Bár kerek öt éve már voltam Izlandon és nem is gondolkodtam, hogy mostanában vissza kellene mennem, de anyának ez volt az újkori álma, amit anyagilag befizetős út formájában nem tudtak volna megvalósítani, magukban meg nem tudnak boldogulni a magyart kevésbé ismerő országokban, így csak poénból majd valóságban jött az ötlet, hogy akkor én kísérgetem őket még így is bőven alatta lesz a három fő ára, mint a befizetett kettőé én meg azért elboldogulok sok helyen. Aztán kb. egy év telt el, míg szervezni, tervezni, jegyárakat nézni volt a program.

Szóval idén májusban irány Izland, egy hét és körbe a Ring Road-on, de persze ki kiacsintva, így az összkm pont a duplája lett, mint a nyers körútnak, viszont szinte minden bele is fért.

Nulladik nap

Sok mindent nem kellett csinálni én még előző hetekben átváltottam a hitelkártyámat wizzaires-re, csak, hogy mindhárman tudjunk menni vip loungba, majd jött négy óra repülés sívitozó, rugdosó végtelen számú magyar-viking gyerek között, gond nélküli kocsibérlés (bár nem ott és nem azt, amit megbeszéltünk), a szállás önbeengedős nappaliban alvós, de hát kb. ennyi is fért bele így a napban, bár a két órás időeltolódást mi meg is hagytuk szinte végig, szóval fekvés már 8 körül kelés már 4-5 körül helyileg.

Első nap - Le délre

Sok újdonság nekem nem volt ezen a napon sem, mert ezt az utat már megcsináltuk anno 5 éve, igaz két fakultatív keretében, de mivel most nem kellett visszajönni délután, így egy napba is belefért. Pláne, hogy magyar idő szerint keltünk.

Első állomásként a Thingvellir Nemzeti Parkba mentünk, kocsi le, majd kóválygás a hasadékba oda és vissza és föl, majd kocsival kicsit arrébb és még egy vízeséshez is felmentünk, pici szivárvánnyal.

Majd következett a Geysir, vagy ami helyette van, kb 3-4 kilövelést megvártunk majd mentünk is tovább a Gullfoss-ra, ahol túl sokat nem sétáltunk.

Következett a Slejaladsfoss vízesés, ami mögé be lehet menni és jól el is áztam a hideg víztől, ennek vagy másnak hála másnapra meg is fáztam. Amúgy jó idő volt, néha a pulcsi is soknak tűnt. Itt még sétálgattunk egy-két rejtett vízeséshez is.

Mivel még túl koraiak voltunk, így gondoltuk, hogy a következő napi programból is megcsinálunk valamennyit, nem nagy kerülő, így a fekete part tetejére felmentünk, Dyrhólaey-be, de piszok nagy köd volt, így szinte semmit nem lehetett látni. Visszafelé még benéztünk egy gleccserhez, de igazából túl messze volt, így nem mentünk el teljesen a partjáig (én anno mászkáltam is rajta, de azóta még jobban visszahúzódott).

Eztán már a szállás felé mentünk, bár előbb még a titkos vízeséshez is elzarádokoltunk ez volt a Kvernufoss. Innen már tényleg csak pár perc volt a Skógafoss vízesés és a szállásunk meg gyalogos távra és rálátásra tőle. Vacsoráztunk egyet majd papucsban kisétáltunk a vízeséshez.

Második nap - A hosszú nap

Mivel ezen a napon volt reggeli, így annyira nem indultunk korán. Első állomásként visszamentünk a fekete partra csak most lentről és köd nélkül. Pár percre megálltunk Eldhraun mohás lávamezején, méretben és kinézetben is ez az egyik legjobb. Eztán már a Fjadrágljúfur kanyon következett.

Ez egy kb. 2 km-es kanyon, egyik oldalon lehet menni, néhol kinézni és bár az idő kicsit csapadékos volt azért elmentünk a végéig meg vissza.
Eztán ugyan a Svartifoss vízeséshez kellett volna felsétálnunk ami úton van még másik 4-5 vízesés, de lustaság lett és nem mentek el addig, csak az elsőig, ellenben teljesen európai erdőn keresztül vezetett fel a dombra az út.
Pár percre aztán megálltunk a Hofskirkjánál ami egy mohás templom és temető.
Következett a Fjallsárlón gleccserlagúna szép kék jegekkel és magyar baristával a büfében majd a Jökulsárlón lagúna szintén jéggel és fókával illetve az út másik oldalán a Diamond Beach-csel, ahol meg fekete homok és kristálytiszta jég kombóját lehetett fotózni.

Eztán már indultunk nagyobb léptékekkel felfelé, mert még kb 5 órányi útra volt a szállásunk. Pár megállót persze be kellett iktatni, nevezetesebb az Eggin I Gledivik, ahol apa lemosta a kocsit mi meg addig végsétáltunk az óriástojásszobrok rövid útján.
A szállás abban a városban volt, ahol egyrészt a könyvem is játszódott, amit vittem magammal, másrészt az egyik legjobb krimisorozat a Fortitude is forgatva lett, harmadrészt meg a viszonylag látványilag szegényes keleti rész felén túl már délről. Itt már aztán elkezdett romlani a hangulat, tele rajtam kívül álló vitákkal és veszekedésekkel, plusz én is megfáztam és hőemelkedésem volt, de azért vacsiztunk egyet a Fortitude-os étteremben, bár nem volt túl jó.

 Harmadik nap - Fel északra

A nap nem lett volna túl hosszú, ha nem lett volna elzárva egy 20 km-es út, ami miatt kerülőre szorítkoztunk, de azért így is mindent sikerült teljesíteni, sőt.

Első körben bementünk még egy keleti fjordba, Seydisfjödur-ba, ahova egyrészt havas hegyen vezetett át az út, másrészt jó kilátás volt, harmadrészt itt gurult le Walter Mitty a filmben, negyedrészt szép kis városka volt a hegyen túl, ahol szintén WM jelenetek játszódtak. Útközben megálltunk egy kis vízesésnél, lent egy boltnál, visszafelé egy emlékhely szerűségnél.
Eztán már mentünk északra, a Dettifoss vízeséshez (ahol meg a Prometheus elejét forgatták), útközben csak egy vízesésnél álltunk be. A Dettifoss viszont hatalmas és extraként szuper szivárvány köszöntött. Megnéztünk két oldalról majd még továbbsétáltunk a Selfosst is megnézi.

Innen aztán tényleg 20 km lett volna a szállás útközben barlanggal meg kanyonnal, de kerülőt kellett tennünk, mert le volt zárva, de akkor már beleraktam a Krafla vulkánkrátert, ami a következő napban lett volna. Felsétáltunk a kráter tetejére majd le, majd pár km-re arrébb egy fortyogó iszapvölgybe is betértünk.
Eztán jött a kerülő Húsavik felé, ki is hagytuk a kanyont, mert fáradás volt és majd holnap, sütöttünk pár hot-dogot vacsira és nyugovóra tértünk.

 Negyedik nap - Jakuzzi

Tegnap kimaradt, így ma reggel kezdtünk az Asbergi kanyonban, ez egy viszonylag széles kanyon, a végéig kocsikáztunk, ott egy kis erdőben mászkáltunk egész a szikláig, mi voltunk egyedül meg 4000 madár.
Eztán megint meg kellett csinálni a kerülőt, hogy visszaérjünk ahol tegnap abbahagytuk még picit délebbre a Myvatn tóvidéken. Itt megnéztük előbb a Grjótagjá barlangot és a barlangban a melegvízű tavat, ez is a Trónok harca miatt volt érdekes. Aztán megmásztuk a Hverfjall-krátert, ami jóval nagyobb volt, mint a tegnapi, elég fárasztó volt rámászni. Majd következett a Dimmuborgir, ami meg egy kitört vulkánmezőre épített látogatóközpont, sétaútvonal.

Eztán már mentünk tovább, útközben a Gódafoss-nál, de jobban fújt a szél, mint amennyire érdekes volt, Akurey-ben végre tudtak vásárolni a szülők a sörboltban meg a Bónus-ban is vásárolgattunk majd megálltunk még  egy skanzen felé (Glaumbaer), de csak kívülről néztük meg majd mentünk a szállásra, ami meg komplett kis faház és a faházak között meg természetes jakuzzi. Jó is lett volna, ha erre a napra is nem nyomja rá a bélyegét a veszekedés.

Ötödik nap - Rövidítsünk

Mára hóvihart és hasonlókat prognosztizáltak és bár hó nem is lett, óriási szél igen, egész nap 60 km/órás felett volt és ez miatt persze a hőérzet is csökkent.
Ugyanakkor a hangulat sem volt túl jó, nomeg semmit nem lehetett beírni a GPS-be, ígyhát ahol lehetett rövidítettem a napon.
Első megállónk (ha nem számoljuk a kistemplomot, ahol csak anya szállt ki) Borgarvirki volt egy domb tetején lévő kőfal és belül egy házrom, de tényleg akkora szél fújt, hogy alig tudtunk felmászni és gyorsan mentünk is vissza a kocsihoz. Eztán kiértünk a tengepartra ahol az elefántsziklához próbáltunk eljutni. Kis távolság, nagy szél és persze csak felülről néztük meg. Még kicsit kóvályogtunk, jó lett volna fókákat nézni, de oda csak hajós túra vezetett, de hát az sehogy se jött volna össze már csak az időjárás miatt sem.

Mindenesetre így jó korán elértünk a szálláshoz, de szerencsére el lehetett foglalni a szobákat, végre volt külön szobám is viszont nem volt wi-fi. Kis pihenés után bár a szél nem csendesedett én gondoltam, hogy ha már itt vagyunk a Grábrók kráter talpánál, akkor olyan nincs, hogy nem megyek fel, így nekiindultam a kráternek. Szembeszélbe ez kissé lassan ment, akkor fújt le egy ázsiai családot épp a szél a kráterről, mondták, hogy vigyázzak, mert durva, viszont bár tényleg lassan lehetett haladni és kb minden lépésnél vigyázni azért feljutottam a tetejére, lefele meg már könnyebb volt, hisz vitt a szél. Közben a szülők Izlandi könyvből hangosfelolvasást tarottak maguknak.

Hatodik nap - A kis nyúlvány

Az eredeti tervben még benne volt a Nyugati-Fjord félszigete, de aztán túl sok autózás lett volna így lecsapták azt a részt, ezért is lett rövid az előző nap, viszont a másik nyugati félsziget bennmaradt, így ezen a napon csillagtúráztunk, megtartva a szállást. A szél valamennyivel apadt, de azért még mindig 25 km/óránál maradt, így a hőérzet ugyancsak nulla fok körüli is volt.
Reggel korán indultunk, valamit reggeliztünk egy kávézóban, ahol amúgy szintén Walter Mittyt forgattak majd első állomásként a Gerduberg-i bazaltsziklák lettek megnézve, de nem volt túl látványos. Megálltunk lovakat is fotozni, majd Arnarstapi partjára mentünk, ahol egy a szél miatt hosszabbnak tűnő sétát tettünk a part mentén.

Eztán még két helyen álltunk meg a parton sziklákat nézni, előbbi helyen csak lenéztünk, második helyen már lementem a fekete partra és ott sétálgattam, igazt fújt a szél rendesen, de azért talán ez volt a kedvenc helyem hosszú idő után.
Aztán még egyszer megálltunk, mert sarki rókát láttam és egész sokáig lehetett nézni, ahogy vadászik. Majd a Kirkjufell hegynél és vízesésnél pihentünk meg, én meg felsétáltam a vízeséshez azért, mégiscsak kell a kép.
Visszafelé még megálltunk egy hőforrásnál, hideg volt, így mi nem fürödtünk, de volt aki akkor szállt ki és futott el fürdőruhában, mikor mentünk.
Mivel még időben voltunk, így elmentünk a következő napra berakott Barna- és Hraunfossar-hoz, ami alacsony, de széles vízesés. Innen már tényleg mentünk haza, végre egy aktívabb nap után.

Hetedik nap - Go home

Reggel ugyanott reggeliztünk (jó én nem, mert nem voltam éhes), mint tegnap, majd mivel volt időnk így Akranes felé kerültünk, ahol két világítótorony is volt a parton, majd kihagytuk a fizetős csatornát így inkább kerültünk egyet a fjord mentén. Kisebb kitérőkkel bolyongtunk Reykjavikba, kiszálltunk pár pillanatig a templomnál, én felugrottam a tetejére, aztán a polgármesteri hivatalnál a miniatürök miatt meg a parlamentet is megnézte anya a másik utcában, aztán meg lementünk a partra, de nem volt parkoló így apa a kocsiban, mi meg még elmentünk a Harpá-hoz körbenézni. Innen már mentünk ki a reptérre, még megáltunk egy KFC/Taco bellnél, mert nekem utóbbi, nekik meg előbbi volt első alkalom és hát fast food-ot nem is ettünk a héten.

Aztán már csak kocsitisztítás, tankolás, kocsileadás (minden probléma nélkül) és sorbanálás és hazarepülés majd éjjel végre haza, kis füldugulás, de vasárnap még folytatódott a kaland.