal, csocsóval és főleg egymással és a csönddel. És bár a jakuzzi nem fűtött fel rendesen, csak 30-32 fokra, azért mindent kipróbáltunk, főzőcskéztünk is, szóval jól zárult a nap.

3. nap - dec 10.
Pihizős napunk volt, de azért elautóztunk Bőszénfára, ami előző nap nem fért bele. Itt Szarvasfarm van, de azért van sok más állat is, pont alpakka nem, amit előző nap írtak, hogy de van. Aztán az idő is elromlott, így visszamentünk, további jakuzzizásra és színes burgerek rendelésére vacsira.

4. nap - dec 11.
Reggel még odaégettünk egy melegszendvicst, én pihiztem kicsit jakuzziban (a medence irtó hideg volt vég), majd Pécsen vásároztunk kicsit meg meglátogattuk tesóékat, aztán jöttünk haza este.

Day 1. - Okt 23. BP-LAX

Szóval USA-ba eljutni régi álom volt, USA nyugati partjára plána, azon belül a sok szép parkot megnézni meg szinte top3-as. Aztán tolódott, mert kocsi kell, ahhoz ember kell, ember meg, hol volt, hol nem volt, de el is tűnt. És aztán most úgy tűnt, hogy vannak, de aztán nem lettek, de addigra be lett fizetve a piszokdrága repjegy, így meg kellett csinálni pótverzióba.
Szóval hajnalban kelés, mert a gép 7-kor megy, addig ki is kell jutni, kipróbáltuk a 900-as járatot, de sokkal ez sem rövidebb. Varsón keresztül mentem, Varsó meg mint kiderült itt van a szomszédba, szóval az első etap könnyedén ment, legalábbis nem hosszabb, mint kijutni a reptérre. Ott már egy hosszabb várakozás, aztán késve indulás, aztán lassan menés és máris 12,5 órás út, ami közben kb. meghalltam az unalomtól meg a szűk helyektől.

Szóval késve érkeztünk, aztán a busz is késve érkezett, aztán nagy forgalom is volt, így vagy két órás késéssel jutottam be a városba és azon belül is a szállásra, ami meg egy suli melletti párszobás kolesszerűség, ahol volt egy szobám, nem túl szép, de legalább kényelmes és közel a metróhoz. Kulcs a postaládába, emberek a konyhába, de igazából csak feltoltam magam az emeletre be a szobába, fürdés és alvás, ja meg egy reggeli burritó betolása amit még a metrónál vettem, mert éhezés volt jópár órája.

Day 2. - Okt 24. LA

Akkor és azóta is igen rendszertelen volt az alvásom, szóval már hajnaltól tervezgettem a következő napot, vagy éjszaka és utána aludtam, de reggelire elmentem a közeli Jack in the Box-ba, merthogy képről úgy nézett ki, mintha rendes pancake-es reggelit adnának. Hát nem így volt, szerintem kimaradtak dolgok, vagy a sousage az hamburger hús az USA-ba, szóval jól nem laktam.
Aztán elmetróztam a Hollywood Walk of fame sétány elejére, mert amúgy ez jópár km-es. Itt orral lefelé sétálgattam, be-betérve egy-egy szuvenír shop-ba, egészen a Chinese Theater-ig, ahol valami esemény volt, mert a vörös szőnyeg már lent volt, meg a világítást szerelték, szóval így a Dolby Theater pl. nem volt látogatható, de a kéz és lábnyomokat még meg lehetett nézni. Aztán beugrottam a Hollywood múzeumba, ami nem egy nagy múzeum, de legalább nem is látogatják, így szinte csak egyedül voltam. Az első emelten az ADI stúdió szobrai, maszkjai, mechanikus izéi voltak, ami nagyrészt Alien meg Predator ami igen érdekes nekem, plusz véletlen pont róluk olvasok könyvet is. A második emeleten további filmes relikvia, régi Batmobile, Oscar szobor és hasonlók, közepesen érdekes, inkább jelmezek. A földszint meg szinte teljesen divat de néhány JP3-as és hasonló cucc is volt. És a pincében meg horror cuccok, pl. a Bárányok hallgatnak teljes börtönfolyósója le lett ide rakva, Hannibál ketrecével és a többiekével is, elég hangulatos volt és még egy hasonló folyosó egyéb horrorrelikviákkal.
Innen átbuszoztam a Warner Bros stúdióba, kár, hogy előtte nem szóltak, hogy buszon nem adnak vissza és 1,5 dollár helyett 5 dollár volt a jegy, de legalább megyjeztem.
Itt kis vetítés majd a csoport egy nagyobb csoportos golfautóba került egy túlmozgásos guide-dal aki körbevitt minket a stúdióvároson. Ahol amúgy pont a stúdiókból mutatnak a legkevesebbet, talán pár külső helyszínt, de celebspotingoltam Conan-t és az aszisztenést, majd bevittek egy kellékraktárba, ahonnan a sorozatokat meg filmeket töltik fel, ha bármire szükség van, de amúgy régi filmekből is vannak elég jó prop-ok. Eztán következett a Batmobile garázs, ahol az összes eddigi Batmobile benn állt. Továbbkocsikázva beugrottunk a Lucifer sorozat egy jövő heti díszletébe, majd egy Harry Potter/Justice League kiállításra és a végén még a Jóbarátok és egyéb sorozatok stúdiójába is, ahol egy eper-banán turmixszal zártam a programot.
Namost nekem utána még a helyszínen lett volna programom, mert Conan a kedvenc talkshow host-om, ezért akartam menni mindig felvételre, de kiderült, hogy nem lesz több felvétel, mert formátumot vált. Aztán kiderült, hogy mégis lesz egy hasonló utolsó, amin végülis egy utazós show-jára vesznek fel nevetéseket, de ő is ott lesz és pont eznap lesz és lehet rá nyerni jegyet. Aztán nem nyertem, aztán mégis. Viszont nem lehetett csak úgy odamenni, hanem ki kellett menni a stúdióból, megkerülni a stúdiót (4 km), beregisztrálni a másik oldalon, onnan visszasétálni tömegbe (1,5 km) és így este már Conan-on ültem. Ami Japán utazós tematika, tehát attak japán cukrokat, adtak japános pólót, sapkát, majd volt egy idegesítő beszívott felszopó ember, aki szórakozott és embereket hívott le és persze, hogy engem is, de végül jött Conan, minden szegmens előtt elmondta, hogy mit kell tudni, majd vetítés, a végén meg még sütöttek hamburgert és aztán mehettünk haza, ami nem volt egyszerű, mert közbe bezárták a fényképezőm és az őr meg elment körbenézni a stúdióba, szóval majd egy órát vártam még és éjjel volt, mire hazaértem, de hát így kell igen durván aktívan kezdeni a kirándulást.

Október 25 - csütörtök LA
Reggel bementem a belvárosba, reggeliztem egy Subwayt a Bradbury buildingbe, ahol csináltam is pár képet, de csak az első lépcső tetejéig engednek be turistákat. Aztán el és átsétáltam a Secund street tunel-en, ahol megannyi film alaugjelenetét forgatták, majd fölötte elsétáltam a Disney Concert Hallig és mellette a Board múzeumig. Ide volt ugyan két jegyem is, de csak délutánra, így kénytelen voltam beállni a hosszú sorba és gyakorlatilag több időt is töltöttem a sorban, mint magában a múzeumban. Ami amúgy érdekes meg modern, de talán egy kezemen meg tudom számolni ami érdekes a többi csak festmény ami nem köt le. Az óriás szék meg óriás szobrok meg miniatúr realista szobrok és videó installációk érdekesek voltak, de hát hamar be tudom fogadni én az ilyet.:)
Eztán feltömegközlekedtem a Griffith Observatory-hoz, ami önmagában is cél volt, rengeteg filmet forgattak itt, jó is a kilátás a városra de főleg a Hollywood jelet kellett megnézni innen, mert máshonnan meg túl sokat kellett volna sétálni.
Szóval itt bolyongtam majd go home, ahol volt másfél-két órás szünetem és aztán visszamentem Uber-rel a Staples centerhez fényképező nélkül, mert azt nem engedték volna be. És hát Lakers meccs. Legfelső sor, így is drága, és még így is elég jól lehetett látni, azzal nem is volt baj. Amivel baj volt az a szék, egyszerűen miniverzió és nem hiszem, hogy ez felfelé csökken, tehát valószínű mindenhol ez volt és tényleg alig tudtam magam bepréselni és nálam nagyobb emberek is voltak ott, teljes nonszensz és amúgy is kicsi a hely, de minden Arénában, Pesten is kicsi a hely és ettől meg fáj a lábam, rosszabb még a repülőknél is. Node a meccs. Lehetett látni és nyertünk is, kicsit talán sok volt a szünet benne és talán nem is kötött le teljesen, de abszolút élmény volt. Utána meg kaland hazajutni, mert wi-fi alig, elterelések sok, de ez lett rosszabb következő napokon, úgyhogy ez még hagyján volt. Ismét egy elég aktív nap.

Október 26 - péntek LA
Úgy alakult, hogy ugye nem volt kocsi és sofőr, viszont a Los Angeles-i magyarok csoportban sikerült összeismerkedni egy kedves hölgyel aki némi készpénzért általam megadott útvonalon elvitt és kalauzolt.
Úgyhogy reggel felvettek, első körben elmentünk a La Brea Tar Pits-hez, ami egy természettudományi múzeum és egy mocsár fölé épült, ahol meg vannak mamutszobrok egy mocsártóban. Nem nagy szám, de azért érdekes. A múzeum egyik oldalán ledobtak, én átszaladtam, a másikon meg fel. Eztán következett a Fox Plaza, avagy a Nakatomi Tower a Die Hard-ból, sok mindent nem lehet látni, de hát mégiscsak ikonikus épület:) Innentől mentünk ki a városból és első körben megálltunk a Paramount Rach-nál. Sok régi western forgattak itt, újabban meg a Westworld-öt, pár utcakép, vonatmegálló és templom, szabadon bejárható, rajtunk kívül talán egy ember ha volt. És hát kb. utoljára láttuk, mert rá egy hétre porig égett.
Eztán mentünk ki Malibuba, első körben az El Matador State Beach-re, ahol szintén pár film már leforgott. Elég ködös volt az idő, de azért látványos partszakasz. Visszafelé Zuma Beach-nél is megálltunk pár Baywatch házikót nézni majd a Point Dume-nél, ami meg Vasember háza a filmekben, de amúgy egy vadregényes kis domb, szakadékkal, körbe lehet sétálni. Aztán Santa Monicán le lettem dobva. Itt végsétáltam a mólón, ettem japán hotdogot, de amúgy semmi extra nem volt, köd és tömeg. Megnéztem a Goliath c. sorozat szállodáját és bárját és jöttem haza és pakoltam be másnapra.

 Október 27. - szombat - LA-Vegas

Szóval reggel kiübereztem egy random utca random háza elé, mert elvileg ott vesz fel a busz és tényleg jött is sokkal később és azzal Las Vegasig utaztam csekély 4-5 óra alatt. Itt vadásztam egy lyft-et, azzal a szállásra mentem, ami a kínai negyedben volt, szintén airbnb, de családi házban. Gyors lepakoltam és visszamentem Vegas elejére a Welcome to the fabolous Las Vegas tábláig és onnan kezdtem el sétálni szállodától, szállodáig vég a Stripen. 1 dollárt el is játszottam, de amúgy inkább csak séta volt és közben be is sötétedett, a Bellagio-ig jutotttam, megnéztem a szökőkútas műsort aztán már léptem volna haza. Na innentől kezdődőtt a trükk. Mert lyft-tel mentem volna, ami olyan, mint az uber, csak néhol és néha olcsóbb pláne ha van 50 dolláros kuponod. Viszont wi-fi alig van a városban, ha van, az a szállodáknál van, de a szállodáknál nem vehetnek fel a lyft-esek csak az arra kijelölt helyen, de ott nincs wi-fi. Szóval berendeltem a kocsit, elmentem a helyre és offline várakoztam majd nem jött, majd vissza a wi-fibe és láttam, hogy törölték mert nem voltam ott és 5 dollár fee. Mondom hazudsz, hisz ott voltam. Na, ezt eljátszottam míg Vegasba voltam ötször, rémálom volt, aznap is egy órámba került míg végül Uber-rel hazamentem 3 dollár helyett 8-ért,de már nem érdekelt. Hozzáteszem, mindig ott voltam az adott helyen, hisz én wi-fi nélkül is látom, hol a pont és hol vagyok én és sehol senki.
SZóval késő este értem csak haza, másnap meg már hajnalban indulás messze.

Október 28. - vasárnap - Grand Canyon
A mai nap a Grand Canyon nap volt, kora reggel kivitettem magam az irodához ahonnan a busz indult majd elindultunk délre. Az út kb 4-5 óra volt, egyszer megálltunk egy boltnál, mert nem adtak piát meg reggelit, pedig elvileg az árban benne volt, majd még egyszer ebédelni ilyen büfé rendszerbe. Aztán megérkeztünk a parkhoz. Elvileg két megálló lett volna, de én meg még 3-4 ember ledumálta, hogy akkor mi inkább gyaloglunk A-ból B-be, adja meg azt a 3-x órát azt az alatt simán le lehet sétálni 4-5 mérföldet. Szóval ez is lett, a kanyon mellett vég van egy szépen kiépített út, ott pont át lehetett érni, még meg is lehetett állni pihenni meg nézni a kanyont, idő volt bőven. A kanyon meg szép, nem dobtam hátast és nem hűdenagy, de látványos azért. És túrának meg kitűnő, látvány vég emelkedő szinte semmi:)
Visszafelé ugyanaz a menet, csak itt már fizetős lett volna a vacsi meg nem láttam semmi jót az étlapon, úgyhogy olvasgattam majd kiugrottam a KFC-be azt ott vettem valami kaját aztán mentünk vissza a sötétbe, láttuk a kivilágított Hoover Dam-et majd kiugrottam egy randomszállónál és másodszorra már haza is vitt a fuvar:)

Október 29. - hétfő - Las Vegas
A tegnapi kitérő után folytattam Las Vegas felfedezését. Konkrétan visszamentem oda ahol tegnapelőtt befejeztem, vagyis a Bellagio-hoz, azon belül is van egy virágoskert félesége, szerintem művirágokkal pár giant szobor, olyan, mint Dubai-ban a Magic Garden csak kisebb. Sétálgattam tovább egész a Velence szállodáig, ahol a gondolák meg a Velence utca van bent majd újabb ugrással az Old-Vegasig vitettem magam. Azon belül is a Big Rig Jig-hez, ami egy kamionokból készített szobor, de igazából a környék tele volt jóféle szobrokkal és grafity-kkel, úgyhogy itt sétálgattam amíg be nem értem a Fremont street már emberek által is látogatott részére, itt volt Uber múzeum (vagy Lyft?) majd beültem a Hart Attack Grill nevű helyre egy hambira. Ez egyrészt arról híres, hogy 158 kg felett ingyen kajálhatsz (nem tudom eldönteni, hogy ez sajnos vagy sem, hogy nekem fizetnem kellett), másrészt meg orvosi tematika, tehát kórházi köppenyt adnak rád, ahogy beérsz. Aztán lehet rendelni burgert egész 8 húsosig, én 2 húsost rendeltem, de az is bőven elég volt. És ha jól értem, ha nem eszed meg akkor megvernek. Legalábbis többeket megvertek. Inkább megettem, csak krumpli maradt:)
Aztán átsétáltam a Golden Nugget hotelbe, mert ott van kiállítva a legnagyobb aranyrög, ami ennyit tud de hát ha már ott vagyok csak megnézem.
És kb. ennyi is fért a napba és még mindig volt egy felesleges Vegas-i napom másnapra.

Október 30- kedd - Las Vegas
Szóval sokminden programom nem volt, de nyitásra elmentem a Hollywood Car Museum-ba, amiről ugyan rosszakat is írtak, de nekem teljesen bejött, végre láttam Kitt-et, sőt kettőt és még egy csomó filmes autót, 90%-ban egyedül is voltam az egész múzeumba, azt csináltam amit akartam. Aztán ebédre a környék legjobb burritóját ettem, de igazából csak egy snassz reggeli burritót majd hazasétáltam. Délután meg pakolásztam össze talán boltban is voltam, de kb. ennyi, semmi különös, pihi.

Október 31 - szerda - Vegas - San Diego
Reggel kifejezetten hideg volt, én hülye meg rövidnadrágban, ráadásul nagytáskával és sokat kellett várni a buszra. Aztán hosszan le San Diegoba, útközbe semmi érdekes, max, hogy még a soffőr se tudta hol vannak a megállói, mert naponta változtatják és csak gps koordinátákat kap.
Szóval leértem délre, ettem egy burgert majd a szállásra mentem. Ami meg szintén airbnb, elég kis aranyos lakás, ráadásnak a lakás előtt medence meg jakuzzi. Előbbi persze hideg, utóbbi persze meleg, így azt választottam, de előtte még elsétáltam a boltba pár itókáért meg hátha látok valami Halloween-t, de utóbbi nem volt. Szóval kis jakuzzi és pihenés, felkészülés a másnapra.

November 1. - San Diego
Reggel elvitettem magam az állatkertbe. Elvileg ez a világ legjobb állatkertje, így mint állatkertgyűjtőnek régóta fájt rá a fogam. Hogy valóban az-e azt nem tudom, még mindig vannak rácsok, elég labirintusszerűen sok szintes, de mindenképpen az egyik legjobb. Kedvencek talán az óriásteknősők voltak, akik már akkor sem voltak picik, mikor száz éve megnyilt az állatkert. Szóval itt kóvályogtam csomót aztán ugrottam egyet és máris a USS Midway anyahajón voltam. Ez egy nem is olyan régen kiselejtezett anyahajó, amire meg amibe bepakolták a kiselejtezett repülőket. De igazából nem is ezek voltak az érdekesek, hanem a hajó gyomra. Szűk folyosók, termek, fogalmam sincs hány szinten, de óriásinak tűnt, ahogy egyik lépcsőn le, másikon fel, itt egy konyha itt egy szoba, itt egy posta vagy műhely, szóval abszolút érdekes volt. Utána megettem egy burritót, mert állítólag az is top itt San Diegoban, és hát jó is volt, de lehet nem kell minden kategóriában legjobbakat kikiálltani. Asszem más már nem is volt, hazamentem és pihiztem tovább.

November 2. - San Diego
San Diegoban amúgy valószínű nincs sokkal több, mint amit tegnap megnéztem, így ma egy kicsit messzebb merészkedtem, ami az uber számláján is látszott, így La Jolaba mentem, ami lehet, hogy SD része, de csak, mint LA-nek Malibu, szóval messzebb van a tengerparton. Ami egy elég szép tengerpart, inkább sziklás, de nem is ez a lényeg, hanem a fókák. Mégpedig elég sok fóka és nem távol és elkerítve, hanem teljesen elérhetően. Persze azért ne simogassuk, de ott vannak, nagyrészt fekszenek és lustulnak, néhány harcol, néhány uszkál, de 90% csak fekszik, teljesen aranyosak. Szóval itt sétálgattam fel és alá majd elvitettem magam a szállástól 2 km-re lévő Wall Mart-ba, hogy nagybevásároljak, ami igazából sikerült is, mert lett véve egy nadrág meg egy pulcsi és bánom, hogy nem vettem többet de nem fért volna be, meg némi vásárfia.
Aztán már csak pakoltam meg jakuzzi, hisz másnap irány haza...

November 3. San Diego-LAX
Szóval másnap kényelmesen felkeltem, kimentem a buszhoz a busszal elmentem Los Angelesbe, onnan a FlyAway busszal ki a reptérre. Beálltam a hosszú sorban majd a sok magyar susmorgásból értesültem, hogy nem megyek én sehova. Mert a LOT el se repült Varsóból, így innen se fog. Aztán kiderült, hogy más gépre se tesznek át, mert az drága, sőt holnap se megyek el sehova, sőt holnapután is csak éjjel, mert csak és nincs választási lehetőség.
Nyomtattak pár vouchert és elmentem a szállásra, ami a reptéri Hilton volt. Persze a voucherek sem voltak jók, a szállást is elnyomtatták, egy napra kaptam két szállást, nem két napra egyet, de ezt elintéztem recepción, de a kaját is mind másnap lejáróra rakták, így utolsó napra már semmi nem maradt volna. Oké, amúgy sem lett volna semmire se elég, de így két és fél napi kaját már be lehetett osztani másfél napra egy plusz vásárolt étkezéssel. Szóval kimentem a medencerészleghez, pancsiztam a gyerekekkel majd jakuzziztam, összeállítottam a vésztervet, mert így két és fél nappal később értem csak haza, így elég sok mindent kellett intézni.

November 4. LA
Szóval még mindig Los Angelesbe kényszerűltem, de mindentől távol, tiszta ruhák nuku, pénz nuku. Ami egyedül közel volt az Venice Beach, ami annyira nem érdekelt amikor Santa Monicán voltam, hogy kicsit sétáljak, de hát most több időm volt, mint kellett, így buszra szálltam és kimentem. Ide sportolni járnak ki a népek, gördeszkások, kosarasok, teniszesek, testépítők. Sétálgattam ide-oda, de igazán nem kötött le, úgyhogy az utazással több idő ment el, mint az ott léttel. Innentől újra pihi a szobában és a medencében:)

November 5-6. LA és go home
Szóval ma már hazamehettem, de csak este 22 után, viszont a szállást el kellett hagyni már 12-kor, nagyon meg volt ez szervezve. Szóval délelőtt próbáltam időt húzni, jakuzzi és társai, aztán délkörül elindultam egy nagy körútra a környéken. Elég ipari negyedben voltam így ott sétálgattam, a fő célpont a Randy's Donut volt, ami kimaradt a korábbi LA-s napból, hát most meg tudtam nézni meg kostolni és finom is volt nagyon:) Aztán még ebédeltem, bevásároltam, néztem a gépeket a reptér mellett, aztán kimentem a reptérre, vártam végtelen órákat és valamivel kényelmesebben de kedd éjjel már hazaértem vasárnap délután helyett. Kis jatlag, de amúgy nagyobb gondok nélkül meg lett úszva a kaland és pár napja jött is az értesítés, hogy majd küldik a következő repjegyem árát, szóval ha úgy vesszük a legjobban fizetett munka volt a Los Angeles-i túlóra a Hiltonban.

A nyár elszállt, amúgy se kedvelem, de elkezdtem szervezni az USA part 2-t és belefutottam jópár csapdába, eléggé átvertek, aztán még meg is fenyegettek, de valószínű sikerült lelépnem a lehetséges mentálisan beteg útitársaktól, ellenben csomó kötelezettségem lett és így kénytelen leszek megcsinálni az utat jóval drágábból, jóval kevésbé látványos módon, mint egyébként, ami kész anyagi csőd, főleg, amikor jó lenne másra is a pénz és Viktorka lehet kirúgatja a hivatal nagy részét pedig már így is a fele elment. Nem beszélve arról, hogy mi lehetett volna belőle, ha pár héttel később foglalom le a jegyet és mással.

A mással, meg voltunk alpakkákat nézni a hétvégén, mint új egyik kedvenc állatot és emellett is kb. az év legjobb hétvégéje volt és ez még csak a kezdet.

Folyt.köv. ha hazaértem épségben:)

Mivel amúgy Amerika már tavalyról finanszírózódott plusz pihenés és nyaralás semmiképp sem szerepelt benne, plusz mert mással megbeszéltem, aztán meg nem lett belőle semmi, plusz mert láttam egy jó képet és kiderült a környéken más is van, így alig egy héttel Amerika után indultam törökbe.

Nulladik nap

Szóval ez a Dalaman régió, tengerpart, de itthonról nem repül oda még semmi, csak a szlovákoktól meg a németektől, angoloktól, így átszállással mentem, délkörül indulva, este érkezve, tulajdonképpen semmi jelentős dolog nem történt.

Első nap - Fethiye - Kayakoy

 Reggeliztem, de elég szegényes volt, de ez maradt végig, Törökország nekem gasztróban egyenlő a nullával, reggeli nem nagy választék, de ebédekre sem nagyon tudtam vadászni semmit, kajálda se nagyon volt a közelben, de ahol volt is, max a tűrhető szintet érte el. Nem úgy, mint pl. Görögország.
Node reggeli után gyalogosan elindultam az óváros felé nagyrészt a part mentén. Reggel még nem volt senki, de meleg már ekkor is volt. Az óváros felett domboldal, azt másztam meg, mert Fethiye-ben ókori sírok voltak, olyan mint Petra csak kicsiben és tömegével. Szóval azt megnéztem majdnem közelről, majd tovább másztam felfelé mert egy vár is van a város felett. Útközben tűzöltókat láttam akik kecskét mentettek, az is érdekes volt. A kecskés hegyen meg a vár én meg egyik oldalról kerültem, másik oldalon felmásztam majd le a hegyen, de szerintem az nem egy út volt, mert rendesen kellett parkour-ozni és egy kertben kötöttem ki. De azért valószínű más is ment már ott lent. Kb. ennyi program lett volna aznapra, de mivel szombatra esőt mondtak, így előre hoztam egy napi programot és kerestem az óvárosban egy dolmus-t, ami elvit Kayakoy-ba a szellemvárosba. Ez kb. fél órára feküdt, mert kerülővel mentünk, belépőt is kellett venni, majd mindenki arra mászkál, amerre akar. Szóval ez egy elhagyatott város, amit nem oly régen hagytak el, ellenben már nagyon régen építettek, tele 15-17. századi templomokkal, de nagyrészt egyformának tűnő tető nélküli kőházmaradványokkal, de abszolút érdekes és látványos. Itt mászkáltam kb. egy órát majd jöttem is vissza a dolmus-szal, aztán még nekem egy óra gyaloglás volt a szállásig visszajutnom, ahol viszont már várt a medence, ami nagyon jól esik a forró izzadságos poros napok után.

Második nap - 12 sziget

Szóval alapvetően a 12 sziget keltette fel a figyelmemet, jó légi képeket láttam, amik meg sokszor jók, csak az ember nem madár, alulról meg már nem olyan szép, de csalinak jó.
Reggeli után tehát felvett egy már telinek tűnő magánautó, kivitt a kikötőbe aztán elment. Én meg felszálltam egy hajóra, aztán kiderült,hogy ez a jó hajó, beszedtek pénzt, aztán még több pénzt, mert rájöttek, hogy amúgy a neten foglaltam, az meg drágább. És aztán egész napos hajókázás, bár nem volt 12 sziget, csak 3-5 szerintem:) De a lyukas szigetnél voltunk, ott egy jót fürödtem is, innentől tőlem be is fejezhettük volna, mert hát megvolt a hajó meg a fürdés, de valamiért random helyeken megálltak 45 percekre, pedig sem nem szép volt, sem nem akarok fürödni fél óránként, de azért elvoltam, max olvasgattam az árnyékbe a hajón.
Aztán vissza a városba onnan meg a szállásra, de egyrészt mert nem volt meg a km-em, másrészt mert a közelben nem volt kaja, így 2-3 km-t még sétáltam némi betevő falatért, némi medence és ennyi.

Harmadik nap - Tlos Saklikent

Úgy találtam ki, hogy mivel két település két szállójában szerettem volna lakni, hogy a fakultatív felvesz reggel az egyikbe és a másikba rak ki, így nem kell taxizni meg hasonlók. Ez így is lett, bár a 8:45-ös találkáról éjfél után írtak, hogy az legyen 8:15, de mivel korán keltem így nem volt gond, kiálltam az út mellé, aztán persze nem jött senki csak 8:50 után, akkor is egy taxi, pedig nem azt vártam, de aztán az elvitt a rendes kiránduló kisbuszhoz és azzal mentünk tovább.
Első állomás Saklikent volt ami Európa második leghosszabb kanyonja, de Ázsiában, az első meg Krétán volt ahol tavaly voltam. De ebből nagyon látni nem lehetett semmit, mondták, hogy egy km-es szakasz járható de az inkább volt 200 méter viszont az tényleg szépen ki volt építve és maga a kanyon is szép volt, de hát nagyon rövid. Onnantól lehetett volna még vízben folytatni az utat, de az is 1 km, ami lehet szintén 200 méter én azért nem eksönmeneztem, bár így meg nagyon hosszú volt a várakozási idő. Utána felmentünk egy különleges étterembe, ahol egyrészt adtak egy csirkesaslikot, szóra se érdemes, másrészt viszont hangulatos volt, mert egy halnevelőtelep volt, mindenütt víz, halak, vízesés, teknős ésatöbbi. Innen Tlos-ba mentünk, ami meg egy romváros meg temetkezési hely de van itt színház meg minden és nagyon jól néz ki, a várba fel is lehetett mászni, onnan meg le és hát kb. ennyi volt a nap. Ez utóbbi megért egy órát, a másik egy felet, de nagyon szét volt húzva, sajna a fakultatív programok mindenhol ilyenek, ez a kocsinélküliség átka.
Szóval aztán már Ölüdeniz-be raktak le, ahol a hegyen volt a szállásom még a kocsi se ment fel, mert leérne az alja, úgyhogy még mászhattam meg a hegyet csomagokkal, de utána jöhetett a medencézés egyedül kiskólával nézni a hegyet és a völgyet, na az már úgy hangulatos volt:)

Negyedik nap - Le a strandra

Szóval reggeli után levitettem magam a strandra mert ez a szálloda opciója volt. Ott császkáltam, de kiderült, hogy a jó strand fizetős, az meg elveimmel ellenkezik, ha ott van mellette a sima ingyen, így inkább ott fürödtem, bevásároltam és egy török étteremben kajoltam, de nem ért az se semmit. Aztán elindultam felfelé de meggyőzőtt a taxis, hogy ócsón felvisz a hegyre és lőn az. Onnantól is pihi meg medencézés.

Ötödik nap - Elmossa az eső és haza.

És az időjárásjelentés nem hazudott, szombaton valóban esett az eső, nem is kicsit. Mivel az étterem/medence rész nem az épületnél van, hanem kicsit arrébb, viszont reggelizni kell, így autóval vitték az utasokat ezen a kb 1-200 méteren, de így is szétáztunk. Szóval program nuku, bepakoltam, sorozatoztam, olvastattam a szobába esőfüggönnyel elválasztva mindentől. Késő délután állt csak el, akkor azért megcsináltam a medence-vacsi kört, szóval nem volt ez olyan rossz. Főleg, hogy korán le kellett feküdni mert másnap már négykor jött a taxi. A taxiban meg én egyedül, amit furcsáltam, mert mégiscsak 65 km és 2000 ft, de hát végülis ennyi az ennyi, persze jó korán értem ki, így ott is várhattam, simán lehetett volna még egy órát aludni (mondjuk úgyse tudtam ezt se kialudni), majd ugyanúgy vissza, ahogy ide és véget is ért.

Bár az elmúlt hónapok sem teltek történés nélkül, de nagyrészt a lakásban  voltak kisebb átalakítások meg túlságosan említésre nem számottartó programok.

Node tavaly augusztusban egy Error Fare-nak köszönhetően vettem New Yorkba egyegy jegyet 52 ezerért idén májusra így lassan ennek is eljött az ideje.

Nulladik nap - Go New York

Szóval a jegy olcsó volt és annyira nem is rossz, de nem közvetlen, hanem Torontóban át kellett szállni. Repülés előtt még átrakták az időpontot is az első jegynek, így lekéstem volna a másodikat, ezért fel kellett hívni valami pakisztáni csávót és átrakatni azt is egy órával későbbre. Node odefelé tűrhető volt a repülés, nem volt padtárs, elvoltam magamban, semmi extra. Torontóban szinte csak arra volt idő, hogy átfussak a csatlakozásra, közben újra ellenőrzés, pár kérdés a határőrtől és már lehetett is tovább repülni. Mint kiderült ez volt az ellenőrzés, mert az USA-ba már senki nem állított fel, felvettem a csomagot és kisétáltam. Fel a buszra és irány a szállás, ami meg Queens-be kb 25 percre volt egy kínai családnál Airbnb-ben. Pici szoba, kihúzható kanapé, de amúgy teljesen rendben volt.

Első nap - Manhattan

 Bár sokat nem aludtam, de az alvásom amúgy sem túl jó, így korán felkeltem, gondoltam minek várakozzak a szobába inkább nagyobb ráhagyással érkezem az első programra. Ígyhát Queens-ből bemetróztam Manhattan-be, sétálgattam egy parkban majd elsétáltam a 30 Rock-hoz, ahol épp valami melanóma napot ünnepeltek és vártam vagy egy órát a földszinten sétálgatva, hogy a 8:20-as csoport elinduljon. Szóval az első program az NBC Studio Tour volt, amire én mentem meg egy csoport nyugdíjas, gondolom ők se tudtak aludni. Kaptunk kitűzőt, levetítettek egy kisfilmet majd körbe sétáltunk jópár emeleten és jópár tévéstúdión, híradós, SNL és Tonight Show stúdió is volt benne, ahogy működés közben is lehetett nézni mit varázsolnak a keverőpultok mögött az emberek egy reggeli műsorban. Innen épp, hogy leértem és már mentem is fel a lifttel a Top of the Rock-ra, ami úgy gondoltam pont jó lesz a magasról lenézős programra. És jó is volt, lehetett volna tisztább idő, de így is be lehetett látni az egész várost.
Aztán elkezdődőtt a sétálgatás részben célirányosan, részben elveszősen, de elnéztem a Times Squere felé, benéztem a Hershey chocolat world-be, elsétáltam a Chrysler Buildingig majd az Empire State building-ig (semmi értelme magas házak közelébe menni:), benéztem a Target-be, az épp megszűnő ToysRUs-ba, mert vadásztam némi Jurassic World-ös cuccokra, de nem volt találat. Ebédeltem a Shake-Shake-be, ami egész jó volt. Pihenőztem a Flatiron Building előtti parkba, elsétáltam a Forbidden Planet-ba, de nagy csalódás volt az aligválasztékkal. Majd jött egy nagyobb szakasz a Jóbarátok házig, de meglett az is. Majd metró és irány a Szellemirtók tűzoltóállomása majd onnan a Charging Bull ahol viszont már tömeg volt és úgy ellepték, hogy semmit se lehetett belőle látni, itt már kezdtem besokalni a tömegtől. Azért a bika melletti MIB épületet még lefotoztam és felszáltam a Staten Island Ferry-re.

Ez ingyenes komp és jól lehet látni róla a Szabadság szobrot, így mentem egy kört majd irány haza. A végeredmény egy igen nagy séta, 28 ezer lépés, 21 km és másnapra egy begyulladt talp a szar cipő miatt.

Második nap - Washington

 Második napra tönkrement a lábam, így már nehezebben lépkedtem, erő és akarat megvolt, csak hát minden lépés fájt. Ettől még korán kelés majd bemetrózni Manhattenbe onnan pedig Megabus-sal le Washintonba. 4 óra busz, 10 dolláros jegy, szóval olcsón megúsztam. Hetekkel előtte berendeltem egy vezetést a Kapitóliumba már csak oda kellett érni, de szerencsére az közel van a pályaudvarhoz és akkor talán még tudtam is szaladgálni. Szóval itt átvettem a jegyet meg hosszú sor, rövid mozi és aztán megmutatták a kupola alatti termet meg az az alatti termet meg az az melletti termet és abszolút érdekes is volt ezt látni, bár talán jó lett volna valamit a parlamentális rendszerből is. Aztán elindultam a mezőn, mert Washintonban kb. minden érdekes a Kapitólium és a Lincoln Memorial közötti mező mellett, mögött, rajta van. Volt itt botanikus kert, a Smithsonian űrhajós részlege, a tű középpen, a Fehér ház távolabb majd a Lincoln Memorial fel a lépcsőn, el az Eistein memorialhoz és kb. eddigre már tényleg halálomon voltam. A tervben még sokminden lett volna, de mondom nekem most szünet kell és fuvar, viszont ugye nincs net, így gyorsan vadásztam egy már zárva lévő fánkozót ahol nem kapcsolták le a wi-fit és berendeltem egy uber-t. Ráadásban most olyat, hogy nem csak én utaztam, hanem bárki még és vettünk fel út közben embereket meg dobtunk ki, szóval hosszú volt és forgalmas, de egy távolabbi Wal-Martnál ledobtak mert itt is vadásztam volna Jurassic World-os cuccokat de nem voltak ellenben vettem pár üditőt meg édességet meg hasonlót az útra, ami kb arra volt jó, hogy mostmár 10 kilóval többet cipelhettem a következő 30 órában. Innen egy hosszú séta, útközben egy Wendys majd el a szállásra. Ahol nem működött a kapukód, amit kaptam, de szerencsére jött 10 perc múlva egy másik Airbnb-s aki tudta az új kódót amit velem elfelejtettek közölni és így bejutottam a lakásba. Itt nem is talákoztam a házinővel, elfoglaltam a szobám, fürdés, alvás kb.

Harmadik nap - Philadelphia

Másnap reggel kipróbáltam az Ubernek azt a verzióját, hogy tömegbe megyünk, viszont nem onnan indul, ahonnan én akarom, de a közelből, ami pontosan 20 métert jelentett és vagy 2 dollárral kevesebbet, szóval tökjó. Ki az állomásra, onnan meg el Philadelphiába ami kb fél úton van a két város között.

Itt aztán első utam a Rocky szoborhoz vezetett, ami a múzeum mellett van, ahova felfutott a lépcsőn és a lépcső tetején még Rocky lábnyom is, szóval nagyon ráfeküdtek a témára, bezzeg az AIDS-es filmről semmi plusz szobor vagy valami. Ettől nem messze volt egy régi börtén, ahova már a neten megvettem a kuponos jegyet. Elvileg ez az első olyan börtön, ami alapján a többit csinálták, romos, de azért bejárható és külön AlCapone cellája is megtekinthető ami ugyanolyan, mint a többi csak pár régi fancy bútort is raktak bele. Szóval itt végsétálgattam azt hívtam az utolsó Übert mert a 4-6 km-es szakasz most nem fért bele a lábamba ami továbbra is fájt. Szóval be a belvárosba, megkerestem a leghíresbb Philly Cheesstake helyet, hisz kb ez meg Rocky amiről híres. Ezt megettem, de nem sokat ért, majd átsétáltam megnéztem a Liberty bell-t, neteztem kicsit valami légkondis múzeumba, benéztem a minden 5 dollára alatt boltba (ettől még 5 dollára egy kis zacsi csoki, ami sok) és vártam a busz amivel mentem vissza New Yorkba majd Queens-be este.

Negyedik nap - Central Park

Szóval megint kora reggeli kelés és be Manhattenbe és fel Harlembe. Itt egy rövid séta a Luke Cage barber shop-jához, ami csak egy sima épület:) Innen kis buszozás/séta combo a Guggenheim-hez, de még zárva volt, pedig benéztem volna a hallba. Aztán be a parkba és sétafika mindenfele. Sajna a Belvedere kastélyt renoválják azt nem láttam, de maga a park tetszett, egyrészt nagy, másrészt abszolút változatos, van ahol teljesen labirintus szerű, van ahol tágas, csomó tóval. Átértem a túloldalára de a Natural History Museum-nál akkora sor állt, hogy végülis nem mentem be, hanem tovább mentem és a leghíresebb olcsó hot-dogosnál megebédeltem (semmi extra kb. IKEA-s) majd vissza a parkba a Dakota Building-nél. Sétafika a Mall-nál, ahol valamit forgattak is, meg rájöttem, hogy a nappalimban lévő festmény pont ezt ábrázolja. Kiértem a Plaza Hotel-nél és eltömegközlekedtem egy anyahajóhoz. Mert ilyen is van a kikötőbe, telezsúfolva egyéb okosságokkal, de azért még kuponosan is drága lett volna én meg sánta, így végülis nem másztam meg, csak kívülről körbefotoztam. És el is eredt az eső, így visszamentem Queens-be pihizni.

Ötödik nap - Maradék

Kvázi utolsó napra több verzió is volt, ahogy kb. az összes napra, de mivel hétfőt túlvállaltam és mégis kimaradt belőle, így Alsó-Manhatten-nel kezdtem. Pontosabban volt ott egy Court House, ahol sok jogi filmet forgattak, annak a lépcsőit néztem meg, aztán a Városháza lett volna, de az le van kerítve, szóval azt csak megkerültem meg ettem valami péksütit, hogy az utcai árusok is ki legyenek próbálva. Aztán átsétáltam a Brooklyn-hídon. Talán ez is volt a nap fénypontja, kb 2,2 km a parti szakaszokkal, de nagyon szépen ki van építve és tömeg sem volt. Brooklynban aztán megkerestem a Target-et, mert előző nap rendeltem pár cuccot online, mert amúgy kereshetem, úgysem kapni semmit ami kell, egyik áruházban sem, online személyes átvétellel már igen. Szóval beszereztem amit akartam aztán vissza Manhattenbe. Konkrétan a Roosewelt-szigeti libegőhöz, amivel átlibegtem a szigetre. Kis sziget de bejártam, mert egy pestis kórház rom van az egyik végében, de igazából az csalódás volt még rendes képet se lehetett róla lőni. Innen aztán átmetróztam egy White Castle étterembe, hogy ez is ki legyen lőve, de ennél szarabb burgert én még nem láttam, hajszálvékony húsokat raknak az amúgy miniburgerekbe, mondjuk így érthető, hogy általában tucatjával veszik. Innen még elsétáltam egy Seven Eleven-ben, mert láttam óriásplakáton, hogy limitált Deadpool-os gumcikukorjuk van nekem az meg kell:) De tényleg mindenért kilómétereket kellett sétálni. Viszonylag korán haza is értem és aztán pihi az utolsó nap előtt

Hatodik nap - MIB és hazafele

Előző nap végefelé elromlott az idő és ez maradt mára is, szóval csepegett az eső, de még volt egy dolog a listán, így ugyanúgy elindultam reggel. Ezúttal viszont nem be Manhatten felé, hanem maradtam Queens-be és nagyrészt gyalog, néhány megállót busszal de elmentem a Flushing Meadows parkba. Itt világkiállítás volt annó, amúgy egy szép nagy park, távol minden tömegközlekedéstől viszont a közepén van egy óriásglóbusz ami egyrészt nagyon jól mutat másrészt az UFO-kkal együtt a MIB filmben is szerepel, nomeg nincs is nagyon más látnivaló Queens-ben, mivel Pókember nem igazi, így ezt azért mindenképpen meg kellett nézni. Mégha el is kapott aztán a vihar és egy fa alatt fagyoskodtam majd még esőbe visszaindultam, szóval eléggé eláztam. Aztán vissza a szállásra, ki a reptérre. Itt összefutottam Ganxtaval, persze ő erről nem tud, de aztán kiderült, hogy koncerkörútaznak és pont mögöttem ültek Torontóig. Ott viszonylag sok idő volt, ráadásul egy órát késett az indulás mert nem lehetett lehúzni a wc-t, ráadásul vég ültek mellettem, ráadásul sikítozó kisgyerekek a közelbe, szóval nem volt kellemes a visszaút. Előző nap berendeltem már egy taxit, mégha a pénzem bánja is, de sántán nem cipelek csomagokat. Aztán majdnem egy hét munka-pihi és jön a következő utazás, de az már egy új blogbejegyzés:)

Az év eleje kicsit zsúfolt volt, most elösszőr a január sem tűnt túl hosszúnak, részben mert ezeregy munkát vettem át és minden nap csak magamat próbáltam utolérni, részben mert a lakásban is némi látszólagos felújítást abszolváltam, nagyrészt átrendezés meg felületi kezelés, pár új bútor, stb, de alakulgatunk.

Közben meg már tavaly le lett foglalva a Kanári-szigetekre egy út így azt is intézni kellett, ami már februárra esett és nemrég tértem róla vissza.

0. nap - Vasárnap

Sosem érdekelt a Kanári-szigetek, szerintem nem szép, nincs ott semmi, teljesen felesleges odamenni. De mivel azért melegebb volt, anyagilag jól jött ki, mert amúgy is az egyik legolcsóbb hely, így beadtam a derekam.
Viszont még mindig messze van, sokallom már az öt óra repülést is. Repülés után Fuerteventurán felvettük a bérelt kocsit és a szálláshoz mentünk. Vég esett az eső és még sötét is volt, az apartmant nehezen találtuk meg mert nincs címe és közvilágítás sincs, így volt egy kis kavarás, de végülis megtaláltuk és első Airbnb-s élmény is megvolt, maga az apartman meg a hozzáállás meg csillagos ötös.

1. nap - Hétfő.

Mai nap volt a hosszú és irány dél. Vagy előbb nyugat, Ajuy a fekete part. Az idő elég rossz volt, a part viszont így üres és szép, nagy hullámok, fekete homok, mi kell több.

Innen aztán lementünk teljesen délre, konkrét célpont a teknős-bölcsöde volt, de igazából 4 nagy teknőst lehetett látni két medencébe és annyi, viszont akkor már skeepelték a lányok, hogy a hegyi úton nem mennek szép partot nézni, mert kocsiból de szép a strand. Aztán meg lett győzve a sofőr, hogy van különlegesebb part is, így Sotavento Beach-re mentünk, ami meg egy laguna, szóval nagy terület 20 centis vízzel aztán újabb part és a tenger. Itt már lehetett napozni és a vízbe is bemerészkedtünk. Ja és még amerikai mókusok is voltak a parkolóban.
Innen hazafelé vettük már az utat, pedig tényleg sajnáltam, hogy kihagytuk Cofetet is, Costa Calmát is és az állatkertet is.
Este még sikerült bevásárolni logikátlanul sok joghurtot többe között, aztán még sikerült elveszni a sötétben, de végül hazataláltunk.

2. nap - Kedd

Az idő ma se volt túl jó, nagyon fújt a szél. A közeli Corralejo Nemzeti Park-ba mentünk, ami igazából annyit jelentett, hogy mentünk 8 percet a a főúton, aztán lehúzódtunk két helyen az út mentén és a dűnék között sétálgattunk, de nem volt rossz.

Az északi nagyobb városkában tankoltunk, a lányok piacoztak, aztán ebédet és strandot keresve átvágtunk nyugatnak El Cotillo-ba, de igazából nem volt túl jó strand, inkább szörfparadicsom, viszont visszafelét találtunk egy burgerest, ahol tudtunk ebédelni.
Tegnap reggel meg ma este is kimentünk még a szállástól közel eső part felé, ahol egy romos épület volt, ami nekem vonzó, meg sziklás semmitmondó és amúgy távoli part, ami senkinek semmit nem mondó, de legalább a lépésszám meglett ezen a napon is.

 3. nap - Szerda

Mivel alapvetően nincs semmi egyik Kanári- szigeten sem, de ha az összeset egybevesszük, vagy legalább kettőt, akkor azért el lehet tölteni pár napot, így ma már mentünk is tovább Lanzarotte-be. Komp közel volt, a másik sziget szintén és bár nagy vihar volt, de azért haladtunk. A lányok ebédeltek egy kis étterembe, addig én lefotóztam egy hajóroncsot majd mentünk a szállás felé.

Azt még könnyen meg is találtuk, de aztán jött a zavargás, merthogy kulcsot nem hagyott a házigazda csak kapukódót, azt beütöttük, nem történt semmi. Szomszéd néni kijött segíteni, de ő sem talált kulcsot, a kód neki sem működött. E-mail/chat/telefon, az a kód a kulcs. Merthogy ők nem beszéltek angolul, mi nem beszéltünk spanyolul, így nehéz is volt. Végül odajött a csávó mert a közelben dolgozik és mintha mi lennénk a hülyék lefeszegette a beengedő alkalmatosságot és ott volt benne a kulcs, mert az nem kapuzár volt, hanem csak egy kapudoboz amiben kulcs van. És ezt nekünk tudnunk kellett volna. Még a szomszédja sem értette meg pedig egy nyelven beszéltek, csak mutatta mindig, hogy hülye ez az ember. Na, mindegy, bejutottunk végül és maga a ház rendben is volt.

4. nap - Csütörtök

Ma egy vulkánmezőn kezdtünk. Konkrétan a sziget harmada ebből áll, de itt lehet a legjobban látni. Odafelé még egy hegyre felvezetett a GPS meg láttunk egy szeles partot és itt a láván egy még szelesebb és hullámosabb sziklás partot.
Eztán a Timanfaya Nemzeti parkba mentünk. Hossz kocsisor várakozott, aztán meg túl veszélyesnek tűnően közlkedő buszokra lehetett szállni, így Tündi le is mondta a buszozást, mit buszoztunk körbe, ami egyrészt tényleg különleges látvány volt, másrészt nem lehetett fotozni, hisz nem álltunk meg, így olyan, mintha meg se történt volna:)
Hazafelé még megálltunk az út mellett, mert jóféle sziklaformációk voltak, amit már idefele is láttunk majd a kaktuszkertben folytattuk a napot. Itt a kaktusz-burger kimaradt, mert nem tudták volna hagyma nélkül adni, viszont talán ennyi és ilyen szép kaktuszokat még nem láttam egy helyen.

5. nap - Péntek

A lányok igazából nem akartak csinálni semmit ott kint, csak feküdni a napon, mikor közöltem, hogy akkor most feküdjenek 11-ig nem csinálunk semmit, akkor meg menni akartak, így elmentünk a közeli kilátóhegyre a Mirador del Rio-ra, körbenéztünk meg le. Aztán ők elmentek cigit vásárolni, én meg maradtam a Cueva de los Verdes barlangnál, ami egy lávabarlang, ilyenbe még talán nem is voltam, többszintes, nem rossz mulatság.
Aztán mivel másnapra tényleg csak feküdni akartak, ezért elmentünk egy közeli városba, aminek strandja van meg a sziget legjobb pizzázója és mivel nemzetközi pizza nap volt, így egy pizza le is csúszott, bár ettem már jobbat is, de nem volt rossz. Hazafelé még megálltunk egy part menti községben, ami mellékesen a nudistáké, így tele volt lengő pöccsel, viszont teljesen érdekes természetes sziklamedencékkel is, így érdemes volt megállni.

6. nap - Szombat.

A csajok mostmár tényleg csak feküdni akartak, hát én is feküdtem csak nyilván nem a napon, de azért persze séta a parton, fürdenipróbálás, boltbamenés, összepakolás, ilyesmik belefértek.

7. nap - Vasárnap - Go home

Másnap aztán elindultunk a komp felé. Útközben még megálltunk az El Golfo-nál a tengerparton, ahol egy zöld tó van, de a lányok már fel se sétáltak valamint a pár km-rel arrébb lévő Los Hervideros-nál, ami megy egy lávamező és a tenger találkozásánál lévő sziklaformáció, barlangokba ömlő óriáshullámokkal és hasonlókkal.

Aztán komp, kis séta még Fuerteventurán, hogy a még szükséges hütőmágnesek meglegyenek nekik, nekem meg a km-em, aztán gond nélkül befejeztük a szigetet, hosszú várás a reptéren, nagyon hosszú repülés hazafelé és a hidegben még szintén egy másfél óra, míg hazakeveredtem hajnalban. Összeségében viszont tényleg problémamentes utazás volt, az idő lehetett volna jobb, a programokban lehetett volna még picit rakni, a kanári kb. azt tudta, amit vártam, talán picit többet, de magamtól valószínű nem mentem volna, a hosszú repülés meg egyre megterhelőbb.

Véget ért ismét, talán nagyon gyorsan is egy év. De milyen is volt? Hát kb. semmilyen. Mondanám, hogy kényelmes semmilyen, de még az sem teljesen igaz, bár kipróbálnék egy olyat is.
Munka fronton elkezdődtek a változások, általános lejtmenet, a többség már elhagyta a gyárat, a maradék marad és remél, de sok pozitív előrejelzés nincs, munka mennyiséget mindenképp duplázni kell majd 18-ban, úgyhogy valószínű jövőre erről kell írni.
Persze azért egyenlőre még javadalmilag nem elég (bár lehet ez is változik icipicit), így azért mostmár statisztálás mellett koncerteken is vagyok hosstess, igaz ez sem a pénzért teljesen, de hát snassz is lenne pénzért dolgozni, jobb ha több dolog egybevág.
Magánéletben volt is változás, aztán nem is lett, ahogy a súly, ez is visszatér az egyensúlyi állapotban általában év végére.
Utazásügyileg év elején munka ügyben voltam Luxembourg-ban, részben számít, mert azért jártam a városban meg azon kívül is. Tavasszal szülőkkel Izland 2-ztem, ami már körtúra volt és bár rengeteget veszekedtek, ami rányomta a hangulatát az utazásra (majd a nyaram hangulatának rontását is szülői helyről kaptam), de ettől még a túra jó volt, majdnem mindent láttam már így, ami érdekelt Izlandban.
Nyáron voltam Porgutáliába, ősszel meg Athénban, Krétán és Szantorinin, de igazából ezek mind B tervek voltak, minimálisan vonzottak, többet költöttem rájuk, mint amennyit szerettem volna és igazából egyik sem volt teljesen kielégítő, bár azért voltak élvezetes pillanatok és nagyon szükségem is volt a kiszabadulásra, de lehet hosszabb és távolibb hely kell újra, bár a hosszú utazást meg még mindig nem kívánom. 
Persze itthon is voltak utazások, a városban mindenképp, de voltunk Észak-Magyarországon és a Tisza-tónál is, de ettől még barátilag stagnáló leépülés van, általában évente ha párszor, ha találkozom velük, de hát erre van igény, még jó, hogy néha vannak új emberek is, ha csak ideiglenesen is.
Szóval ennyi, semmi extra, így még mindig Izland a fénypont.
Jövőre se várok többet, valószínű tényleg több lesz a munka, valószínű néhány felújítási pont belefér majd a költségvetésbe és hát Kanári-szigetek és New York már ki van fizetve és ezek még mindig nem a nagy utazások, aminek a konkretizálása meg még várat magára.