Persze lehet, hogy csak pár év, hogy minden év triplán számítson, vagy még többnek, hisz minden veszélyt az ember akkor sem tud kiküszöbölni, ha egyedül él és még nem is öreg, de tény, hogy már 2016 is duplán számít, ha visszatekintve rövid is volt

Ez az év a minden tönkremegy alcímet is kaphatná. A felsorolásból biztos kimarad, de talán elsőnek elromlott (leejtetem, én vagyok a hibás, tény) a multimédialejátszóm, úgy, ahogy utána is működött, de rengeteg plusz idő volt minden film elindítása. Aztán elromlott a bojlerem, szerencsére viszonylag könnyedén megszerelték, csak pénzt buktam, meg közölték, hogy ez ettől még tönkre fog menni hamarost, mert már rozsdásodik. Aztán elromlott a hűtő, nem akart fagyasztani, de pont jött egy hűtőcsereporgram, így 4 hónapig vártam, hogy kapok-e hozzá pénzt, addig drágultak a hűtők, így végül alig lett olcsóbb, viszont a teljes nyarat és őszt fagyasztó nélkül bekkeltem ki. Aztán elromlott a winchester, kiégett minden adatával, hogy mi veszett el nem tudom, talán többsége megvolt a leejtett multimédiáson, így talán nem veszett sok. Vettem új winchestert, de már nem lehetett a gépet működésre bírni. Vagyis működött, de úgy, hogy minden 32x tovább tartott és ez nem túlzás szám, napokat ültem vég figyelve, hogy nem történik semmi, napokat telepítgettem, hosszú percek és órák mentek el a full idegeskedéssel (vélhetőleg az új winchester rossz, de ezt nem tudom alátámasztani), végül az év utolsó napjaiban kölcsönből vettem egy új gépet, ami (ha nem számítjuk a mai napi bénázásomat, ami miatt még mindig fullstresszben vagyok) működik, ahogy egy gépnek kell, maradjon is így. A hűtő viszont már egynaposan sem működött, fagyaszt, de nem eléggé, szerelő volt kint, valamit kicserél, azt vagy jó lesz vagy sem. Közben mert a gép tönkrement, de a multimédiást (cseréltem azt is) vettem egy pendrive-ot, hogy hurcibáljam a dolgokat, a pendrive persze a harmadik nap már nem működött, jelenleg a cserére várok, de már nem is lenne szükségem rá. Az apróbb dolgokról most ne beszéljünk, de kb. minden elromlott, ami egy dolog, hogy a pénzt viszi, de abszolút idegörlő a cseréig való eljutás, az utána sem működés és hasonlók miatt.
Ennyi a panaszáradatról, remélhetőleg hamarosan minden a helyére áll, bár hozzáteszem, hogy most a tévé képe kezd néhol villogni, amit remélhetőleg helyre lehet rakni olcsón vagy bírja így is, de az élményindexből már 10% lement és hát valószínű az a legdrágább dolog a lakásomban. 
Egésszégügyileg még nem kimutatható a stressz, bár a legtöbb vizsgálatra még csak időpontot kaptam, szóval majd jövőre lehetek tudatosan beteg csak. A súllyal pedig idén is csak fel-le liftezni tudtunk, de azért még ma is -5-nél tartok az idei maximumtól, de persze ez is rettentő magas, úgyhogy az új év is lefelével fog kezdődni valószínű.
Szocializációban voltak nagyon jó időszakok, több új ember is bejött az életbe, majd távozott kisvártatva, de a megtett méterekért is legyen hálás az ember, ahogy talán a baráti szocializáció sem csökkent jelentősen (hova csökkenne már innen?:).
A munkában maximalizáltuk amit lehet, hogy ez mennyiben kerül elismerésre, azt jövőre látjuk meg (vélhetőleg egyáltalán nem).
És hát akkor nézzük, mit is csináltunk az évben ezeken kívül: jelentősen kevesebbet olvastunk, nem tudatosan, valószínű ezzel növekvően többet sorozatnéztünk vagy csak lassabban ugyanazt.
Kimozdulás szinten már az évet is utazással indítottuk Dél-Izraelbe, egyrészt, hogy meleg legyen, másrészt delfinek, de főleg a Vörös kanyon és a Timna park látnivalói miatt. Elég jól sikerült ez a pár nap is.
Majd folytatódott a filmes karrierem és januárban két napot fagyoskodtam a Coldest City forgatásán, hogy benne leszek-e az még kérdéses, hisz az Inferno-ból is kivágtak, mint statisztát. A harmadik film meg egy indiai valami volt nyáron ott valószínű, hogy egyáltalán nem látszom, mert kitakar egy busz, de majd remélhetőleg azt is meg tudom nézni.
Viszonylag keveset voltunk kirándulni itthon, de voltunk a Bükkben gejzírvadászat címszóval, voltunk a Rám-szakadéknál, amit már régóta tervezek, voltam Pécsen testvérlátogatni és ott is több helyre elmentünk túrázni Óbánya és Jakabhegy irányában, voltunk többállomásos túrán arborétumokban, kastélyokban és magam is elmentem Vácra tanösvényezni. Jó, visszagondolva nem is olyan kevés:)
Aztán áprilisban jött a következő minivakáció Törökországba, Kappadokkiába. Kifejezetten túra túra, egész nap sétálgatás a különös sziklaképződmények között 3-4 napon keresztül. Nagyon élveztem, hozta az elvárt formát.
Pesten is sokat járkáltunk, nagyrészt ráhúzva különböző randikra a Várkertben, a várban, a Cetben, a szigeten, Citadellán, de voltam a Miniversumban, a Hungaroringen és a Sziklakorházban is más ügyből kifolyólag.
Voltam egy fantasztikusan jó Hans Zimmer koncerten fantasztikusan szar helyről nézve, így felemás az élmény, de jövőre színházba fogom nézni a Hans Zimmer koncertet ezúttal Zimmer nélkül, de Lisa Gerard-dal, meglátjuk, terv szerint még több koncert is kinézhet, ha úgy alakulnak a dolgok.
És akkor már volt vagy augusztus, amikor még igazi nagy utazásra nem is mentem, bár a megtakarítás már növekedett, hisz még a javításokat nem kezdtem el a többinél. De idén nem jött össze ismét az USA vagy más nagyon érdekes, viszont több jel miatt úgy lett döntve, hogy DK-Ázsiában még tavaly meg nem nézett helyekre lehet felfűzni még egy túrát (igazából valószínű lehet oda még egy harmadikat is), így azt szerveztem meg Kuala Lumpurral, thai szigeten partmelletti viskóval, Észak-thai látnivalókkal és főleg Angkor Wat-tal, ami top látnivaló volt a listámon. És nagyrészt az is hozta a formáját, voltak akadályok, de mindent meg sikerült oldani és végül kihozni belőle a maximumot, így visszatekintve a három utazásra és a cuccaim nagyrészének cseréjére nem is mentem le túl negatívba pénzügyileg:)
Hát kb. ennyi volt idén. Hogy jövőre mit várok?
Sajnos valószínű még van minek elromolnia, azt meg tudjuk, hogy el is fog. Ha minden igaz, akkor szülőkkel talán első/utolsó egy hetes utat teszünk Izlandon. Talán irány UK, mert már régen voltam, de még az összetételen gondolkodni kell. Jó lenne kijutni legalább NYC-be, ha idén időben nem is lenne ez nagy út. Amúgy passz, jó lenne többet olvasni, és persze sok várt film jön, ha nem is mondom, hogy jók lesznek és hát ja, reménykedni, hogy meg lehet őrizni a békességet ami nem hajlik át unalomba. Hát kb. ennyi ma meg senki ne petárdázzon a környéken:)