Mivel amúgy Amerika már tavalyról finanszírózódott plusz pihenés és nyaralás semmiképp sem szerepelt benne, plusz mert mással megbeszéltem, aztán meg nem lett belőle semmi, plusz mert láttam egy jó képet és kiderült a környéken más is van, így alig egy héttel Amerika után indultam törökbe.

Nulladik nap

Szóval ez a Dalaman régió, tengerpart, de itthonról nem repül oda még semmi, csak a szlovákoktól meg a németektől, angoloktól, így átszállással mentem, délkörül indulva, este érkezve, tulajdonképpen semmi jelentős dolog nem történt.

Első nap - Fethiye - Kayakoy

 Reggeliztem, de elég szegényes volt, de ez maradt végig, Törökország nekem gasztróban egyenlő a nullával, reggeli nem nagy választék, de ebédekre sem nagyon tudtam vadászni semmit, kajálda se nagyon volt a közelben, de ahol volt is, max a tűrhető szintet érte el. Nem úgy, mint pl. Görögország.
Node reggeli után gyalogosan elindultam az óváros felé nagyrészt a part mentén. Reggel még nem volt senki, de meleg már ekkor is volt. Az óváros felett domboldal, azt másztam meg, mert Fethiye-ben ókori sírok voltak, olyan mint Petra csak kicsiben és tömegével. Szóval azt megnéztem majdnem közelről, majd tovább másztam felfelé mert egy vár is van a város felett. Útközben tűzöltókat láttam akik kecskét mentettek, az is érdekes volt. A kecskés hegyen meg a vár én meg egyik oldalról kerültem, másik oldalon felmásztam majd le a hegyen, de szerintem az nem egy út volt, mert rendesen kellett parkour-ozni és egy kertben kötöttem ki. De azért valószínű más is ment már ott lent. Kb. ennyi program lett volna aznapra, de mivel szombatra esőt mondtak, így előre hoztam egy napi programot és kerestem az óvárosban egy dolmus-t, ami elvit Kayakoy-ba a szellemvárosba. Ez kb. fél órára feküdt, mert kerülővel mentünk, belépőt is kellett venni, majd mindenki arra mászkál, amerre akar. Szóval ez egy elhagyatott város, amit nem oly régen hagytak el, ellenben már nagyon régen építettek, tele 15-17. századi templomokkal, de nagyrészt egyformának tűnő tető nélküli kőházmaradványokkal, de abszolút érdekes és látványos. Itt mászkáltam kb. egy órát majd jöttem is vissza a dolmus-szal, aztán még nekem egy óra gyaloglás volt a szállásig visszajutnom, ahol viszont már várt a medence, ami nagyon jól esik a forró izzadságos poros napok után.

Második nap - 12 sziget

Szóval alapvetően a 12 sziget keltette fel a figyelmemet, jó légi képeket láttam, amik meg sokszor jók, csak az ember nem madár, alulról meg már nem olyan szép, de csalinak jó.
Reggeli után tehát felvett egy már telinek tűnő magánautó, kivitt a kikötőbe aztán elment. Én meg felszálltam egy hajóra, aztán kiderült,hogy ez a jó hajó, beszedtek pénzt, aztán még több pénzt, mert rájöttek, hogy amúgy a neten foglaltam, az meg drágább. És aztán egész napos hajókázás, bár nem volt 12 sziget, csak 3-5 szerintem:) De a lyukas szigetnél voltunk, ott egy jót fürödtem is, innentől tőlem be is fejezhettük volna, mert hát megvolt a hajó meg a fürdés, de valamiért random helyeken megálltak 45 percekre, pedig sem nem szép volt, sem nem akarok fürödni fél óránként, de azért elvoltam, max olvasgattam az árnyékbe a hajón.
Aztán vissza a városba onnan meg a szállásra, de egyrészt mert nem volt meg a km-em, másrészt mert a közelben nem volt kaja, így 2-3 km-t még sétáltam némi betevő falatért, némi medence és ennyi.

Harmadik nap - Tlos Saklikent

Úgy találtam ki, hogy mivel két település két szállójában szerettem volna lakni, hogy a fakultatív felvesz reggel az egyikbe és a másikba rak ki, így nem kell taxizni meg hasonlók. Ez így is lett, bár a 8:45-ös találkáról éjfél után írtak, hogy az legyen 8:15, de mivel korán keltem így nem volt gond, kiálltam az út mellé, aztán persze nem jött senki csak 8:50 után, akkor is egy taxi, pedig nem azt vártam, de aztán az elvitt a rendes kiránduló kisbuszhoz és azzal mentünk tovább.
Első állomás Saklikent volt ami Európa második leghosszabb kanyonja, de Ázsiában, az első meg Krétán volt ahol tavaly voltam. De ebből nagyon látni nem lehetett semmit, mondták, hogy egy km-es szakasz járható de az inkább volt 200 méter viszont az tényleg szépen ki volt építve és maga a kanyon is szép volt, de hát nagyon rövid. Onnantól lehetett volna még vízben folytatni az utat, de az is 1 km, ami lehet szintén 200 méter én azért nem eksönmeneztem, bár így meg nagyon hosszú volt a várakozási idő. Utána felmentünk egy különleges étterembe, ahol egyrészt adtak egy csirkesaslikot, szóra se érdemes, másrészt viszont hangulatos volt, mert egy halnevelőtelep volt, mindenütt víz, halak, vízesés, teknős ésatöbbi. Innen Tlos-ba mentünk, ami meg egy romváros meg temetkezési hely de van itt színház meg minden és nagyon jól néz ki, a várba fel is lehetett mászni, onnan meg le és hát kb. ennyi volt a nap. Ez utóbbi megért egy órát, a másik egy felet, de nagyon szét volt húzva, sajna a fakultatív programok mindenhol ilyenek, ez a kocsinélküliség átka.
Szóval aztán már Ölüdeniz-be raktak le, ahol a hegyen volt a szállásom még a kocsi se ment fel, mert leérne az alja, úgyhogy még mászhattam meg a hegyet csomagokkal, de utána jöhetett a medencézés egyedül kiskólával nézni a hegyet és a völgyet, na az már úgy hangulatos volt:)

Negyedik nap - Le a strandra

Szóval reggeli után levitettem magam a strandra mert ez a szálloda opciója volt. Ott császkáltam, de kiderült, hogy a jó strand fizetős, az meg elveimmel ellenkezik, ha ott van mellette a sima ingyen, így inkább ott fürödtem, bevásároltam és egy török étteremben kajoltam, de nem ért az se semmit. Aztán elindultam felfelé de meggyőzőtt a taxis, hogy ócsón felvisz a hegyre és lőn az. Onnantól is pihi meg medencézés.

Ötödik nap - Elmossa az eső és haza.

És az időjárásjelentés nem hazudott, szombaton valóban esett az eső, nem is kicsit. Mivel az étterem/medence rész nem az épületnél van, hanem kicsit arrébb, viszont reggelizni kell, így autóval vitték az utasokat ezen a kb 1-200 méteren, de így is szétáztunk. Szóval program nuku, bepakoltam, sorozatoztam, olvastattam a szobába esőfüggönnyel elválasztva mindentől. Késő délután állt csak el, akkor azért megcsináltam a medence-vacsi kört, szóval nem volt ez olyan rossz. Főleg, hogy korán le kellett feküdni mert másnap már négykor jött a taxi. A taxiban meg én egyedül, amit furcsáltam, mert mégiscsak 65 km és 2000 ft, de hát végülis ennyi az ennyi, persze jó korán értem ki, így ott is várhattam, simán lehetett volna még egy órát aludni (mondjuk úgyse tudtam ezt se kialudni), majd ugyanúgy vissza, ahogy ide és véget is ért.